Bár az elmúlt három évben úgy tűnt, Chile előtt megnyílt az út a Pinochet-rezsim neoliberális örökségével való leszámoláshoz, a referendum egyelőre szertefoszlatta ennek lehetőségét.
Az októberi brazil választások eredményétől függően esély nyílik rá, hogy a latin-amerikai régió hat legerősebb gazdaságának (Argentína, Brazília, Chile, Kolumbia, Mexikó és Peru) mindegyike valamilyen baloldali irányzatot képviselő elnök, illetve politikai erő vezetése alá kerül.
A chilei népszavazás sikere fontos győzelem lenne az immár másfél évtizede recsegő-ropogó neoliberális hegemónia elleni globális küzdelemben is.
Az őslakosság immár sokadszorra volt képes komoly társadalmi erőt felmutatni az andoki országban.
Akkor élhetünk békében és biztonságban egymás mellett, ha azokat, akik népek egymás elleni háborúján nyerészkednek, közös erővel fosztjuk meg hatalmuktól és befolyásuktól.
Hány alkalommal engedjük még, hogy a tőkés rendszer struktúrái velünk fizettessék meg az egyes válságok költségeit, miközben az elitek újra és újra megerősödve kerülnek ki belőlük?
Elon Musk nem próféta, nem a civilizáció megmentője, hanem a 21. századi zöld kapitalizmus nagytőkése, akinek a gazdagodása az ellenünkben történik.
A november eleje óta egyre inkább polgárháborúba süllyedő afrikai országban háborús bűnöket követhettek el az Abij Ahmed miniszterelnök vezette kormány ellen harcoló TPLF harcosai. Utóbbiak azonban tagadják, hogy közük lenne a történtekhez.
Az USA-Kenya szabadkereskedelmi megállapodás nem máson, mint a globális kapitalizmus egyenlőtlenségein alapszik.
A Fertő tó partjára tervezett gigaberuházás jól illeszkedik abba a hadjáratba, amelyet a kormány folytat a helyi lakosok érdekei és védett természeti értékeink ellen. Ugyanakkor a közelmúltbeli civil sikerek némi optimizmusra is adhatnak okot.