Hiába a kormányzati kommunikáció minden próbálkozása, aligha hihetjük el, hogy sikerül kordában tartani az országra zúdított, állami támogatásokkal kitömött akkumulátorgyárakat és az azokat kiszolgáló üzemeket. A hetente napvilágot látó, elképesztő szabálytalanságokról szóló hírek, az időnként felszínre törő dolgozói beszámolók és hatósági jegyzőkönyvek legalábbis nem engednek sok jót feltételezni.

Annak ellenére, hogy az elmúlt hetekben pár esetben az eddig megszokotthoz képest keményebben léptek fel végre a hatóságok, nehéz nem kétségbeejtőnek látni a dolgozók, illetve a gyárak közelebbi és távolabbi környezetében élők helyzetét. A szokatlanul kemény szankciókhoz ugyanis áldozatok kellettek, és könnyen lehet, hogy még kelleni is fognak.

Mi kell ahhoz, hogy egy üzemet felfüggesszenek?

Tavasszal két dolgozó meghalt, egy pedig megsérült a SungEel szigetszentmiklósi akkumulátor-újrahasznosító üzemében, miután egyikük flexszel esett neki egy eldugult darálógépnek. Az utólagos hatósági vizsgálatból kiderült, a dolgozók nem kaptak megfelelő munkavédelmi oktatást, a darálógépnek pedig nem volt szerelési szabályzata.

Tavaly júliusban egy engedély nélkül használt darálógép robbant fel ugyanennek a cégnek a bátonyterenyei telephelyén, a balesetben négyen megsérültek, egy dolgozó súlyosan. Emellett több ellenőrzés során megállapította a munkavédelmi hatóság, hogy rákkeltő anyagokkal veszélyeztette dolgozóit a dél-koreai cég, és a légszennyezettség is meghaladta a megengedett határértéket. Idén júniusban ismét kigyulladt egy darálógép, ezúttal az üzemben tartózkodók sértetlenül hagyták el az épületet.

Májusban 31,2 millió forintos pénzbüntetést szabtak ki az üzemre, miután a hatósági ellenőrök több mint ezer darab fémhordóban engedély nélkül és szabálytalanul tárolt hulladékot találtak, és maguk is erős vegyszerszagra, szájfájásra, bőrkiütésre panaszkodtak. Júliusban újabb, 50 milliós bírságot kapott a cég, mert a telephely területén a megengedettnél kb. 1600 tonnával több akkuhulladékot tároltak és hasznosítottak.

A Nógrád megyei kormányhivatal végül az akkuiparban eddig nem látott, a lakosság által (sok másik gyár esetében is) régóta követelt szankcióhoz folyamodott: felfüggesztette a bátonyterenyei üzem működését a sorozatos, súlyos szabálytalanságok miatt, a szigetszentmiklósi üzemnek pedig visszavonta a katasztrófavédelem az engedélyét.

Örülhetünk, mert végre kicsit úgy tűnt, mintha a hatóság végezné a dolgát. De akkor most meg is nyugodhatunk? Nem igazán. Két dolgozó halála, öt sérült és számos élet veszélyeztetése kellett ugyanis ahhoz, hogy eljussunk idáig.

A kormány szerint a hatóságok a „fokozatosság elvét” szem előtt tartva, „a jogsértésben rejlő kockázat mértékének és jellegének figyelembevételével” szabták ki az újabb és újabb pénzbüntetéseket hónapokon keresztül, miközben nyilvánvaló volt, hogy a cég magasról tesz a szabályokra. A lényeg, hogy minél több selejt akkumulátor le legyen darálva, mindeközben pedig lehetőleg minél kevesebbet kelljen költeni használható gépekre és biztonságra.

Pörögjön a termelés, bármi áron. De tisztázzuk: a dolgozók élete elfogadhatatlanul nagy ár.

Az újabb tragédiák ott vannak a levegőben

A gödi Samsung – ahol szintén volt már halálos baleset – és az SK dolgozóinak veszélyeztetését évek óta figyelemmel követi a hatóság, de csak nevetséges összegekre bünteti őket. Ahogy a gödi Samsungból, úgy az SK komáromi és iváncsai gyárából is hajmeresztő jegyzőkönyvek láttak napvilágot a hatósági ellenőrzések nyomán. A HVG360 által nemrég nyilvánosságra hozott esetekből kiderült, Komáromban 2021 óta többször is erős vegyi anyagok mérgeztek meg dolgozókat, hol azért, mert súlyosan rákkeltő anyagokat kellett védőfelszerelés nélkül mozgatniuk, hol azért, mert a műszakvezető arra utasította őket, hogy dolgozzanak tovább, annak ellenére, hogy rosszul lettek a velük egy helyiségben füstölgő, mérges gázokat okádó akkumulátorcellától. De arra is volt példa, hogy egy lángoló cellát kellett védőfelszerelés nélkül oltaniuk, aminek szintén mérgezés lett az eredménye.

Idén júniusban 12 ember lett rosszul az iváncsai gyárban rákkeltő anyagok miatt, amelyek jelenlétéről sem a hatóságnak nem adott információt az SK, de még az összes dolgozóját sem tájékoztatta erről. Mint azt az Átlátszó kitartó adatigényléseinek köszönhetően megtudhattuk, a Samsungban is számtalanszor veszélyeztették dolgozók életét (egy alkalommal ezer emberét!). Itt is kijutott bőven lángoló akkumulátorcellákból, rákkeltő anyagokkal való veszélyeztetésből és nem működő tűzoltóberendezésekből. Az pedig épp a múlt héten derült ki – szintén a lap kutakodása nyomán -, hogy a gödi gyárnak nincs környezethasználati engedélye, holott azt előírták számára. Ennek ellenére bezárásról szó sincs.

Mindennél többet mond, hogy évek óta, a hatóság tudtával történnek ezek az esetek, amelyek szerintük – mint az egy gödi közmeghallgatáson is elhangzott a katasztrófavédelem részéről év elején – nem elég súlyosak ahhoz, hogy gyárakat zárassanak be. Soroksáron és Bátonyterenyén világosan láthattuk:

hiába a dolgozók sorozatos veszélyeztetése, előre látható és megelőzhető tragédiák (vagy akár környezeti katasztrófák) történhetnek, mire a hatóságok elég súlyosnak ítélik a helyzetet.

Miközben Szijjártó Péter, Orbán Viktor és Gulyás Gergely felváltva mantrázzák az elmúlt hónapokban, hogy az akkumulátorgyáraknak be kell tartaniuk a törvényeket, a hatóságok pedig kiemelt szigorral védik a dolgozók, a lakosság és a környezet épségét, a kormány valójában súlyos kompromisszumokat kínál: egy akkugyárban bizony könnyen meg lehet halni munkabalesetben, és az is benne van a pakliban, hogy a rák elvisz még a nyugdíj előtt, lesz viszont munkahelyed, és a bérek is elég jók… talán még magánegészségügyre is futja belőle.

Ami pedig minden eddiginél aggasztóbbá teszi a helyzetet az akkuipar mostani, botrányos működését elnézve, az a kormány törvénymódosító terve, miszerint gyakorlatilag eltörölnék a munkavédelmi oktatást, és senki sem győződne meg róla, hogy az adott dolgozó tisztában van-e a munkája során rá leselkedő veszélyekkel.

El tudjuk képzelni, hogy az eddig sem a munkavédelemről híres akkugyárakban mit fog ez jelenteni.

A vegyszerszagra vagy épp elviselhetetlen zajra panaszkodó, ipari katasztrófától és egészségkárosodástól tartó lakosokat sem felejthetjük el: a hatóságok továbbra is rendre engedélyezik a lakott területtől néhány száz méterre, legfeljebb néhány kilométerre tervezett, több ezer tonna veszélyes anyaggal megrakott gyárak építését. Ahogy azt is megcáfolhatatlan tényként kezelik minden alkalommal, hogy az akkugyáraknak „nincs jelentős környezeti hatása”, ezért nincs is szükség környezeti hatásvizsgálatra. Amiről nem tudunk, az nem is fáj, ugye? Egy ideig legalábbis…

A bátonyterenyei üzembezárás halvány reményt adhat, hogy a hatóság végre hatóságként kezd el működni, egyelőre mégis nehéz elhinni, hogy legközelebb sikerül majd egy halálos munkahelyi baleset, a dolgozók és a lakosság megbetegedése vagy egy környezeti katasztrófa elébe menni a „fokozatosság elvét követve”.