Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Szintet lépett a húsgyári, hurráoptimista propaganda, méghozzá a szingularitás és a generatív mesterséges intelligencia felé. A végeredmény viszont riasztó.
Nem tudunk a fogyatékossággal élők helyzetéről, pedig nem lehet demokratikus építkezés, ami elmegy több százezer fogyatékos állampolgár igényei és az őket érő igazságtalanságok mellett.
Egyedülálló esély kínálkozik most egy baloldali politikai alternatíva felépítésére, s ez a feladat számtalan kihívást rejt magában.
Balázs Gábor történész a forradalom évfordulóján az 1793 szeptembere és 1794 júliusa közti „terror” okairól és értelmezési lehetőségeiről ír.
Sokan a kormányváltással fellélegeztek, és joggal érezhették úgy, hogy a legrosszabb időszak véget ért.
Számos megfontolandó érv szól a művészeti alapjövedelem ellen, de amíg újabb és újabb kiállítások, beszélgetések, kiadványok és viták valósulnak meg ingyen, mégiscsak érdemes megvalósítani.
Egy utcai demonstráció még akkor is jele a problémáknak, ha a tüntetők – egyelőre – nem az új kormányt tartják értük felelősnek. Ez pedig legalábbis figyelmeztetés a TISZA számára.
Az utóbbi bő egy év tömegmegmozdulásaiban megerősödött a magyar nacionalizmusnak egy befogadóbb, polgári hagyománya,
Nem holnapután kitörő forradalomra, és nem is látványos politikai projektek felfuttatására van szükség, hanem a közösségeink megújítására.
A Tisza 12 éves korlátja úgy kívánja felszámolni a hatalmi hálózatokat, hogy közben a Fidesz rendszerének kereteit – legalábbis egyelőre – elfogadja.