A Szabadság, ami nincs: Marx és a 19. századi republikanizmus kapcsolata
Mit nyerünk, ha Marxot saját korának vitái kontextusába helyezzük? Mit tanulhatunk így a képviseletiség kortárs válságáról?
Mit nyerünk, ha Marxot saját korának vitái kontextusába helyezzük? Mit tanulhatunk így a képviseletiség kortárs válságáról?
A lényeg épp az, hogy a demokráciát a politikain túlra, a társadalmi viszonyainak egészére is ki akarjuk terjeszteni: a gazdaságra, az oktatásra-nevelésre vagy a szexuális viszonyokra is.
Ki minden régivel, jöjjön az „új”! Ez volt a 2024-es politikai események új jelszava Amerikától Szíriáig, és Magyar Péter is profitálhat ebből. De ha felkészületlenül éri a hatalom, Orbán Viktor ismét győztesen kerülhet ki a dologból.
Maga Magyar Péter állapította meg – helyesen –, hogy a közmédia csak az egyik csápja a propagandának, az mégis a „hazugsággyár” gravitációs középpontjának számít az ellenzéki mitológiában.
Biden ment, Kamala Harris jöhet, de ebből még nagy baj lehet.
Talán nem voltak hősök, de gyáva falka sem: sok tekintetben ugyanabban az illúzióban osztoztak, mint a legnagyobb ellenfeleik – ez a mai, illúzió nélküli világunkban bizonyára értetlenséget szül.
A brit választási rendszer elfedi, hogy a Munkáspárt valójában nem szerepelt fényesen.
Kantból nem lehet a kapitalizmus ellenlábasát kifaragni. Nem is kell. A baloldal ennek ellenére is rengeteget tanulhat Kanttól. A königsbergi filozófus születésének 300. évfordulóján Losoncz Alpár esszéjét közöljük.
Ebből már mindenkinek elege van, és nem világos, hogy az Orbán Viktort ellenzők miért ne szavazzanak akár két listára is? És az sem, mi a baja Karácsonynak Donáth Anna ötletével.
A magyarországi rendszer célja világos: az elitek feltőkésítése, aminek az árát az egyszerű ember fizeti meg.