„Harminc év után ma joggal lehetünk büszkék mindarra, amit 1989-ben elvégeztünk” – jelentette ki a köztársasági elnök az augusztus 20-ai tisztavatáson mondott beszédében kedden, Budapesten.
A klímakatasztrófa ugyanis már tart, és az antidemokratikus tendenciákat, a nagytőke és a globális elnyomás fokozódását nehéz nem úgy értelmezni, mint azonnali reakciókat a javak és a hatalom védelmére.
Kétmillióan hajlandóak tiltakozni, még ha tudják is, hogy nem győzhetnek
Én tényleg azt ajánlom minden baloldali, liberális, zöld, konzervatív vagy bármilyen gondolkodású polgártársamnak, hogy menjen el szavazni.
Az autonóm nagyvárosban milliós tiltakozások törtek ki a helyi vezetés demokráciát szűkítő tervei ellen. A hatóságok ma is könnygázt vetettek be ellenük.
2010 óta, vagy ki tudja már, mióta, évről évre, választásról választásra ugyanabban az ördögi körben találjuk magunkat, ha az ellenzéki politikára nézünk. Ugyanazok a szövegek, ugyanazok a konfliktusok (még ha néha változik is a szereposztás), ugyanazok a hibák, ugyanaz a bohózat, és hát ugyanaz a végeredmény is.
Nem félelmekkel, fegyelmezéssel és privilégiumokkal egybentartott alattvalókból, hanem szabad emberekből álló Magyarországra van szükség.
Orbán vezetése alatt jelentősen romlott a helyzetünk.
A valódi magyar baloldalnak ki kell találnia, hogy miként lehet horizontális szerkezetű, uralom nélküli, a végsőkig toleráns intézményeket a világra hozni, amelyeknek ugyanakkor van intézményi memóriájuk, képesek hagyományt és történetet költeni és rögzíteni, amelyben a barátság egyenlősége uralkodik.
Az ellenzéki pártok eddig jól vizsgáznak a rabszolgatörvény elleni parlamenti fellépésben. Mind az általános vitán, mind ma a napirend előzetes megszavazásakor olyan erővel léptek fel, ahogy egy ilyen gyalázatos dolgozóellenes törvény ellen fel kell lépni.