Belpolitikai és regionális szempontból is kritikus időszakban rendeznek választásokat Brazíliában. Október 4-én közel 160 millió brazil választja meg a Kongresszus képviselőit, a Szenátus kétharmadát, az államok vezetőit és törvényhozóit, mindenekelőtt pedig az ország következő elnökét. A társadalmi polarizáció, a bizonytalan gazdasági helyzet, a romló közbiztonság, az erőforrások és a digitális szuverenitás körüli viták, valamint Washington egyre intenzívebb beavatkozása rendkívül szoros versenyt vetítenek előre. A tét nemcsak Brazília következő négy éve, hanem az is, milyen irányt vesz Latin-Amerika legnagyobb hatalma.

Az alábbi írás Lula da Silva és Flávio Bolsonaro társadalompolitikáját elemzi, és azt vizsgálja, hol találhat fogást a baloldalon az ifjabb Bolsonaro. A cikk második részében arról lesz szó, hogy Trump új Latin-Amerika doktrínájának árnyékában miként lett a szuverenitás a mostani választás és a brazil politika egyik központi kérdése.

Kétesélyes elnökválasztás egy 13 fős mezőnyben

A 2026-os brazil elnökválasztáson 13 elnökjelölt méretteti meg magát, ám nem kétséges, hogy az államfői szék sorsa a regnáló baloldali elnök, Lula da Silva, illetve a jelenleg börtönbüntetését töltő Jair Bolsonaro exelnök fia, a szélsőjobboldali Flávio Bolsonaro között dől majd el.

Az egyik legtöbbet idézett brazil közvélemény-kutató, a Quaest szeptember 28-án publikált felmérése szerint az első fordulóban Lula a voksok 39%-ára, míg az ifjabb Bolsonaro 34%-ukra számíthat. Hasonló eredményeket jósolnak más prominens intézetek, például a Datafolha (40-36%) vagy az AtlasIntel (45-42%) mérései. Az augusztus 16. és október 3. közti kampányidőszakban semmilyen jel nem mutatott arra, hogy a fennmaradó 11 jelölt bármelyike olyan áttörést ért volna el, amely érdemben befolyásolhatná a „két éllovas” közötti versengést – legalábbis az első fordulóban.

Hiába ugyanis Lula előnye, a brazil elnökválasztás szabályai szerint, ha az első fordulóban egyik jelölt sem lépi át az 50%-os szavazatarányt, úgy október 25-én második fordulóra kerül sor az első körben legtöbb szavazatot kapott két elnökaspiráns között. (Ugyanez az elv érvényesül a kormányzóválasztások esetében is). A felmérések alapján azonban egy potenciális második forduló győztesét lényegében lehetetlen megjósolni, miután a kutatások valamennyi esetben csupán 1-2%-os – azaz hibahatáron belüli – különbséget mérnek Lula és Flávio között.

Ebben a helyzetben hatványozottan felértékelődik annak kérdése, hogy a néhány százalékos támogatottsággal bíró jelöltek a második fordulóban ki mögé sorolnak majd esetlegesen be. Az említésre érdemes „másodvonalas indulók” közé tartoznak a magukat „rendszerellenesként” pozícionáló és főként az online térben népszerűséget építő Augusto Cury (párt: Avante) és Renan Santos (párt: Missão), valamint a „nem bolsonarista jobboldali szavazók” számára alternatívát kínáló karrierpolitikusok, mint Ronaldo Caiado (párt: Partido Social Democrático, PSD) és Romeu Zema (párt: NOVO). Utóbbiak közül Caiado a közép-nyugati Goiás, míg Zema a délkeleti Minas Gerais államának kormányzója volt, így a regionális politikában meglévő beágyazottságuk és befolyásuk Lula és Flávio számára is egyaránt hasznos lehet még.

Lula a munkásosztály bajnokaként és a brazil szuverenitás őrzőjeként győzne negyedszerre

Jair Bolsonaro szélsőjobboldali elnök kormányzása (2019-2023) katasztrofális állapotokat hagyott maga után Brazíliában: félrekezelt koronavírus-járvány, a korábbi munkáspárti kormányok (2003-2016) szociális vívmányainak leépítése, az éhezés újbóli megjelenése, lángoló esőerdők, nemzetközi elszigetelődés, végletekig polarizált társadalom, és egy sikertelen puccskísérlet.

Nem csoda, hogy a Munkáspárt (Partido dos Trabalhadores, PT) és általánosságban a latin-amerikai baloldal 21. századi ikonjának számító Lula da Silva harmadik elnöki ciklusát (2023-2027) nagy elvárások övezték támogatói részéről, azt követően, hogy a 2022-es választások során szoros küzdelemben kerekedett felül Jair Bolsonarón.

Tény, hogy a harmadik Lula-kormányzat tud is tetszetős eredményeket felmutatni:

• 2023 óta a brazil gazdaság stabilizálódott, és változó mértékben ugyan, de évről évre növekedést könyvelhetett el;
• 2026 elejére a munkanélküliség 2012 óta nem látott szintre csökkent, az infláció pedig 7 éve nem volt olyan alacsony, mint 2025 végén;
• idén lépett hatályba a Munkáspárt új adóreformja, amely adómentességet biztosít a városi munkásosztály jelentős hányadának, illetve progresszív adócsökkentést az alsóközéposztály egyes szegmenseinek;
• az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 2025 júliusában ismét levette Brazíliát a globális éhségtérképről;
• az amazóniai erdőirtások mértéke mostanra 10 éves mélypontra csökkent;
• a Lula-kormányzat sikerrel védte ki Donald Trump amerikai elnök tavalyi diplomáciai és gazdasági offenzíváját a dél-amerikai ország ellen, miközben a brazil igazságszolgáltatás 27 év szabadságvesztésre ítélte Jair Bolsonarót;
• Brazília a Bolsonar-éra alatti elszigetelődés után visszatért a nemzetközi politika színpadára, újra szerepet vállalva a latin-amerikai regionális együttműködés előmozdításában, a nemzetközi multilaterális diplomáciában, és a globális klímavédelemben.

Mindezek ugyanakkor messze nem garantálják Lula győzelmét. Bár az infláció alacsony szinten maradt, azért továbbra is jelen van, ami az alapvető élelmiszerek és hétköznapi termékek árának növekedésével, az iráni háború miatt megugrott üzemanyagárakkal, valamint a társadalom eladósodottságának növekedésével és a relatíve magas kamatlábakkal karöltve erősen árnyalja a brazil lakosság valóságérzékelését. Az elmúlt években számos választás megmutatta, hogy a javuló makroökonómiai mutatók önmagukban mit sem érnek, ha azok nem járnak a társadalom számára is kézzelfogható előnyökkel, és inkább a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság, vagy a státuszvesztéstől való félelem érzete a meghatározóbb.

Mindeközben a Munkáspárt a társadalmi átalakulásokra sem igazán találja a megfelelő válaszokat. Míg a brazil az egyik legaktívabb nemzet a közösségi médiafelületeken,  a PT szembeötlően szenved az online térben, és egyelőre nem képes hatékonyan felvenni a harcot a digitális kampányeszközöket ügyesebben használó jobboldali ellenfelei ellen.

Emellett több kutatás is alátámasztja, hogy a brazil társadalom az elmúlt két évtizedben megfigyelhető progresszív tendenciák után ma ismét a konzervatívabb értékrendszer felé mozdul el, míg a munkaerőpiacon erősödik az individualista szemléletmód és az önfoglalkoztatásra való törekvés, szemben a hagyományos alkalmazotti státusszal.

Ennek nyomán a brazil választók jelentős hányadánál értékrendileg sokkal jobban rezonál a bolsonaristák „Isten, haza, család” hármas jelszava, miközben a 80-as éves szakszervezeti küzdelmeiben fogant és progresszívebb társadalomképpel rendelkező Munkáspárt egyre nehezebben találja a „közös nyelvet” a dolgozó osztályok egyes csoportjaival.

Luláék ugyanakkor abban bíznak, hogy a PT dolgozóbarát politikáinak hangsúlyozása, valamint a társadalom többségét segíteni hivatott, a választások elé időzített intézkedés (lásd átmeneti üzemanyagár-támogatás, adósságok átstrukturálása, a Bolsa Família segélyprogram inflációarányos kiigazítása) feléjük billentheti a mérleg nyelvét. A baloldali államfő egyúttal azt ígéri: győzelme esetén Brazília döntő lépést tesz a „fejlett országgá” válás felé. Központi helyet foglalt el továbbá a kampány során Lula retorikájában a brazil szuverenitás és erőforrások (pl. ritkaföldfémek) védelme, különösen a második Trump-kormányzat alatt Latin-Amerika-szerte igencsak agresszívvá vált Egyesült Államok ellenében, rendre kiemelve Donald Trump elnök és a Bolsonaro-család szívélyes kapcsolatait.

A bolsonarista tábor nehézségekkel küzd, de még mindig veszélyes ellenfél

Már Jair Bolsonaro 2022-es veresége, illetve tavaly szeptemberi elítélése után világossá vált, hogy a volt elnök bukása nem vezet automatikusan a nevével fémjelzett bolsonarista mozgalom végéhez. Az idő ezt igazolni látszik: a Bolsonaro-család vezette politikai közösség továbbra is a brazil jobboldal legnagyobb és legszervezettebb ereje. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szélsőjobb ne szembesülne problémákkal.

Messze nem volt például egyértelmű, hogy ki léphet az idősebb Bolsonaro örökébe, ám a volt elnök végül legidősebb fiát, a Rio de Janeiro állam szenátoraként tevékenykedő Flávio Bolsonarót nevezte meg mint a Liberális Párt (Partido Liberal, PL) elnökjelöltjét. Fláviót gyakran az öt Bolsonaro-testvér legkevésbé karizmatikus tagjaként emlegetik, ám egyesek ezt kifejezetten pozitívumként és lehetőségként értékelik, mondván, hogy apjához képest mérsékeltebb attitűdje és retorikája, illetve kevésbé maszkulin karaktere segíthet megnyerni a mérsékelt jobboldali és független szavazókat, akik közül sokan az idősebb Bolsonaro radikális és megosztó stílusa miatt szavaztak Luláékra 2022-ben.

Flávio gyorsan maga mellé állította a bolsonaristák törzsbázisát, így például a brazil lakosság 27%-át kitevő evangéliumi keresztények többségét, a mozgalomnak hagyományosan az ország déli és délkeleti tartományaiban koncentrálódó támogatóit, illetve a brazil gazdasági elitnek a baloldal újraelosztó politikáit ellenző reakciós csoportjait. A jobboldal esetleges győzelme ugyanakkor azon múlik, hogy képes lesz-e összekovácsolni azt a – bolsonarista törzsbázison túlnyúló – széles politikai és gazdasági koalíciót, amely Jair Bolsonaro 2018-as elnökválasztási sikerének is megágyazott.

Mindez a kampány során kevésbé látszódott. Egyrészt a brazil Képviselőház 513 helyéből 276-ot magáénak tudó – s ezáltal afféle „királycsináló szerepben” lévő – opportunista jobbközép tömörülés, a Centrão (avagy a „nagy közép”) nyolc pártjának egyike sem kötelezte el magát nyíltan a bolsonaristák mellett. Négy közülük épp a Lula-kormányzatban tölt be pozíciókat, további kettő pedig a kampány alatt szintén inkább a Munkáspárt koalíciójához közeledett. A hagyományosan a jobboldal felé húzó brazil üzleti elit és az agrárburzsoázia (agribusiness) is viszonylagos óvatossággal közelít ezúttal a bolsonaristákhoz. Mindez összefügghet azzal, hogy az elmúlt több mint egy évben Donald Trump amerikai elnök két ízben is önkényes vámokat vetett ki Brazíliára – legutóbb éppen idén júliusban –, nem egy esetben a gazdaságnak az említett elitcsoportok számára is kritikus területeit sújtva. (A vámcsaták, a brazil szuverenitást érintő washingtoni fenyegetések, illetve az elnökválasztás nemzetközi vonatkozásainak kérdéseivel a cikk második részében foglalkozunk részletesebben).

Jól látható ezen felül, hogy a Bolsonaro-családban sem teljes az összhang. 2026 júniusában például nagy médiavisszhangot keltett Flávio és mostohaanyja, Michelle Bolsonaro (aki jelenleg Jair Bolsonaro harmadik felesége) konfliktusa, amelynek során utóbbi egy videóban azt állította, hogy Flávio tiszteletlenül bánik vele, figyelmen kívül hagyja politikai nézeteit, illetve lejáratókampányokra buzdít ellene a közösségi médiában. Bár a hírek szerint a felek később igyekeztek rendezni nézeteltéréseiket, Michelle Bolsonaro azóta sem igazán vállalt szerepet a kampányban, sőt, a jelek szerint inkább saját befolyását és mozgalmát építi a bolsonarista táboron belül – különös tekintettel az evangéliumi keresztény irányzathoz tartozó nőkre.

Mindez azért is fájó Flávió számára, mert elemzések szerint a brazil nőtársadalom kritikus jelentőségű, billegő szavazóréteg lehet, Michelle nélkül pedig az ifjabb Bolsonarónak – még az apjáéhoz hasonló szexista és hímsoviniszta attitűd hiányában is – nagyobb kihívás lehet a női választók meggyőzése. E tekintetben szintén nem festett túl jól, hogy bár Flávio célul tűzte ki egy női alelnökjelölt megnevezését maga mellé, végül a PL egyik alsóházi képviselőjét, a korábbi ügyészt és az északkeleti Alagoas állam volt közbiztonsági titkárát, Alfredo Gaspart választotta indulótársaként. Eredeti ,,kiszemeltjét”, Tereza Cristina Corrêát, Jair Bolsonaro korábbi mezőgazdasági miniszterét sikertelenül próbálta megnyerni a posztra.

A rendszeres fiaskók ellenére a számok azt mutatják, hogy Fláviónak a kampány folyamán sikerült egyben tartania a bolsonarista tábort, és lépést tartani Lula da Silvával. Ebben szerepe volt annak, hogy a szavazóbázisának gerincét célzó keményvonalasabb vállalásokat, így például az apjának és a 2022-23-as puccskísérlet további résztvevőinek adandó kegyelemre vonatkozó ígéretét, konzervatív társadalompolitikai elképzeléseit, a brazil szavazógépek „megbízhatatlanságával” kapcsolatos álhírek terjesztését, igyekezett a szélesebb, mérsékeltebb közönségnek szánt üzenetekkel vegyíteni: felvizezett vagy csak nagy vonalakban vázolt piacpárti gazdasági elképzelések, a kritikus brazil erőforrások belföldi feldolgozásának bátorítása, a munkáspárti adóreform elhalasztása/újragondolása.

További kiemelendő szempont, hogy – hasonlóan Latin-Amerika más szélsőjobboldali politikusaihoz – Flávio tudatosan kampánya egyik központi elemévé tette a közbiztonság, a szervezett bűnözés, és a kábítószer-kereskedelem elleni harc kérdésköreit.

Brazíliában ugyanis a térség számos országához hasonlóan mára jelentősen romlott a közbiztonsági helyzet, részben a koronavírus-járványt követő években megnövekedett szegénységnek, részben a szervezett bűnözői csoportok és kartellek megerősödésének köszönhetően – e kihívásra a régióbeli baloldal az elmúlt években nem tudott kellően hatékony választ adni. Mindez a brazil társadalomban is prioritássá emelte a mindennapi biztonság témáját. Flávio a probléma kezelésére egy ,,Brazília Félelem Nélkül” („Brasil sem Medo”) névre keresztelt, 12 pontos programcsomaggal állt elő, amelynek részét képezné a bűnözői csoportok „narkóterrorista szervezetekké” nyilvánítása, öt szigorított biztonsági fokozatú börtön megépítése (El Salvador példájára), illetve az erőszakos bűncselekményekért kiszabható büntetések szigorítása.

Ami a fásult brazil társadalmat foglalkoztatja: közbiztonság, korrupció, gazdaság

Az elnökválasztás kimenetelével kapcsolatos előrejelzéseket nagyban nehezíti a brazil társadalom viszonylagos fásultsága. Felmérések szerint az emberek több mint 70%-a érzékeli a baloldali-bolsonarista megosztottságot, és sokan számolnak be arról, hogy a politikai polarizáció egyre kimerítőbb számukra. A rezignáltság jelének tekinthető az is, hogy a terepen lévő szakértők és elemzők úgy látják: kifejezetten unalmas kampány zajlott, a brazilok jelentős hányada pedig egyszerűen nem érzi olyan erőteljesen a választást tétjeit, mint a 2022-es voksolás idején, amelyet mindkét oldal sorsfordítónak titulált.

A baloldali és bolsonarista táborokon belül sem teljes az elégedettség a jelölteket illetően. Lulával kapcsolatban visszatérő elem az elnök életkora (győzelme esetén a baloldali ikon 81 évesen kezdené meg negyedik elnöki ciklusát), továbbá a tény, hogy aktuális kormányzásának mérlege messze nem hasonlítható a 2003-2011 közti első két mandátumának sikerességéhez. Flávio Bolsonaro esetében pedig gyakori vád, hogy családját csupán a jobboldalon belüli vezető szerep megőrzése érdekli, miközben „értékes lehetőséget” szalasztanak el a Munkáspárt legyőzésére.

Döntő jelentőségű lehet – különösképp egy esetleges második fordulóban – a még bizonytalan szavazók meggyőzése. A Quaest és a Datafolha kutatásai egyaránt 80% környékére mérik azon választók arányát, akik már végleges döntést hoztak az általuk támogatandó elnökjelöltről, 20%-uk ugyanakkor még meggyőzhetőnek vallotta magát.

A Quaest szeptember 7-i felmérése alapján a legfőbb választói aggályok közül harmadik helyen szerepelt a gazdasági helyzet (19%). Ez látszólag – még a brazil gazdaság idei relatíve visszafogottabb teljesítménye mellett is – Luláéknak kedvezhet, persze csak akkor, ha a korábban már említettek szerint maguk a választópolgárok úgy ítélik meg, hogy az elmúlt évek pozitívabb gazdasági folyamatai az ő zsebüknek is jót tettek. Előnyben van a Munkáspárt abban a tekintetben is, hogy míg Lula nyíltan beszélhet a támogatói körében népszerű szociálpolitikai és jóléti intézkedésekről, addig Flávio a kampány során igen kevés konkrétumot osztott meg gazdasági elképzeléseiről. Ennek oka feltehetően az, hogy a bolsonarista szélsőjobboldalt jellemző neoliberális, az állami kiadásokat csökkentő és megszorításpárti gazdaságpolitika nem épp a legjobb ajánlólevél egy ilyen szoros versenyben.

A társadalom legfontosabb problémái között második helyre futott be a korrupció kérdése (20%). Ez nem alaptalan, tekintettel arra, hogy tavaly novemberben súlyos korrupciós botrány robbant ki. Az ügy során egy közepes méretű brazil bank, a Banco Máster – azóta letartóztatott – elnöke, Daniel Vorcaro sokmilliós vesztegetésekkel és más törvényellenes módszerekkel épített ki egy masszív hálózatot politikusokból, bürokratákból, bírókból, közgazdászokból és influenszerekből, azzal a céllal, hogy elfedje bankja likviditási problémáit és több milliárd dollár értékű pénzügyi csalásait. A szálak a politikai paletta mindkét oldalához elvezetnek: Lula elismerte, hogy 2024-ben személyesen is találkozott Vorcaróval, míg Flávio májusban nyíltan beszélt arról, hogy több millió dollárt kért a bukott bankártól, annak érdekében, hogy film készülhessen bebörtönzött édesapjáról. A botrány csak mélyítette a brazilok szkepszisét a politikai elittel szemben, és nagy kérdés lesz, hogy az elnökválasztás várható második fordulója között merre gyűrűzik még tovább a Banco Máster ügye.

A társadalom legfőbb aggályai ma egyértelműen a közbiztonsággal kapcsolatosak (31%). Miként arról fentebb már szó volt, a 2020-as években jelentősen romlott a helyzet: nőtt a rablások, az erőszakos bűncselekmények és a kábítószer-kereskedelemmel összefüggő erőszak mértéke. Mindezért elsősorban az ország két legnagyobb, évtizedek óta aktív, és egymással is szemben álló bűnszindikátusa, a Vörös Kommandó (Comando Vermelho, CV) és a Fővárosi Első Parancsnokság (Primer Comando da Capital, PCC) felelnek. A mostani kampányban – több közelmúltbéli latin-amerikai elnökválasztáshoz hasonlóan – a rendvédelem témájával próbál fogást találni a baloldalon a szélsőjobb:

a 2019 óta a Szenátus Közbiztonsági Bizottságát vezető Flávio igyekezett úgy pozicionálni magát, mint aki baloldali ellenfelénél sokkal keményebben és eredményesebben lépne fel a bűnözés és az erőszak ellen.

Ám a Bolsonaro-család ennél tovább ment: idén májusban Flávióék sikerrel lobbizták ki Washingtonban, hogy a Trump-kormányzat „külföldi terrorszervezetekké” (foreign terrorist organization, FTO) nyilvánítsa a CV-t és a PCC-t. Ez veszélyes beavatkozási lehetőségekre – és szándékra – mutat rá amerikai részről, ami egyúttal elvezet a brazil elnökválasztás nemzetközi aspektusaihoz, amelyeket bővebben a jelen írás második része tárgyal.