„A változás a szemünk előtt történik” – kezdte ma délutáni posztját Donáth Anna, melyben bejelentette, hogy lemond a Momentum vezetéséről.

„Az európai parlamenti eredményünk kudarc” – folytatta. Habár a volt pártelnök szerint nem a Momentumra mondtak nemet a választók, hanem az erőre mondtak igent (feltehetően a Tisza erejére utal, habár név szerint nem említi a pártot a politikus), vállalja a felelősséget a történtekért.

Mindezek mellett pedig büszke a sikerekre: gratulált a Momentum által támogatott budapesti jelöltek, Rózsa András (Zugló), Pikó András (Józsefváros) és Soproni Tamás (Terézváros) győzelméhez, továbbá megsüvegelte Bánréve, Vámospércs, Keszthely és Győr elhódítását.

99, 97 százalékos feldolgozottságnál tart az európai parlamenti választások eredménye – sok minden tehát nem fog már változni.

Fidesz 44,62% 11 mandátum

Tisza  29,69% 7 mandátum

DK-MSZP-Párbeszéd 8,10% 3 mandátum

Mi Hazánk  6,76% 1 mandátum

A Momentum, az előző EP-választások nagy meglepetése, ezúttal nem jutott be. A kutyák néhány hónapja abban bíztak, hogy két EP-képviselőt is adhatnak, a listavezető Le Marietta és a második helyen szereplő Törley Katalin is bejuthat. Végül egy mandátumot sem szereztek. Továbbá kiesett az EP-ből a Jobbik, akiknek a mostani ciklusban egy mandátumuk volt.

A Fidesz történetének leggyengébb EP eredményét hozta, a párt 2009 óta még nem szerepelt 50 százalék alatt. Kérdéses, hogy teljesült-e Orbán vágya, kapott-e a békepárti ajánlat többségi felhatalmazást a magyar választoktól. A miniszterelnök beszéde alapján szerinte inkább igen, mint nem.

Habár végül a Tisza 30 százalék alatt maradt, így is határozottan áradt: ellenzéki formáció ilyen eredményt még nem ért el 2009 óta. A dolgot a DK-MSZP-Párbeszéd szövetség bánhatta a legjobban, míg a legutóbbi EP-választásokon összesen 5 helyet szereztek (négyet a DK és egyet az MSZP-Párbeszéd), ezúttal 3 mandátumon osztozkodhatnak. Az eredmények fényében most már biztosan kijelenthető: a Demokratikus Koalíció nem az ellenzék vezető ereje, közelében sincs hozzá.

A nemzetközi szélsőjobboldali előretöréssel párhuzamosan bejutott a Mi Hazánk mozgalom is 1 mandátummal. Toroczkai László listavezető így kénytelen lesz elhagyni hazáját, és Strasbourgban/Brüsszelben dolgozni. Magányos azért nem lesz.

Karácsony Gergely főpolgármester hosszú órák után negyed 4-kor megjelent a Városháza parkban felállított színpadon hogy bejelentse győzelmét.

„Budapest köztársaság marad”

– kommentálta győzelemként értékelt szereplését Karácsony.

A főpolgármester megköszönte választóinak a támogatást, és mint mondta, habár lesz némi huzavona a megválasztása körül, végül szentesíteni fogják az eredményt.

Karácsony kritizálta a kormányt a jogszabályok folyamatos módosítása miatt, valamint hogy véleménye szerint Szentkirályi és Vitézy képében „két vasat tartott a tűzben”. Értékelése szerint ugyanakkor a választók megunták az orbáni politikát, ezt mutatja az EP-választás eredménye is (ahol Magyar Péterék nagyon magas, 30 százalékos eredményt értek el).

A főpolgármester azt is elmondta, programja megvalósítása érdekében bárkivel szövetséget köt – amire szüksége is lesz, ugyanis senki nem tud önmaga többséget szerezni a közgyűlésben.

Karácsony kifejtette, tudja, hogy másképp kell politizálnia frakciójának, mint az eddigiekben, ugyanakkor továbbra is úgy gondolja, szembe kell szállni az olyan kihívásokat, mint a lakhatási válság vagy a klímaváltozás.

Karácsony amint vége volt pár perces standupjának, vissza is vonult a Városháza biztonságába.

Karácsony Gergely magabiztosan vágott neki a főpolgármester-választásnak, a közvéleménykutatások rendszerint sima győzelmet jósoltak neki. Aztán Vitézy Dávidnak mégiscsak sikerült megszorongatnia – tehát nagyon közel voltunk ahhoz, hogy Szentkirályi Alexandra visszalépésével valóban le tudja győzni a jelenlegi főpolgármestert.

Voltaképpen most sem lehetünk biztosak az eredményben: Vitézy sajtótájékoztatóján kifejtette, újraszámlálásra számít.

Karácsony támogatóival együtt helyszíni tudósítóink is órákon keresztül várakoztak a Merlin mellett, ott készült képeikből válogatunk.

Magyar Péter és a Tisza Párt az elmúlt hónapokban akkora lendületet gyűjtöttek, hogy úgy az önkormányzati mint az európai parlamenti választáson a második legjobb eredményt érték el, természetesen a Fidesz mögött. Az Európai Parlamentben várhatóan 7, míg a fővárosi közgyűlésben 10 képviselővel lehetnek a második legerősebb párt.

Míg a sajtó és Magyar stábja egy rendezvényhajón várták az eredményeket, a kinti tömegrendezvényen az érdeklődők az idő jelentős részében egy óriáskivetítőn követhették az eseményeket a Partizán választási műsorával.

A budai rakparton, az A38 hajó mellett tartott eredményváró rendezvényen végig ott voltak riportereink, az ott készült képeinkből válogatunk.

Újraszámlálásra számít Vitézy Dávid, az érvénytelen szavazatok „kirívóan magas száma miatt”. Hétfő hajnalban tartott sajtótájékoztatóján elmondta, hogy ma este nem lehet majd végső eredményt hirdetni.

Vitézy szerint a választás megmutatta, hogy Budapesten igenis  van főpolgármester-váltó hangulat, és nem elégedettek a budapestiek az elmúlt évek politikájával. Ahogyan azt is elmondta, hogy óriási győzelem, hogy megmutatták, hogy programokkal és Budapestről alkotó víziókkal lehet versenyezni.

Ungár Péter, az LMP társelnöke elmondta, hogy sikeresnek tartja az együttműködést Vitézy Dáviddal. Továbbá újságírói kérdésekre azt válaszolta, hogy szerinte – habár sok fideszes szavazott rájuk – az ő arányuk nem teszik ki a választóik 50%-át, és úgy gondolja, hogy köztük minden bizonnyal voltak zöld és szociáldemokrata szavazók is.

„Habár fölűl a gálya,

S alúl a víznek árja,

Azért a víz az úr!”

– kezdte Magyar Péter az „Árad a Tisza” skandálásokkal gyakran félbeszakított értékelő beszédét.

Magyar gratulált a 10 megválasztott budapesti közgyűlési képviselőjüknek, a 7 biztosan megválasztott EP képviselőjüknek, és külön kiemelte a Tisza Párt által támogatott Illés Gergőt, Jászapáti újonnan megválasztott polgármesterét, aki ifjabb Pócs Jánost győzte le.

„Ami itt történt, az politikai földindulás. Bárhogy csűrik, csavarják ezt, hogy egy klasszikust idézzek: van mire szerénynek lennünk”

– mondta Magyar.

Magyar szerint a Tisza párt szereplése bebizonyította, hogy a politika lehet szép, hasznos, igazságos és őszinte, és lehet egy olyan politikát folytatni helyi, országos és uniós szinten is, amely valóban a magyar emberekért dolgozik és ahol ezek a pozíciók nem csak egy kifizetőhelyként funkcionálnak. Az is kiderült, hogy az elkövetkező időszakban a Tisza Párt az egyetlen potens kihívója a NER-nek. Ilyen gyenge eredményt még soha nem ért el a Fideszt (EP-választáson – a szerk.), annak ellenére, hogy minden eddiginél több pénzt és erőforrást ölt a Fidesz a propagandába és az ellenfelek ellehetetlenítésébe. A propaganda lufija szerinte kipukkadt, alig párszázezer szavazat választja el őket a 14 éve korlátlan hatalommal rendelkező, sok milliárdból lejárató kampányokat folytató kormánypárttól, és mindezt Magyar állítása szerint 0 forintból.

Azt is elmondta Magyar, hogy bár még nem tudni ki lesz a főpolgármester, az már biztos, hogy

az elkövetkezendő 5 évben a Tisza Párt nélkül semmi nem fog történni Budapesten.

A jövőhéttől kezdve egy olyan program létrehozásán fognak dolgozni, mely egy potens alternatívát kínál a következő országgyűlési választásokon, legyen az szeptemberben, decemberben, vagy akár 2026 tavaszán.

„Világossá vált, hogy Magyarországon nem kell többé félni” – mondta Magyar – „bár az EP-szavazatokat még számolják, az már látszik, hogy több mint egymillió ember szavazott a Tisza pártra.”

Magyar a hétfői napra pihenőnapot hirdetett, de keddtől ígérte, nekiállnak közösséget építeni, hogy mindenhol megtalálják a lehető legjobb alternatívákat a Fidesz korrupt hatalma ellen.

Mint a legnagyobb ellenzéki párt elnöke, azt üzente: a magyarok békések és türelmesek. Várják a közmédia és a propaganda lapok meghívását, hiszen ez most egy világraszóló eredmény, egy földindulás. Hamarosan minden aktivistájukkal, szimpatizánsukkal közösen ünneplik meg az eredményeket.

Pikó András győzelme Józsefvárosban nem tűnt elsőre sima ügynek, végül a regnáló polgármesternek bizalmat szavaztak a választók az elkövetkezendő öt évre is. Pikó végül a szavazatok csaknem felét kapta meg, tehát fölényesen előzte a kerületben immár rendszeresen elpáholt fideszes Sára Botondot, még a tömeges csalások ellenére is.

A józsefvárosi Patyolatban riportereink végig követték az eseményeket, a Pikó-eredményvárón készült fotóikból válogattunk.

Bejutott az Európai Parlamentbe a Budapesten fogvatartott antifasiszta tanárnő, Ilaria Salis. A hazai sajtóban „antifa-ügyként” elhíresült eljárás elsőrendű vádlottjaként ismert Salis az Alleanza Verdi e Sinistra (Zöld és Baloldali Szövetség – AVS)  jelöltjeként Észak-Olaszországban.

Salis a tavaly januárban a ”Becsület-napja” környékén szélsőjobboldaliakkal szemben elkövetett támadások ügyében áll a bíróság előtt. A vád vele szemben életveszélyt okozó testi sértés bűnszervezetben elkövetett kísérlete.

Az „antifa-ügy” elsősorban arra szolgált a magyar jobboldal és kormány számára, hogy hiteltelenítse az antifasizmust, és a szélsőjobboldallal szembeni bármi nemű kiállást. Továbbá, hogy ennek a farvízén baloldaliak – mint a Szikra Mozgalom, és képviselőjük, Jámbor András – ellen hergeljen. Ennek eljárásnak volt része az is, amikor Salis vezetőszáron, eltakart arcú kommandósokkal közrefogva vett részt a tárgyalásokon.

Továbbá a per azt is megmutatta, hogy akiket a rendszer ellenségnek tekint, azokat nem illeti meg a jogszerű bánásmód: Salis fogvatartásának a körülményei miatt még a szélsőjobboldali olasz kormányfő, Giorgia Meloni is felhívta Orbán Viktort. Ahogyan az ügyben eljáró bíró, az óvadék kifizetése után felolvasta Salis tartózkodási helyét, ezzel érzékeny adatot juttatva illetéktelen kezekbe.

Orbán Viktor miniszterelnök a Bálnánál tartott értékelő beszédében köszönetet mondott a választópolgároknak a részvételért. Mint mondta, az 57%-os részvétel véleménye szerint a demokrácia jó állapotát tükrözi. Közvetlen ezután a romániai RMDSZ-nek gratulált, hogy elérte az 5 százalékos belépési küszöböt.

Orbán szerint a Fidesz mindkét mai választást megnyerte, ráadásul „háborús helyzetben aratott győzelmet”.

A miniszterelnök szerint megnyerték az összes megyei közgyűlést, miközben 3 megyei jogú várost vesztettek, míg 4-et nyertek. A budapesti választásról elmondta, hogy továbbra is bízik Karácsony megbuktatásában, amihez a legjobb módszer – bár nem mondta ki a jelölt nevét – Vitézy Dávid támogatása a megfelelő eszköz. Hozzátette, a fővárosban egy kerületet veszítettek, egyet pedig megnyertek.

A miniszterelnök szerint az EP-választáson a választók a béke iránti vágyukat fejezték ki. Ezért – összhangban a kampány legfontosabb szlogenjével – továbbra is a „békéért” fognak harcolni.

Ennek jegyében  táviratot fog küldeni „Brüsszelbe”, miszerint

„migráció stop;

háború stop;

gender stop;

Soros stop;

Brüsszel stop.”

Orbán szerint a jóistennek van humorérzéke, miután a párizsi olimpia évében írta ki a politikából a Momentumot, ami közismerten a nolimpia kampány idején építette fel magát. Ehhez hozzátette, hogy meglátása szerint azokat büntették a választók, akik „a magyar érdekek ellen dolgoznak”.

A „jóisten humorérzéke” ugyanakkor nemcsak a Momentumra csapott le: noha a 77,18%-os feldolgozottság melletti 44%-os szavazatarány nem rossz európai viszonylatban, a Fidesz számára kifejezetten gyászos eredmény. Pláne úgy, hogy a Magyar Péter-féle Tisza Párt 30,30%-on áll, vagyis olyan szinten szorongatta meg a kormánypártokat, mint a NER idején soha, egyetlen politikai formáció sem.

A DK-MSZP-P 8,25, a Mi Hazánk 6,74%-on állnak, 2 illetve 1 képviselői hellyel. A többi induló párt nem ütötte meg a belépési küszöböt.

Előzetes becslések alapján jobboldali pártok felemelkedését és a zöld és baloldali pártok vereségét hozta az Európai Parlamenti választás. A zöldek pártcsaládja előreláthatóan 20 helyet vesztett, míg a Szocialisták és Demokraták 6, az Egységes Európai Baloldal pedig 1 hellyel szerzett kevesebbet az új testületben, annak ellenére, hogy a mostani ciklusban 15-tel megnőtt a megszerezhető helyek száma. A választások legnagyobb győztese előreláthatólag az Európai Néppárt és az szélsőjobboldaliakat tömörítő Identitás és Demokrácia lesz, akik 10, illetve 11 hellyel tudták növelni a frakciójuk méretét. Mindezt úgy, hogy jelentős szélsőjobboldali erők, mint a Fidesz vagy a német AfD még egyik pártcsalád mellett se kötelezték el magukat.

A Zöldek gyenge teljesítménye többek között a legnépesebb országokban, így Németországban és Franciaországban a zöld pártok gyenge teljesítményének köszönhető. A német Zöldek a 2019-es szavazóik közel felét elvesztették, és Franciaországban is jelentősen csökkent a választóik száma. Bár Dániában például a Zöldek lettek a legnagyobb párt, és a Holland választásokon is a Zöldbaloldal és a Munkáspárt koalíciója tudott győzedelmeskedni, az EU legnépesebb országaiban egy rossz teljesítményt nem tud kisebb országokban jó szereplés ellensúlyozni. Szintén nagyot vesztett a liberális Renew Europe, akik egyik fő zászlóshajója Emanuel Macron Renaissance pártja annyira kikapott, hogy a francia parlamentet is feloszlatták.

A becslések alapján az új EP az alábbi franciókból fog felállni: Szocialisták és Demokraták Progresszív szövetsége: 133 hely; Zöldek: 53 hely; Egységes Baloldal: 36 hely; Renew Europe: 82 hely; Identitás és Demokrácia: 60 hely; Európai Konzervatívok és Reformisták: 70 hely; Európai Néppárt 186 hely; egyéb pártcsaládok: 50 hely; párt nélküliek: 50 hely.

Nem Magyarország az Európai Unió egyetlen tagállama, ahol az EP-vel egyidőben más választásokra is sort kerítettek a mai napon. A bonyolult szövetségi államberendezkedésű Belgiumban, ahol ráadásul kötelező részt venni a választásokon, az EP-képviselők mellett a szavazók dönthettek a 150 fős szövetségi Képviselőház (Kamer van Volksvertegenwoordigers/ Chambre des représentants/ Abgeordnetenkammer), illetve a négy saját kormányzattal rendelkező régió, a hollandajkú Flandria, a frankofón Vallónia, a hivatalosan kétnyelvű Brüsszel fővárosi régió és a német nyelvközösség ( Deutschsprachige Gemeinschaft Belgiens) parlamentjeinek összetételéről.

Miközben a belga himnusz, a Brabançonne a nyugat-európai ország „legyőzhetetlen egységéről” dalol, Belgium politikai értelemben talán nem is lehetne megosztottabb. Ez látszik azon is, hogy a korábbi nagy országos pártok helyét a hetvenes évek végén átvették a nyelvi-regionális szinten szerveződő formációk, ráadásul a hollandajkú és frankofón területeken az elmúlt évtizedekben merően más politikai tendenciák voltak megfigyelhetők.

Míg a vagyonos északon választásról választásra erősödtek a Flandria függetlenségét, vagy legalábbis az eddiginél is szélesebb körű autonómiát követelő, jobboldali-szélsőjobboldali pártok, addig a súlyos egyenlőtlenségek és munkanélküliség sújtotta Brüsszelben és Vallóniában eddig tartották magukat a baloldali erők, kiváltképp a balközép Szocialista Párt (Parti socialiste).

A fentiek fényében nem meglepő módon Belgium egyre inkább kormányozhatatlanná válik szövetségi szinten, a 2010-es és 2019-es választások után is közel másfél év kellett az új kormány felállásához. A Belgiumot jelenleg vezető koalíciót, melyet a résztvevő pártok színei után gyakran Vivaldi/Négy évszak kormánynak is neveznek, vezetője az Open VLD nevű flamand liberális párt színeiben politizáló Alexandre de Croo, tagjai pedig a frankofón liberálisok, a balközép és zöld pártok, valamint a flamand kereszténydemokraták.

Az eredmények jelenlegi állása szerint úgy tűnik, hogy az előzetes közvéleménykutatások csak részben igazolódtak be. Az elmúlt hónapokban főleg arról szóltak a hírek, hogy Flandriában a szélsőjobboldali-szeparatista Vlaams Beelang (Flamand érdek) válhat a régió legnagyobb pártjává, letaszítva ezzel a trónjáról az erősen jobboldali, szeparatista álláspontját az utóbbi években autonomistára finomító Nieuw-Vlaamse Alliantét (Új Flamand Szövetség, N-VA).

A flamand parlament választási eredménye alapján azonban jelenleg úgy néz ki, hogy a Bart De Wever antwerpeni polgármester vezette N-VA 24 százalék körüli eredménnyel megőrizheti Flandria, és ezzel az ország legnagyobb pártjának címét. Bár igaz, hogy a Vlaams Beelang a maga 22,8 százalékos eredményével szintén jelentősen megerősödött, ráadásul országosan az EP-választásokon a Tom Van Grieken vezette szélsőjobbos formáció végzett az élen 14, 8 százalékkal.

A hollandajkú Belgium balközép pártja, a Vooruit (Előre) szintén növelte a támogatottságát, annak ellenére, hogy a pártot 2023 novemberéig vezető Conner Rousseau-hoz számos botrány kapcsolódott a bevándorlásellenes álláspontja és nyíltan rasszista, a rendőröket a belgiumi romák fizikai bántalmazására felszólító kijelentései miatt, melyek végül a 31 éves politikus bukásához vezettek.

Az eddigi eredmények alapján úgy tűnik, hogy a Vooruit lehet a jelenlegi kormánykoalíció egyetlen olyan flandriai pártja, ami növelni tudta a támogatottságát, a flamand zöldek (Groen) és kereszténydemokraták (CD&V) egyaránt visszaestek, nem is beszélve a miniszterelnök pártjáról, az Open VLD-ről, amelynek majdnem a felére csökkent az amúgy sem túl nagy szavazótábora.

A választási eredményekre reagálván Alexander De Croo be is jelentette könnyek között a lemondását.

Bár a szavazatszámlálás még nem ért véget, de úgy tűnik, a vártnál kevésbé erősödött meg a radikális baloldali, kapitalizmuskritikus Belga Munkáspárt (Parti du travail de Belgique/ Partij van de Arbeid van België), amely az egyetlen olyan belga párt, amely Flandriában és a frankofón területeken egyaránt megméretteti magát. A párt a flandriai parlamenti választáson a 2019-es eredményén 3 százalékot javítva 8,3 százalékot szerzett, Brüsszelben 5,8 százalékkal erősödve 17,2 százalékot és a harmadik helyet szerezték meg, de a vallon törvényhozási választásokon várható 11-12 százalékos eredményük enyhe visszaesés a legutóbb elért 13 százalékhoz képest. Ennek ellenére országosan a PTB/PVDA lehet Belgium harmadik-negyedik legerősebb pártja. A Belga Munkáspártnak egyébként 2021-ben  egy hosszabb riportot is szenteltünk.

Az ország déli részén komoly hatalmi átrendeződést eredményezett a választás. A Namur városában székelő vallon parlamentben a legnagyobb frakciója várhatóan a jobboldali-liberális Reformer Mozgalomnak (Mouvement réformateur) lehet. A Charles Michel leköszönő Európai Tanács elnököt (és Belgium 2014-2019 közötti miniszterelnökét) is a sorai között tudó párt több mint nyolc százalékkal erősödve 29 százalékos eredménnyel végzett az élen. A második helyet a több mint 3 ponttal gyengülő Szocialista Párt szerezte meg 23 százalékkal, amely a brüsszeli régió parlamentjében is a Reformer Mozgalom mögé került.

Őket követik a legutóbbi voksoláson súlyos vereséget elszenvedő, magukat Les Engagés (Az „Elkötelezettek”) néven újrabrendelő vallon kereszténydemokraták 20 százalékkal, míg a frankofón zöldek pártja, az Ecolo 7 százalékot vesztve mindössze 7,4 százalékot szerzett – a párt ennél nagyobbat csak Brüsszelben bukott, ott 16-ről 8 százalékra estek vissza.

A kulturális és közösségi élet, valamint a részvételesig fellendítésén fog dolgozni Kovács Gergely, Hegyvidék új, kutyapártos  polgármestere, aki a Mércének nyilatkozva megjegyezte, hogy ebben nem lesz nehéz dolguk, hiszen az előző vezetés ezeken a területeken nem igazán csinált semmit.

A Kutyapárt szeretné a kerületiekkel együtt irányítani a Hegyvidéket, ugyanis az elmúlt 5 évben azt tapasztalták, hogy elképesztő mennyiségű ember van, aki szeretne segíteni a rászorulóknak, és városfejlesztési projektekben részt venni.

Arra a kérdésünkre, hogy ez milyen formában valósulhat meg, azt válaszolta. hogy a párt EP listáját vezető, Le Marietta által kitalált Járókelő.hu-t integrálnák az önkormányzat honlapjába, és az itt bejelentett problémák megoldásába a helyi közösségeket is bevonnák, például egy grill-partyval egybekötött padfestéssel.

A zöldterületek beépítésével kapcsolatban elmondta, hogy azokat a beruházásokat, amelyek esetében önkormányzati tulajdonban van a telek, ott le fogják állítani a kivitelezést – mint például a világ egyetlen földalatti lombkorona sétánya esetében. Azokban az esetekben, ahol már magántulajdonba került a telek, ott sincs minden veszve, viszont sokba fog kerülnek. Ezeknél a beruházásoknál azt tervezik, hogy létrehoznak egy alapot, amelybe a helyi lakosok adományozhatnak, így megmentve a számukra fontos tereket.

Arról is kérdeztük, hogy mit szólt ahhoz, hogy Vitézy -akire Kovács is szavazott – a hajléktalanok ellen uszított a kampánya során. Elmondta, hogy jó köztük a kapcsolat, és a 12. kerület közösségi közlekedésével kapcsolatban már dolgoztak együtt, azonban szerinte sem szerencsés a BKK rendészet ötlete. A Kutyapárt polgármestere érti, hogy sok ember számára zavaró helyzetek alakulnak ki a tömegközlekedésen, és ezek kezelésére jelenleg nincs megfelelő módszer módszer, viszont

attól valójában senkinek nem lesz semmi jobb attól, ha három hajléktalant leszállítanak a buszról. Továbbá kiemelte, hogy a hajléktalanság nem rendészeti, hanem szociális kérdés.

Gál József az LMP fővárosi listájának második helyén levő jelölt a Mércének elmondta, nincs bennük ellenérzés azzal kapcsolatban, hogy a lakhatási programjukhoz piaci szereplők bevonását tervezi, miközben Ungár Péter a párt társelnöke a Budapest Ingatlan résztulajdonosa. Gál elmondta, minden pályázat nyilvános lesz, és a pályázóktól megkövetelik, hogy ők is transzparensen minden adatot nyilvánosságra hozzanak. Nem egy uram-bátyám rendszer lesz, a bírálóbizottságban szakemberek kapnak majd helyet nem politikusok.

A program célcsoportja elsősorban azok a budapesti közszolgáltatásokban dolgozók, mint például pedagógusok, ápolók, rendőrök, tűzoltók, akik a kormány intézkedései következtében problémákba ütköznek hogy az országosnál jelentősebben drágább budapesti albérletpiacon lakhatást találjanak.

A BKK rendészet kapcsán elmondta, ez a valóságban nem egy hajléktalanellenes intézkedés, csak politikai ellenfeleik csavarták ki az üzenetüket. Az utazási feltételeket mindenkinek be kell tartania, de tény, hogy többször is találkozott már olyan személyekkel a tömegközlekedésen, akiknek kellemetlen szaga miatt zavarta a többi utast. Ezeknek az embereknek segítségre lenne szükségük, nem rendőrökkel kell letoloncolni őket a tömegközlekedésről mint az Tarlós idejében történt, hanem egy olyan szerv létrehozására van szükség aki ezeket az embereket el tudják irányítani a megfelelő ellátó intézményekhez. De ez nem csak a hajléktalan emberekre vonatkozik, a részeg turisták, legénybúcsúk ugyan úgy zavarják a közlekedés rendjét, és ellenük is ugyan úgy szükséges intézkedni.

Ez zöld szempontból is fontos, hiszen ha valaki csak ritkán használja a tömegközlekedést, de akkor negatív élmények érik, sokkal esélyesebb, hogy következő alkalommal autóba ül vagy taxival fog utazni.

A Szoborparkba költözik Hegyvidékről a turul szobor, ami részben nyilasoknak állít emléket – nyilatkozta a kutyapártos Kovács Gergely, Hegyvidék új polgármestere, akinek az első intézkedése a vagyonnyilatkozatokat ellenőrző bizottság újbóli összehívása lesz.

Azt is elmondta, hogy úgy néz ki, hogy a hegyvidéki közgyűlésben nem lesz problémájuk a Fidesszel, és nem fognak úgy járni mint Esztergom, ahol egy év után nem volt világítás, mivel az jelöltjeik minden bizonnyal megnyerik a az egyéni választókerületüket. Továbbá sok pénzt fognak spórolni azzal, hogy a változatosság kedvéért verseny lesz a közbeszerzéseken.

Kovács Gergely azt is elárulta, hogy Vitézy Dávidra szavazott, akivel pozitív élmény volt számára együtt dolgozni a 12. kerület közösségi közlekedés átalakításán. Miközben Karácsony Gergellyel csak akkor került kapcsolatba, amikor azt szerette volna elérni, hogy kutyapártos jelöltek lépjenek vissza DK-sok javára.

A fővárosi közgyűlésben 7% körül áll az MKKP, és jelenleg úgy néz ki, hogy az összes pártra szükség lesz a Fidesszel szembeni többséghez. Ennek kapcsán Kovács úgy gondolja, hogy a Kutyapárt nem fog koalícióban részt venni, azonban értelmes előterjesztéseket hajlandók támogatni.

A Fidesz közel 250 millió forintért hirdetett a Meta platformjain, és több mint 90 milliót költött a Google hirdetésekre a kampány utolsó hónapjában, ezzel az európai rangsorban magasan az élen szerepelt. Mind két nagy platformon a második helyen szereplő pártok kevesebb mint a Fidesz felét költötték hirdetésekre.

Ezek a számok azonban csak a pártok által finanszírozott hirdetéseket foglalják magukban, az egyéb szervezetek, mint például a Megafon vagy a Mediaworks-höz tartozó médiumok költései ebben az összegben nincsenek benne. Idén a Fidesz és holdudvara már bőven 1 milliárd forint fölött jár facebook hirdetésekben, melyek elsősorban a párt oldalára mentek el. Két politikus oldala emelkedik ki: Orbán Viktor, és a kampány utolsó pillanatában visszalépő Szentkirályi Alexandra, akik mindketten 100 millió körüli összegeket hirdettek el az elmúlt félévben a közösségi oldalon.  Ezen kívül pedig leginkább Megafonos influenszerek húzzák felfelé a költéseket. Bár a Megafon modellje már-már hungarikum, de más szélsőjobboldali pártok Európában is alkalmaznak hasonló eszközöket. Németországban első ránézésre pártoktól független saját magukat hazafinak aposztrofáló fiatalok érnek el hatalmas megtekintést hirdetéseikkel, akikről közelebbről megnézve kiderül, ezer szálon kötődnek az AfD-hez és a pártalapítványukhoz.

Európa szerte a legtöbb országban a szélsőjobboldali pártok költötték a legtöbbet politikai hirdetésekre. Bár a Fidesz számait meg se közelítik, az élmezőnyben szerepel a német szélsőjobbos AfD és az osztrák szintén szélsőjobboldali FPÖ is költésekben, valamint a belga Flamand Érdek is közelíti a 40 millió forintos határt.

Bár az Európai Unióval való viszonyuk jogi értelemben sok esetben igencsak bonyolult, de Franciaország tengerentúli területeinek (melyek összesítette lakossága körülbelül 2,2 millió fő, területük pedig meghaladja a 120 ezer négyzetkilométert) lakói szintén részt vehetnek az európai parlamenti választásokon.

A Franciaország európai területéről közel 20 ezer kilométerre, a csendes-óceáni Melanézia térségében található Új-Kaledóniában az EP-választás rendkívüli körülmények között zajlott, köszönhetően a 270 ezres lakosságú szigetcsoportot május közepe óta megrázó politikai válságnak, melyhez foghatót az 1853 óta francia fennhatóság alatt lévő térség a nyolcvanas évek óta nem látott.

Az elmúlt egy hónapban rendszeresek voltak az útblokádok, a gyújtogatásba és fosztogatásba hajló zavargások, a fegyveres összecsapások a függetlenségpártiak és a függetlenségét ellenző, önszerveződő fegyveres milíciák között (Új-Kaledónia a világ egyik legfelfegyverzettebb térsége, a lakosság körülbelül fele rendelkezik legálisan vagy illegálisan lőfegyverrel).

🇫🇷🇳🇨 Les affrontements avec les forces françaises se poursuivent en Nouvelle-Calédonie.

📰 Flash Info
👤 👉🏻 Pour rester informé, suivez @Realnews829984 #NouvelleCalédonie #Nouméa #affrontements #émeute #info #news #actu #Macron #attal #France #colon pic.twitter.com/Gyxx0GTm24

— Flashinfo (@Realnews829984) May 22, 2024

A már nyolc halálos áldozatot követelő zavargások azután robbantak ki, hogy a francia Nemzetgyűlés megszavazta azt az alkotmánymódosítást, melynek értelmében a szigetcsoporton legalább tíz éve élő francia állampolgárok is részt vehetnének az új-kaledóniai helyi törvényhozás, a Kongresszus összetételét indirekten meghatározó tartományi választásokon. Ezeken a választásokon jelenleg csak azok vehetnek részt, akik már 1998-ban is tíz évnyi új-kaledóniai tartózkodást tudtak felmutatni, illetve akik ilyen választópolgárok gyermekei.

Ezt a korlátozást azért vezették be, mert Új-Kaledóniában a gyarmatosítás kezdete óta nagyszámú európai telepedett le, előbb mint az itteni börtönkolóniára deportált fegyenc, majd mint szabad telepesek – melynek következtében az összefoglaló néven kanakoknak hívott őslakosok az 1970-es évekre kisebbségbe kerültek a lakosságon belül.

A kisebbségi lét lehetetlenné tette számukra, hogy népszavazás útján érjék el az általuk régóta vágyott függetlenséget, ami elvezetett a némi eufemizmussal csak „Események” (Les Événements) néven ismert, 1984 és 1988 között tartó kvázi polgárháborús helyzethez, ahol a függetlenségpártiak, és a nagyrészt, de nem kizárólag európai származásúak alkotta Franciaország-pártiak összecsapásának körülbelül 90 halálos áldozata volt.

A konfliktust lezáró, sok tekintetben példátlan politikai bátorságról tanúbizonyságot tevő matignoni és nouméa-i egyezményeknek hála az elmúlt 35 évben Új-Kaledóniában egy olyan békefolyamat zajlott le, melynek a sikeressége nem kis részben annak volt köszönhető, hogy az egymást váltó jobb-és baloldali francia kormányok mind igyekeztek semlegesnek maradni a függetlenségpártiak és francia fennhatóságot támogatók között zajló, a szigetcsoport jövőjéről szóló tárgyalásokban.

Ez a hozzáállás alapjaiban változott meg Emmanuel Macron hatalomba kerülése óta, az elnök 2021 óta számos olyan lépést tett, amelyek megágyaztak a mostani konfliktusnak.

Ezek közé a lépések közé sorolhatjuk például a 2021 decemberében tartott, a 2018-as és 2020-as után sorban harmadik népszavazást Új-Kaledóniai függetlenségéről, amelynek esetében a függetlenségpártiak a választás néhány hónappal történő elhalasztását kérték annak érdekében, hogy a kanak kultúra (mely a fent említett egyezményeknek köszönhetően intézményesen is elismertté vált) szokásai szerint meggyászolhassák a Covid-járványban elhunytakat és a gyászidőszak lejárata után valódi kampányt folytathassanak.

A francia kormány azonban megtagadta ezt a kérést, ezért a függetlenségpártiak bojkottálták a népszavazást, melyen végül a választók 96,5 százaléka elutasította a függetlenséget. Azonban a referendum legitimitását jelentősen megkérdőjelezi az a tény, hogy a részvétel kevesebb mint 44 százalék volt, szemben a 2020-as referendummal, amin a választók 85 százaléka vett részt, és amelyen 46,74 százalékuk a függetlenségre voksolt.

A mostani krízis miatt, melyre válaszul Párizs sok ezer rendőrt és katonát küldött Új-Kaledóniába, este hattól kezdődő kijárási korlátozást vezetett be és lezárta a szigetcsoport egyetlen nemzetközi repülőterét, sokáig kérdéses volt, hogy megtarható lesz-e az európai parlamenti választás. Bár a voksolás eltörlésére végül nem került sor, de így is komoly feszültségek övezték a választást, melyen (szemben a tartományi választásokkal) minden európai uniós állampolgár részt vehet.

A főbb utakat elzáró útblokádok miatt sok szavazó képtelen volt a lakhelyéhez legközelebbi szavavazókörben voksolni, a főváros, Nouméa szomszédságában található Dumbéa-ban (ahol a lakosságnak körülbelül azonos részét teszik ki az európaiak, a kanakok és a polinéziai francia tengerentúli területről, Wallis-és-Futuna-ról származó új-kaledóniaik) pedig néhány napja ismeretlen személyek felgyújtottak egy iskolát, ami szavazókörként funckionált volna. A főváros térségében több helyen összecsaptak az oszlatógránátokat bevető rendvédelmi szervek és a kövekkel felszerelkezett függetlenségpárti tüntetők.

Érdemes azonban hozzátenni, hogy hasonlóan a korábbiakhoz, az idei EP-választás a lakosság többségét nem igazán mozgatta meg. A függetlenségpártiak a távolmaradásra buzdítottak, mivel óceániaiként nem látják értelmét a részvételnek egy Európát érintő választáson, de nem túl nagy az érdeklődés a függetlenséget ellenzők körében sem, akik közül sokan már egy évszázada Új-Kaledóniában élnek és így kevéssé érzik magunak közelinek az uniós választási küzdelmet.

A TISZA alelnöke a párt eredményváróján kollégánk tudósítása szerint úgy fogalmazott: „Sokkal rosszabb a helyzet vidéken mint ahogy vártuk.” Azt is elmondta, hogy rengeteget tanult, és azt javasolta a „fideszes nagyuraknak”, hogy „néha menjenek emberek közé”.

Kiemelte, hogy a – most már csak Szabadság nevű – Tisza párt programjának legfontosabb programpontja „hazaváró program” a falu rehabilitációs program és agrárreform mellett. Ez szerinte azért fontos, mert több olyan nagymamával is találkozott, akinek minden gyermeke és unokája külföldön él.

Az első exit pollok alapján az EP-választások a politikai térkép jelentős átrajzolását hozták Dániában.

18,4 százalék körüli eredménnyel az első helyet az EP-ben a zöldek frakciójában ülő Szocialista Néppárt (Socialistisk Folkeparti) szerezte meg, 5,2 százalékot javítva a 2019-es eredményéhez képest.

Ezzel szemben súlyos vereséget szenvedtek el a mindössze 15,4 százalékot szerző, kormányzó Szociáldemokraták ( Socialdemokratiet), akik az elmúlt években leginkább azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy elnökük, Mette Frederiksen (aki 2019 óta Dánia miniszterelnöke) vezetésével korábbi szolidáris álláspontjukat feladva keményen jobboldali bevándorlási politikát folytatnak – erről részletesebben 2021-ben írtunk. Érdemes megjegyezni, hogy kisebb mértékben ugyan, de a radikális baloldali Egységlista (Enhedslisten) szintén erősödött.

A dán szociáldemokraták jobbratolódása abban is megmutatkozott, hogy a legutóbbi, a párt jelentős győzelmét hozó 2022-es parlamenti választás után a baloldali pártok helyett hagyományos ellenfelükkel, a jobboldali-liberális Venstrével  és a Lars Løkke Rasmussen egykori kormányfő vezette centrista Mérsékeltekkel (Moderatern ) alakítottak kormányt. Annak ellenére, hogy a Dániát a 2019-es választás óta vezető baloldali „Vörös Blokknak” továbbra is meglett volna a többsége a 179 fős dán törvényhozásban, a Folketingben.

Az exit pollok alapján úgy tűnik, hogy Venstre (melynek neve érdekes módon egyébként baloldalt jelent dánul) szavazói nem túlságosan elégedettek a fennálló nagykoalícióval, a legutóbbi EP-választásokat megnyerő, a Renew Europe frakciójában ülő párt mindössze 13,9 százalékot kapott, ami 9,6 százalékos visszaesést jelent. A 2022-ben alapított Mérsékeltek mindössze 6,2 százalékot szereztek az idei EP-választásokon, a jobboldali átrendeződés legfőbb nyertese az erősen piacpárti Liberális Szövetség (Liberal Alliance) a maga 7,8 százalékos eredményével.

A kampány utolsó napjaiban komoly felháborodást váltott ki, hogy egy 39 éves férfi megtámadta Mette Frederiksen kormányfőt Koppenhága belvárosában.

Miközben ma Európa-szerte több százmillióan döntenek a minden uniós állampolgárt képviselni hivatott Európai Parlament összetételéről, a választás gyakorlati lebonyolítása tagállamonként igen eltérő lehet. Magyarországhoz képest Franciaországban (ahol a tengerentúli területek miatt két napon keresztül és több kontinensen zajlik a voksolás) a legfőbb eltérés a szavazólapok kialakításában mutatkozik meg. 

Míg a magyar EP-választásokon a 11 induló lista egyetlen szavazólapra kerül fel, amelyen a választók beikszelhetik a számukra szimpatikusat, addig Franciaországban minden pártnak saját szavazólapja (bulletin de vote) van, amelyek külsőben is eltérnek egymástól. A radikális baloldali La France Insoumise szavazólapján például a az EP-képviselőjelöltek előterében láthatjuk a párt 2022-es elnökjelöltjét, és a politikától való visszavonulása ellenére továbbra is a párt tulajdonképpeni vezetőjének számító Jean-Luc Mélenchont.

A szélsőjobboldali Rassemblement National (Nemzeti Tömörülés) szavazólapján Jordan Bardella listavezető és Marine Le Pen mosolyog ránk a „Franciaország visszatér!” (La France revient!) szlogen alatt. Ezzel szemben a balközép szocialisták Európa „felébresztését” hirdető szavazólapjának egyik oldalát teljes egészében elfoglalja a párt listavazetőjének, a médiában sokat szerepeltett Raphaël Glucskmann-nak az arcképe, a többi jelölt neve már csak a másik oldalra fért fel.

Ezeknek a színes, szórólapokra vagy reklámújságokra hajazó szavazócéduláknak a kinyomtatása és a szavazókörökbe való eljuttatása alapvetően a választáson induló pártok felelőssége, ami igen költséges mutatványnak számít, mivel az állam csak a három százalékos eredményt meghaladó választási listák kampányköltségeit téríti meg. Ez a rendszer komoly kihívás elé állítja a kisebb pártokat, akik nem is tudják minden szavazókörbe eljuttatni a szavazólapjaikat. Ez azonban nem jelenti az EP-s megmérettetésből való kizárásukat, mivel Franciaországban a választók maguk is letölthetik és kinyomtathatják a szavazólapokat, amiket aztán elvihetnek a saját szavazókörükbe.

A szavazókörökben az A4-es méretű szavazólapok egy hosszú asztalon vannak kihelyezve, amelyekből a voksoláson résztvevők maguk választhatják ki a számukra szimpatikusat, mielőtt a szavazófülke irányába vennék az irányt. A szavazás titkosságának megőrzése érdekében minimum két szavazólapot kell kiválasztanunk. De semmilyen szabály nem írja elő, hogy az összes szavazólapot fel kell vennünk, ami az idei választáson, melyen rekordszámú, 38 lista méretteti meg magát, igen nehéz feladat is lenne.

A szavazófülkében a nekünk kedves szavazólapot csupán be kell hajtogatni egy apró méretű borítékba. A választási névjegyzék másodjára történő leellenőrzése után (Franciaországban a választáson való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött) bedobhatjuk a borítékunkat az urnába, amit a szavazókör elnöke egy „a voté” ( „szavazott”) felkiáltással nyugtáz.

Róna Péter, a Jobbik-Konzervatívok EP-listavezetője az MTI háromnegyed nyolc előtt megjelent tudósítása szerint úgy nyilatkozott a párt eredményváró rendezvényén, hogy meglepetés lenne, ha bejutnának az EP-be.

Mindez azért különösen kellemetlen, mert Róna Péter több baloldali ember számára is viszonyítási pont volt, ahogy azt rendszeres szerzőnk, Jánosfalvi Péter írta.

Jánosfalvi szerint Róna életútja akkor is tiszteletre méltó,

ha azt gondoljuk, hogy orvosolhatatlan rendszerhibák vannak a mai világrendben, amely újratermeli a problémákat a szegénységtől, a természeti és humánerőforrások brutális lerablásán, az iszonyatos tőkekoncentráción és a társadalmi egyenlőtlenségeken át a háborúkig. A klímaválságot, a globális eladósodást, az ezek nyomában járó konfliktusokat, az állandó növekedésre, a profit és a hatalom hajszolására alapuló kapitalizmus okozza. Róna Péter nem maradt adós ezekre a problémákra adott reflexiókkal sem, nem kritikátlan apologétája a jelenlegi világrendnek.

Most azonban a várható eredmények alapján úgy tűnik, hogy ezt a renomét hiába dobta sutba, amikor – szerzőnk megfogalmazása szerint – „zsidózásból-cigányozásból-buzizásból szárba szökkent Jobbik” listájának vezetését elvállalta.

„A mai napon kiléptem a Párbeszédből” – kezdi hosszú, valószínűleg már régóta fogalmazott, vasárnap este urnazárás után élesített Facebook-posztját Tordai Bence, a Párbeszéd immár csak volt társelnöke, országgyűlési képviselő.

A kezdetektől a pártban politizáló, kiemelt szerepet vivő politikus nem kertel, a posztjában egyértelműsíti, hogy a DK-val és az MSZP-vel kötött megegyezés miatt hagyja maga mögött politikai közösségét.

„Meggyőződésem, hogy a DK-val és MSZP-vel kötött megegyezés nem összefogás, hanem önfeladás volt.”

A képviselő rámutat, hogy a közös indulással szerinte sutba vágták azokat a célokat, elveket és értékeket, amelyek mentén létrejött a párt tizenegy évvel ezelőtt. Tordai szerint a párt ezzel a lépéssel a DK alá tagozódott be, annak „uszályába” került. Máshol úgy fogalmaz:

a Párbeszéd „matrica lett a DK bukósisakján”.

Miként azt posztjában részletezi, a párt az évek alatt apránként üresedett ki intellektuális és mozgalmi értelemben, mígnem ide jutott.

„Míg az alapjövedelem melletti kiállást 2014-től kezdve még végig tudtam vinni a pártban, néhány évvel később a vezetők között már nem találtam partnerre a globális kapitalista rendszer kritikájának megfogalmazásában, egy posztkapitalista, fenntartható zöld jövő közpolitikáinak megtervezésében, vagy a fenntartható visszavonulásról való gondolkodásban.”

De a volt társelnök a párt kiüresedő, O1G-zésre egyszerűsödő kommunikációját is nehezményezi, ahogy morális értelemben is megkopottnak látja a párt renoméját a „sok, időnként kifejezett rossz politikai kompromisszum, valamint a politikai bátorság hiánya miatt”.

Hozzáteszi továbbá, hogy a „párt szervezeti, működési kultúrája sem méltó egy zöld párthoz” – utalva arra a közismert tényre, hogy a Párbeszédnek nincs valódi pártélete. Tordai állítása szerint megpróbált változtatni ezen, társelnökként megkezdte a közösség felrázását, a pártműködés részvételi irányba való eltolását, a mozgalmi jelleg erősítését. Hiába, „a párt egésze nem akarta átvenni” az általa kínált modellt.

Mindezt nem véletlenül csak most osztja meg a magyar társadalommal a politikus: nem akart ártani Karácsony Gergelynek és a többi ellenzéki önkormányzati jelölt kampányának. Reméli, sikerrel járnak.

Kilépése nem jelenti azt, hogy szakít a zöld politikával. A továbbiakban az ellenzéki szavazókat, a zöld ügyet és a választókerületében élő budai polgárokat kívánja képviselni. Ebben elvbarátként, elvtársként tekint mindenkire, aki a zöld jövőt szolgálja, és bajtársként, szövetségesként mindazokra, akik a Fidesz-rendszer lebontásán dolgoznak.

Tordait posztja megjelenése után mikrofonvégre kapta a Partizán. A miniinterjúból kiderült, hogy Tordai nem mond le a mandátumáról, és a Párbeszéd-frakcióból sem lép ki. Így is van már 3 független a frakcióban – mutatott rá. Gulyásnak azt is elmondta Tordai, hogy az EP-listán a Kutyákra szavazott, hisz az ő jelöltjük kíván beülni a Zöldek közé az Európai Parlamentben.

További részletek derültek ki továbbá a DK-MSZP-Párbeszéd koalíció létrejöttéről: Tordai elmondása alapján a DK kereste meg a zöld pártot, miután felismerte Magyar Péter színre lépése miatt, hogy szüksége van segítségre, vagy Tordai megfogalmazásában „oldalkocsira” , még inkább „bukósisakra” .

Végezetül Gulyás egyik kérdése nyomán Tordai elnézést kért azoktól a választóktól, akiket eddigi hallgatásával esetleg indirekt módon megvezetett a DK-Párbeszéd paktum természetét illetőleg.

Halálos áldozatokkal járó áradások Dél-Németországban. Egyre gyakoribbá váló támadások politikusok és aktivisták ellen. Kémbotrány és náci bűnök relativizálása. Rasszista szlogeneket éneklő aranyifjak. Feszült és botrányokkal teli választási kampány időszakon van túl Németország. Az Unió legnépesebb államában 96 mandátum sorsáról döntenek a mai választásokon, alapvetően meghatározva az Európai Parlamenten belüli erőviszonyokat. Persze a valódi közös európai nyilvánosság hiánya és az Európai Parlament jogköreinek gyengesége miatt ez a választás is inkább egy visszajelzés a pártok belpolitikai teljesítményeire.

Az elmúlt 48 órában legalább három támadás történt kampányoló politikusok ellen, miután az elmúlt hónapokban is több olyan eset volt, amikor politikusok kórházba kerültek, miután fizikailag bántalmazták őket. E támadások többségét szélsőjobboldaliak követték el, a tág értelemben vett progresszív pártok (Zöldek, SPD, Balpárt) politikusai ellen, azonban az utóbbi időben a szélsőjobboldali aktivisták és a szélsőjobboldali, etnicista AfD (Alternative für Deutschland – Alternatíva Németországért) politikusait is érték atrocitások.

Ezek az esetek jól mutatják, hogyan válnak egyre szélsőségesebbé a szélsőjobb előretörését kisérő társadalmi feszültségek. Ahogyan azt is, hogy a társadalom jobbra tolódása és a jobboldali erőszak mindennapivá válása – főleg Kelet-Németországban, és a vidéki terekben, már végbement.

Még akkor is, ha az AfD végül nem is ér el 20% feletti eredményt a választásokon, ahogyan azt a közvélemény-kutatások még egy-két hónapja jósolták, és végül „csak” a szavazatok 16%-át szerezheti meg az exit poll alapján– ami még mindig 5 százalékpontos javulást jelentene a 2019-es eredményükhöz képest.

Az AfD népszerűség csökkenése egyrészt a listavezetőjük, Maximilian Krah folyamatos botrányaira vezethető vissza. (A Waffen-SS bűneit relativizáló kijelentése miatt Marine Le Pen kezdeményezésére még az Identitás és Demokrácia (ID) EP frakciójából is kidobták őket.) Másrészt pedig valószínűleg a volt balpárti politikus, Sahra Wagenknecht új pártjának (Bündnis Sahra Wagenknecht BSW – Sahra Wagenknecht Szövetség) megjelenése okozza, mert ez

több kérdésben is kiszolgálja az AfD-s szavazók igényeit (migráció, klíma, gender, orosz agresszió Ukrajnában), miközben a szélsőjobboldali jelzőt nem kell magára vennie, mint az AfD esetében.

A BSW 5,5%-ot érhet el az exit poll alapján, ami nemcsak az EP-ben hozhat nekik 7 széket, de az 5%-os parlamenti küszöb megugrását is jósolhatja az elvben jövőre esedékes szövetségi választásokon.

Amire Wagenknecht korábbi pártja, a die Linke (Balpárt) már nem lenne képes a jelenlegi felmérések szerint, ugyanis a párt mindössze 2,7%-ot szerzett az exit pollok szerint, és a jelentéktelenné válás fenyegeti, hiába tették a lista második helyére a menekülteket segítő Sea Watch korábbi kapitányát és klímaaktivista Carola Racketét, azzal a szándékkal, hogy a mozgalmi baloldal felé nyissanak.

Szintén kiesne a parlamentből a jelenlegi legkisebb kormánypárt, az erősen piacpárti FDP 4,9% körüli potenciális eredményével. A közlekedési lámpa koalíció (Ampel) többi pártja is kimondottan népszerűtlen: a legerősebb kormánypártot, a szociáldemokrata SPD-t 14%-ot érhetett el – ami egyébként csak pár százalékponttal rosszabb mint a 2019-es eredményük, amikor szintén népszerűtlenek voltak a CDU-val közös kormányzásuk miatt.

A népszerűtlensége ellen Olaf Scholz kancellár – nemzetközi jogba ütköző – bevándorlóellenes javaslatokkal próbálja ismét magára ölteni a rendpárti politikus szerepét.

Sokkal jelentősebb – 8,5 százalékpontos – visszaesést könyvelhet el a harmadik koalíciós partner, a Zöldek (Bündnis/Grünen). Ők 2019-ben sikerrel tudták meglovagolni, hogy a zöld mozgalmaknak – elsősorban a Fridays for Future – köszönhetően a klímakérdés megérkezett a politika fősodrába is, és megduplázták a 2014-es eredményüket, 21%-ot érve el. Azonban mára, a kormányon képviselt álláspontjuk miatt több ponton konfliktusba kerültek a zöldmozgalommal. Például, amikor a zöld gazdasági és klímaügyi miniszter a brandenburgi környezetszennyező Tesla gyár bővítése elleni tüntetőket azért kritizálta, mert szerinte az autóipar központi jelentőségű a német gazdaságban. Ezen túl az európai menekültügyi szabályozás szigorításában való részvételük miatt is sokan elfordultak a párttól választóik közül.

A német EP-választások igazi nyertese előreláthatólag a kereszténydemokrata CDU-t jobbra toló Friedrich Merz lehet, ugyanis 30%-os eredményt mutatnak az exit pollok a pártjának, ami pár százalékos javulás az 5 évvel korábbi választáshoz képest. És ami még fontosabb, jelentős javulás a legutóbbi szövetségi választásokon elért eredéményükhöz képest, amikor történelmi mélypontra került a párt 24,1%-kal.

Karácsony Gergely jelenlegi főpolgármester ”Plusz 5 év Budapestnek” szlogenjének legfőbb ígérete, hogy – Karácsony mandátumához hasonlóan – öt évvel meghosszabbítaná a budapestiek várható élettartamát is.

A grandiózus célok mellé grandiózus tervek is járnak: ezek jegyében többek között tovább zöldítené a várost, javítana az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségén és színvonalán, miegymás. Ahogy a lakhatási válságot is enyhítené önkormányzati bérlakás-programmal, lakásügynökséggel, javarészt az európai uniós források felhasználásával, de számít a magánbefektetőkre is, hisz a budapesti lakásállomány növelésére minden formában szükség van.

De a közlekedési, urbanisztikai és más fejlesztések terén is nagyban épít Karácsony az uniós forrásokra, mondván, számos nagy fejlesztést a főváros nem tud önmaga kigazdálkodni.

A főpolgármester – és a fővárosi közgyűlés – elmúlt öt éve megmutatta, hogy amellett, hogy a koalíció törékeny, a számos politikai formáció, valamint a helyi polgármesterek, kerületek érdekeit sokszor nehéz összehangolni. Interjúnkban is beszélt arról, hogy például a belvárosokat pokolian megdrágító és élhetetlenné tevő AirBnB elleni fellépésben sem egységesek még az ellenzéki polgármesterek sem. Hogyan érné el mégis, hogy a következő ciklusban egységes szabályrendszert sikerüljön kialakítani? Ezt nem tudjuk, hisz ehhez még költségvetési források sem nagyon kellenének, csak politikai akarat.

Ahogy azt sem tudjuk, hogy azokat a terveket, amelyeket az elmúlt öt év alatt nem sikerült összehozni, hogyan sikerülne az EU-s források nélkül – Karácsony szerint ugyanis a kormány már csak maga miatt is kénytelen lesz ezeket lehívni. Azt viszont megtudhattuk, hogy véleménye szerint rajta és szövetségesein kívül valójában valamennyi induló a Fidesz jelöltje – amire Szentkirályi Alexandra korábbi fideszes jelölt sem segített rácáfolni, mikor visszalépett Vitézy javára.

Az urnák közben lezárultak, a szavazatszámlálás megkezdődött, ennek legelső eredményeit este 8 óra körül ismerhetjük majd meg. Az EP-választás első eredményeire azonban 23.00-ig várnunk kell majd.

A szavazáson 18.30-ig a választásra jogosultak 56,09 százaléka jelent meg az urnák előtt.

Ez sokkal több mint a 2019 tavaszi EP-választáson megjelentek aránya, de még a 2019 őszi önkormányzati választás számain is túltesz.

Egy józsefvárosi szavazókörben kérdeztük meg azokat a választópolgárokat, akik a fővárosi közgyűlési listás szavazáson a Tisza mellett döntöttek, hogy melyik főpolgármester-jelöltre tették le a voksukat. A nem reprezentatív válaszok alapján nagyjából az látszott, hogy a Magyar Péter pártját támogatóknak nincs egyértelmű preferenciájuk – a válaszadók egy része Vitézy Dávid, másik felük Karácsony Gergely neve mellé húzta az X-et.

„Ha Karácsony azt sem tudta elérni, hogy az MSZP ne indítson Pikó András ellen jelöltet, akkor nincs alkuereje”

– mondta a Mércének egy 28 éves férfi, aki 5 évvel ezelőtt még Karácsonyra szavazott, de idén már Vitézy Dávidra voksolt. Neki a jelenlegi főpolgármesterrel szemben kritikája az is, hogy lehetne jobb a tömegközlekedés, és ő szívesen látna több biciklit is a városban. „Meggyőző, felkészült szakpolitikai kérdésekből, hitelesebb mint Karácsony” –  fogalmazott egy szintén Tisza/Vitézy kombinációban szavazó fiatal férfi. 

Szintén az MSZP Pikóval szembeni indulását emelte ki nyugdíjas nő, azonban ő ennek ellenére Karácsonyra szavazott.

Tapasztalataink alapján a megkérdezettek között a fiatalabb korosztály inkább Vitézy Dávidot támogatja, az idősebbek pedig kitartóan Karácsony szavazók. Egy fiatal pár, akik a közgyűlési listán az MKKP-ra szavaztak, a főpolgármester-jelöltek közül pedig Karácsonyt választották, úgy fogalmaztak:

„Az LMP-re nem szavazunk, szerintünk az MKKP a közgyűlésben színesít, a kutyák jó aktivisták, felpezsdítik a politikai életet. Karácsony Gergely pedig szimpatikus.”

Vitézy Dávid a róla elnevezett civil szervezet, valamint a Lehet Más a Politika jelöltjeként indította kampányát, és sokan hisznek benne, hogy a kacskaringós karrierutat bejárt, urbanistaként, közlekedési szakemberként és államtitkárként is ismert szakember majd új életet lehel a városba.

A jelölt számos, a fővárosnak és lakóinak jelentős károkat okozó problémát felismert: ilyen a lakhatási válság és velejárói, vagyis a lakhatási költségek egekbe szökése, és a szuburbanizáció, ennek továbbgyűrűzéseként pedig többek között az állandósult agglomerációs és városi dugók, a belváros szimultán elnéptelenedése és élhetetlenné válása.

Programjában minderre és számos más kérdésre technokrata víziókkal reagált, amelyek visszatérő eleme volt a közérdek és a befektetői érdekek kibékítése – valamint egy valószínűleg végtelen fedezetű bankkártya.

Még ha méltányolható is programjának számos pontja, vannak erősen aggasztó részei is: ilyen többek között, hogy lakáspolitikája – túlnyomórészt – nem szociális alapokon nyugszik, hanem bevallottan a középrétegeknek teremtene olcsóbb lakhatást, illetve hosszabb távon lakáshoz jutást. Ami ennél is aggasztóbb, az a BKK-rendészet koncepciója. Ennek egyik sarokpontja ugyanis a hajléktalan emberek vegzálása olyan retorikával, amit a Fidesz is képvisel, ráadásul a hajléktalanellátás és szociális munka kérdésénél láthatóan fontosabbnak tartja például az állatvédelmet.

Renoméját viszont leginkább talán az tépázta meg, hogy Szentkirályi Alexandra fideszes jelölt két nappal a választások előtt bejelentette, hogy visszalép Vitézy javára, és támogatóit arra buzdította, hogy szavazzanak rá. Hogy a Fidesz lépése hoz-e annyi szavazatot Vitézynek, hogy le tudja gyűrni Karácsony Gergely főpolgármestert, még kiderül. Az viszont már bizonyos, hogy ebből a pozícióból jóval nehezebb kivédeni a fideszességre és az ingatlanos érdekcsoportok képviseletére vonatkozó vádakat.

Az, hogy a maga 81 képviselőjével a második legnagyobb európai parlamenti delegációval rendelkező Franciaországban melyik párt végez majd az élen, szinte az EP-választási kampány kezdete óta biztosra vehető volt. A közvélemény-kutatások kivétel nélkül azt a Nemzeti Tömörülést (Rassemblement National, RN) hozták ki győztesnek, amely a 2019-es és 2014-es európai parlamenti voksolást is megnyerte. Ami viszont sokkolónak hathat, az az előny, amivel a Marine Le Pen vezette, szélsőjobboldali, bevándorlásellenes és euroszkeptikus párt az élen végezhet.

A legfrissebb felmérések szerint a Nemzeti Tömörülés akár a szavazatok 30-32 százalékát is begyűjtheti. Az 1979-es, első közvetlen EP-választás óta Franciaországban csak egyszer fordult elő, hogy a győztes 30 százalékot meghaladó eredményt ér el: 1984-ben, amikor a jobboldali pártok közös listája 43 százalékot szerzett.

Az EP-választásokra idén Jordan Bardella pártelnökkel nekivágó Nemzeti Tömörülés ezúttal egymaga számíthat a választópolgárok harmadának támogatására. A szélsőjobb franciaországi erősödését mutatja, hogy az Éric Zemmour-féle Reconquête is 6 százalék körüli eredményt érhet el, a Marine Le Pen unokahúga, a Nemzeti Tömörülést annak „mérséklődése” és feltehetően személyes ambíciói miatt otthagyó Marion Maréchal vezetésével. A hagyományos jobbközép pártja, a Republikánusok (Les Républicains, LR) François-Xavier Bellamy vezetésével 7 százalékra számíthatnak.

Ez az eredmény különösen fájhat Emmanuel Macronnak, mivel az elnököt támogató, Valérie Hayer EP-képviselő vezette lista (Ensemble!, azaz Együtt!) a felmérések alapján körülbelül a szavazatok 15-16 százalékát nyerheti el, ami további visszaesés lenne a 2019-ben elért 22,42 százalékos eredményhez képest. Az Európai Parlamentben a liberális Renew Europe 102 fős képviselőcsoportjának derékhadát adó macronista pártok mindent bevetettek a kampányban, hogy szépítsenek ezen az eredményen, ami súlyos pofon lenne Macron táborának, és újabb löketet adna a 2027-es elnökválasztáson egyre jobb esélyekkel induló Le Pennek.

Gabriel Attal miniszterelnök például hol Jordan Bardellával vitázott a köztévén, hol hívatlanul megjelent besegíteni Valérie Hayernek egy listavezetői vitán. Legutóbb pedig az Európai Unió olyan vívmányaival próbálta felhívni a fiatalok figyelmét az EP-választás fontosságára, mint az óvszerekkel kapcsolatos uniós előírások, az egységesített töltőkábelek és a Nintento Switch játékkonzol meghibásodott alkatrészeinek ingyenes cseréje.

Baloldali átrendeződés?

Ez az igyekezet azonban úgy tűnik, hiábavalónak bizonyult: nemcsak nem növelték a macronisták népszerűségét, de az sem kizárt, hogy az elnököt támogató erők a harmadik helyen végeznek a Raphaël Glucskmann vezette szocialisták mögött, akik 14-15 százalékra számíthatnak. Ezzel az eredménnyel a François Hollande kudarcos elnöksége óta folyamatosan visszaeső Parti Socialiste (PS), amely a 2019-es EP választáson alig több mint 6 százalékot ért el, jelentősen átrendezné az erőviszonyokat a baloldalon. Ugyanis némileg váratlanul megelőzné az elmúlt évek legerősebb baloldali erejét: a 2022-es elnökválasztáson Jean-Luc Mélenchonnal közel 22 százalékot szerző, majd a NUPES-összefogás részeként az azévi törvényhozási választásokon is jó eredményt elérő radikális baloldali La France Insoumise (LFI) támogatottságát 9-10 százalékra becsülik a közvélemény-kutatók.

Az LFI listájának az élen az Európai Baloldal európai parlamenti képviselőcsoportját vezető, az elmúlt években az adóelkerülő nagyvállalatok ellen Brüsszelben és Strasbourgban is élesen fellépő, uniós vagyonadót követelő Manon Aubry-t találjuk. Emellett a gázai konfliktus minél előbbi lezárását támogató párt kampányában fontos szerep jutott az EP-listájuk hetedik helyén induló Rima Hassan palesztin jogvédő aktivistának is.

A progresszív térfélen,  úgy tűnik, a legnagyobbat a zöldek veszíthetnek, akik öt éve 13 százalékkal a harmadik helyet szerezték meg országosan, idén viszont az is kérdéses, hogy megugorja-e az öt százalékos bejutási küszöböt a listjájuk, melyet szemben 2019-el nem az elnökválasztáson sikertelenül induló, tavaly ősszel szenátornak választott Yannick Jadot, hanem Marie Toussaint EP-képviselő vezet.

A várhatóan alacsony részvétel alapvetően a jobboldalnak és szélsőjobboldalnak kedvez a mostani választáson, már csak azért is, mert Franciaországban erős összefüggés figyelhető meg a társadalmi osztályhelyzet és a szavazáson való részvétel között, ami jól lekövethető a különböző települések részvételi aránya közötti, óriási eltérésekben.

A 2019-es EP-választáson  – melyen az országos részvétel 50,12 százalék volt – a Párizstól közvetlenül nyugatra található, a közbeszédben a felfoghatatlan gazdagság és privilégiumok szinonimájaként használt Neuilly-sur-Seine-ben 62 százalék volt a részvételi arány. Míg a főváros északi szomszédjában, az ország egyik leghátrányosabb helyzetű városának számító Saint-Denis-ben kevesebb mint 34 százalék.

Rendkívül sok fontos dolgot elmondtak már a hetekben az EP-választásokról, ezek közül talán a legfontosabb a magyar politikai paletta átrendeződése. Nem véletlenül huzalozta össze Orbán Viktor az önkormányzati választásokkal az EP-választásokat. Hiszen az önmagában megtartott EP-választások a legtöbb országhoz hasonlóan Magyarországon is alacsonyabb részvétel mellett zajlanak. Ha viszont ugyanezen a napon a polgármesterek, önkormányzati képviselők és a budapesti főpolgármester személyéről is dönteni kell, az magasabb részvételt eredményezhet (az eddigi adatok is ezt támasztják alá). Így Orbán az EP-voks után esetleg a nemzetközi porondon is érvelhet úgy, hogy

az ukrajnai háború leállítására és az oroszokkal folytatott béke elérésére irányuló kampánya miatt egy jó eredmény „felhatalmazás” is számára az európai csúcsokon, nemzetközi fórumokon arra, hogy vétó-politikáját az Ukrajnának küldött kölcsönök, segélyakciók kapcsán fenntarthassa.

Ehhez viszont igazán egy országosan 50% körüli Fidesz-eredmény felelne meg igazán, kevesebbet már lehet úgy magyarázni ellenzéki oldalon, hogy Orbán nem érte el a célját.

Ezzel szemben egészen más lenne a siker Magyar Péter új mozgalma számára, első megmérettetésük során. A pontosan négy hónapja feltűnt, ex-fideszes, ex-kormányzati cégvezető mostanra az új ellenzék kialakítását és a továbbra is népszerű, ám továbbra is homályos tartalmú „rendszerváltás” elérését tűzte ki politikai célul. Ha azonban a felméréseket nézzük, a reális cél és a tét Magyar Péter számára az, ők lesznek-e a Fidesz után a második legerősebb párt, és a következő években rendelkezésükre állnak-e a jelentős uniós erőforrások.

Amennyiben egyik másik ellenzéki párt vagy koalíció sem közelíti meg ma esti eredményüket, abban az esetben Magyar Péter már elégedett lehet mind a kampánnyal, mind a választási teljesítménnyel.

A kilátások sokkal sötétebbek a 2022-ben a választást teljes koordinációban, közös miniszterelnök-jelölttel elbukó ellenzéki pártoknak. Az MSZP hosszú süllyedés után idén biztosan kikerül az Európai Parlamentből. De a Magyar-mozgalom felhajtóereje miatt nehéz lesz érvényes magyarázattal kiállnia a Demokratikus Koalíciónak is, akik eddigi második helyükről lecsúszva zsugorodhatnak össze kispárttá. A Momentum, amely a 2019-es EP-választások abszolút meglepetése volt két EP-képviselővel, most a szimpla bennmaradásért küzd, a felmérések szerint 4-5 százalékpont táján. Hasonló problémákkal küzd az idei választás eredetileg nagy esélyese, a Kétfarkú Kutyapárt is, akik Magyar Péter feltűnését igazán megszenvedték és most ugyancsak 4 % körül stabilizálódott EP-listájuk.

A többiek (Jobbik, Mindenki Magyarországa Mozgalom stb.) vélhetően nem érik el a belépési küszöböt, akárcsak az LMP, amelynek túlélése, legalábbis valamilyen formában, a fővárosi választás függvénye.