Csárdi Antal LMP-s országgyűlési képviselő a Facebookon tette közzé, hogy egy akkumulátoripari hulladéktárolóból vett mintában nehézfém-szennyezést, valamint NMP-szennyezést találtak egy hatósági minősítéssel rendelkező laboratórium által végzett vizsgálat során. Ez ugyanaz a magzatkárosító, akkugyártáshoz használt vegyszer, amit a gödi Samsung gyár környezetében is kimutattak már.

„A vizsgálat szerint az egyik mintában rendkívül magas a lítium, a kobalt, és a nikkel mennyisége. Ha ez nem lenne elég, ugyanebben a mintában található NMP is, ami az akkumulátogyártásnál használt magzatkárosító oldószer”

– írta posztjában az LMP-s politikus.

Az engedély nélkül üzemelő mohorai akkuhulladék-lerakatot egy használaton kívüli mezőgazdasági épületben rendezték be, a település jegyzője szerint noha a vállalkozó kért engedélyt, nem kapta meg az önkormányzattól. Csárdi Antal azt is megjegyzi, hogy a telepet üzemeltető, megállapításai szerint NER-közeli vállalkozónak nem ez az első veszélyes, szabálytalanul működő akkuhulladék-lerakója. A lerakó működése is kísértetiesen hasonlít a vállalkozó egykori ikladi, szintén szabálytalanul, veszélyesen működött telephelyéhez, még a „Ne nyúlj hozzá! Nem kiszállítható!” feliratok is épp olyanok, mint a másik telepen voltak.

A Nógrád megyei Mohorán készített fényképeken nemcsak az látszik, hogy egy akkuhulladék-tárolásra vélhetően alkalmatlan mezőgazdasági épületben tárolják a veszélyes hulladékot, hanem az is, hogy akárcsak a vállalkozó más telephelyein korábban észlelt veszélyes hulladékok, a mohorai is a Samsung SDI gödi akkumulátorgyárból származik.

Annak ellenére, hogy nagyon erős a gyanú, miszerint a mohorai telep közvetlenül veszélyezteti a környék lakosságának egészségét, a hatóságok a jelek szerint igencsak félvállról veszik az ügyet.

„Miután megkaptam a bizonyító erejű fényképeket, néhány helyi lakos elmondta, hogy a Balassagyarmati Katasztrófavédelmi Hivatal járt már kint a telepen, tehát látták a szörnyű állapotokat, de azóta sem csináltak semmit. Ezért felkerestem a Balassagyarmati Katasztrófavédelmi Kirendeltséget de nem tudtak/nem akartak semmilyen érdemi tájékoztatást adni, és a hulladék vizsgálati jegyzőkönyvet sem tudták bemutatni”

– írta korábbi posztjában Csárdi Antal.

Az illetékes Nógrád Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság pedig írásba foglalta, hogy a telephelyen nincs semmi látnivaló, az ott tárolt anyag a hordókon található, ezzel ellentétes értelmű címkék ellenére nem számít veszélyes hulladéknak.

A politikus péntek este 6 órára lakossági fórumot hirdetett a mohorai művházba mindenkinek, „aki nem szeretné, hogy Mohorán egy méreglerakat mellett kelljen élnie.” 

Mint fentebb is említettük, a mohorai hulladéklerakó esete nem egyedi, sőt: a magyarországi akkumulátorgyártással együtt nő az akkuhulladék-szektor is. Lapunk is beszámolt a bátonyterenyei, salgótarjáni vagy a szigetszentmiklósi esetekről, és a sort még hosszan lehetne folytatni.

Az akkuhulladék kezelése azért is különösen fontos, mert az akkumulátorgyártás – mint bármely más iparág – selejtes termékek és gyártási hulladékok termelésével jár együtt. És míg például az acélgyártásnál bevett és viszonylag egyszerű technológiával újra lehet hasznosítani a hulladékot, az összetett, különböző ritkaföldfémeket és egyéb veszélyes, nehezen kezelhető anyagokat tartalmazó akkumulátorok újrahasznosítása világszerte gyerekcipőben jár. 

Noha az elkövetkezendő években, évtizedekben az akkumulátoros technológiák terjedésével egyre több ilyen jellegű hulladék keletkezik majd, legyen szó gyártási hulladékról, vagy elhasznált cellákról, ebből a szempontból szinte mindegy. Jelenleg mindössze az akkumulátorhulladék 5 százalékát hasznosítják újra globálisan. Ahhoz, hogy ez a szám feljebb kússzon nemcsak a technológiának kell elterjedtebbé és nem utolsó sorban olcsóbbá válnia, de az állami szabályozókra is szükség van, hogy olyan törvényeket hozzanak – és tartassanak be – amelyeknek folyományaként a hulladékok minél nagyobb részét újrahasznosítsák, és lehetőleg ne az legyen a vége, hogy a világrendszer perifériáján öntik a tengerbe a veszélyes hulladékokat.