A koronavírus rávilágít társadalmi-gazdasági rendszereink számos válságtünetére, belső feszültségére. A pandémiát lehetőségként is felfoghatjuk, hogy változtatni próbáljunk, mielőtt ennél is súlyosabb bajba kerülünk.
Egy történet a szolidaritás hiányáról és szükségességéről a koronavírus idején.
A „bérből és fizetésből élők” és az inaktívak továbbá sem tartoznak a NER kegyeltjei közé.
A miniszterelnök belbiztonsági tanácsadója ismét a bevándorlás szerepét hangsúlyozta a koronavírus terjedése kapcsán.
Mint a vízbe dobott kő után a fodrok, úgy hullámoznak néma halálok és szenvedések ezrei társadalmaink körül nap mint nap, azonban itt az ideje, hogy különösen figyeljünk a külvilágra.
A magyar gazdaság „jól teljesített”, hogy mi szükség volt arra, hogy „még jobban” teljesítsen, azaz a prociklikus monetáris politikára (gyorsulás idején rálépni a gázra), annak csak Matolcsy György a megmondhatója.
Fontosnak tartjuk, hogy a válság percről perce közvetítése helyett a hosszú távú hatásokra és azok megoldási javaslataira koncentráljunk.
A közéleti újságírásnak a következő időszakban nemcsak a köz tájékoztatásáért kell dolgoznia, hanem a saját túléléséért is komoly küzdelmet kell folytatnia.
Úgy tűnik, nem volt elég a munkásság jogainak eddigi kormányzati nyirbálása, a tőkések többet akarnak.
Meg persze a kormány elmúlt években véghez vitt ámokfutása is…
