A parlamenti törvénykezés és a képviseleti demokrácia intézményei immár nem a társadalom eszközei, hogy a maga számára törvényt alkosson, hanem a tőke eszközei, hogy a munkával szemben a hatalmát növelje.
A határerőszak a javak, jogok és erőforrásokhoz való hozzáférés globális aszimmetrikus elosztásának rendjét védi; azt a rendet, amely a globális proletariátus kiszolgáltatottságát, kizsákmányolhatóságát garantálja, amely a centrum lakóinak igazságtalan kiváltságait védi.
A neoliberális terror célja a társadalom fragmentálása, széttöredezése. Annak elérése, hogy a társadalmat alkotó egyének erőforrásaikat kizárólag saját egyéni érvényesülésük, osztálypozícióik bebiztosítása érdekében használják fel.
A CEU megy. Vesztettünk. A veszteség fájdalmas. De ez a fájdalom csak akkor ér valamit, ha segít tisztábbá tenni, hol tartunk, mivé lettünk, mi lett az ígéreteinkkel, a szabadságunkkal, a jövőnkkel; ha ráébreszt minket, hogy mindebből végtére is elég volt.
Miféle kötelességeink vannak a bolygónk klímájával vagy az eljövendő generációkkal kapcsolatban?
A kérdés, hogy előre tesz-e egy lépést vagy hátra.
A migráció nem csupán a magyar vagy az európai politika hatalmi harcainak szempontjából lényegi kérdés – ezen a kérdésen múlik a baloldal, hovatovább az emberiség jövője.
A Jobbik vetette fel tavaly: miért kapjon olyasvalaki is beleszólást a közügyekbe, aki például nem tud olvasni, következésképpen nem lehet túl tájékozott? Meg lehet ez alapján vonni a választójogot?
Elvezet-e a technológiai fejlődés egy igazságos világhoz, avagy ellenkezőleg, az automatizáció által éppen kicsúszik a dolgozók kezéből a hatalom? Merre haladunmk és mit kell tennünk?
Azoknak járjon, akik rászorulnak, vagy akik megérdemlik? De kik szorulnak rá, és főképp kik érdemlik meg?