Még ha erkölcsileg, járványügyileg, gazdaságilag vagy jogilag úgy is tűnhetne, hogy szükséges a rendkívüli jogrend és a rendeleti kormányzás, arra már magyarázat és felmentés sincs, hogy Orbán a konszenzus helyett továbbra is a permanens szellemi-politikai polgárháború újabb csatáit vívja.
Dolenec és Žitko szerint azért erősödik Európa-szerte a jobboldal, mert meg tudják tenni azt, amit a baloldal nem: a globális kapitalizmus kárvallottjaihoz szólni. Ahelyett, hogy végignézi, hogy a népharag a nacionalista politikában kerül kifejeződésre, a baloldalnak újra merészen ki kell állnia az egyenlőség alapelvei mellett.
A heroikus jótevés nevében fenntartott kontár küldetéstudat katasztrofális károkat okoz a magyar közéletnek és közbeszédnek, a szereplők passzív jelenlétükkel voltaképpen aktívan akadályozzák a társadalmi átalakulást.
Amíg az állam az erősíti bennünk, hogy aki nem tartja a két méteres távolságot, az bűnöző, hogy az számít elengedhetetlen szükségletnek, amit a hatalom birtokosa annak tart, addig ne csodálkozzunk, ha az emberek önbíráskodni kezdenek.
Nem csupán a fake news, a gonosz politika, a társadalom kettéosztottsága az, ami széthúzza a társadalmakat, hanem a politikai figyelmetlenség is.
A digitális platformok politikai nyomásra felhagynak laissez-faire tartalompolitikájukkal, hogy a hagyományos sajtóval szövetkezve „megbízható” híreket és tájékoztatást közöljenek. Ám ez rossz módszer a dezinformáció legyőzésére.
Egy szakmúzeum szétveréséhez nem kell sok idő. Utána viszont évtizedek kellenek, mire újraépítik.
A kínai nagykövetség előtt azonban ellentüntetők is megjelentek.
Ha a társadalom jelentős részét kirekesztjük a szavazati jogból, akkor azzal a demokráciát magát is korlátozzuk.
