Míg az államszocializmus roma értelmisége erőforrásként használta a roma holokauszt emlékezetét, addig az emlékező ember esetében csupán egy epizóddá vált, amit aztán az államszocialista rendszer elnyomása követett.
A csütörtök esti tűz után közel 300 embert szállásoltak el egy sportcsarnokban, ahová folyamatosan érkeznek az adományok. A polgármester egyelőre átmeneti, később viszont hosszú távú, méltányos lakhatást keres a fedél nélkül maradtaknak.
Ugyanazokat a többségi előítéleteken alapuló ideákat halljuk, látjuk, olvassuk vissza még mindig, évszázadok óta.
A hazai cigányság az élet gyakorlatilag minden területén hátrányból indul, de különösen sürgős segítségre lenne szüksége a felzárkózáshoz az oktatás, az egészségügy és a lakhatás területén.
Bár hivatalosan csak „adományt” kértek, valójában aki nem tudott fizetni az egyszer használatos higiénés öltözetért, az nem kísérhette be a vajúdó anyákat a szülőszobára.
Ma 76 évvel ezelőtt történt a roma holokauszt egyik legvéresebb éjszakája, a Phiren Amenca Nemzetközi Hálózat 24 órás rendhagyó megemlékezést és virrasztást rendezett a Roma Holokauszt Emlékműnél.
Az első és legfontosabb, hogy tanulnunk kell, hogy meg kell hallgatnunk, hogy mit is jelent az intézményes rasszizmus a mindennapokban az érintettek számára.
Bár a krízishelyzet tapasztalatait fel lehetne használni arra, hogy a nagyobb társadalmi szolidaritás megteremtéséért dolgozzunk, nem ez történik – mondták el fiatal roma aktivisták a „Rasszizmus: Az elhallgatott világjárvány” című beszélgetésen.
Valaki úgy gondolta, a Roma Holokauszt Nehru-parti emlékművén kell kifejeznie rasszista, egész népcsoportokat kollektíven megbélyegző nézeteit.
Azt, hogy a romák ember alatti lények, mindenütt olvashatjuk az interneten. De ember alatti lényekként bánni velük nem szabad.
