A #STOPAirbnb kampány aktivistáiként számos olyan érvet hallunk a szabályozással szemben szkeptikus, vagy azt ellenző emberektől, amelyekre, úgy véljük, meggyőző válasszal rendelkezünk.
Vasárnap a Fidesz visszahódította a várost, de az ellenzék jelöltjére jelentősen többen szavaztak, mint korábban.
Egyre több a nyugdíjas álláslehetőség, amire sokaknak valóban szüksége van a megélhetéshez – de miért kell munkára kényszerülnie az időseknek egy világjárvány közepén? Miért nem segít végre a kormány?
2015-ben, amikor menedékkérőkkel telt meg a Keleti pályaudvar, lehetőséget kaptunk arra, hogy hétköznap is felelősségteljesen cselekedjünk, tisztán, bátran, szabadon. 2015 ünnep volt.
A fájdalmat tűri, mást nem annyira.
Kibeszélni a konszenzusból viszonylag könnyű egy excentrikus troll számára. Megváltoztatni évtizedek alatt felépített attitűdöket, intézményeket, struktúrákat viszont már sokkal nehezebb.
Persze nem annyira meglepő, hogy Hollywood éppen mostanában kezd érdeklődést mutatni ebbe az irányba.
A visegrádi országok vezetői megmondták Ursula von der Leyen-nek: nem elég ha deportálhatnak, jobban örülnének a betonfalnak.
Szolidaritást kell vállalnunk a dekolonializációra törekvő megmozdulások szereplőivel, de szellemi és forradalmi energiánkat elsősorban a lokális felelősségeink felkutatásának és feldolgozásának kell szentelnünk.
Kirángatja a főorvost, kedélyesen diskurál, meg a többi szokásos.