Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Most, hogy akár nukleáris rakétaválság is lehet az ukrajnai háborúból, érdemes elgondolkodni azon: miért is, kiért is harcol az, aki ott harcol? Miért éri meg nekünk ez az áldozat? És merre van a kiút?
Ha a működéshez alig járul hozzá, mégis, miért kell fizetnünk a vonatozásért?
A változás kulcsa az ő kezükben van!
Bár bekerült a döntéshozók szótárába a lakhatási válság, a futószalagon örökbe adott csecsemők helyzete rávilágít, milyen mélységben hajlandó a szegénységgel foglalkozni a kormány.
A liberális elit gyakran lebecsüli a munkásosztály valós gazdasági aggodalmait, meglett az eredménye.
A jó kultúrpolitika nem sznob, hanem plebejus, nem a harsányságot méltányolja, hanem a közösséget szervezi, nem a pillanatot uralja, hanem vizionárius, de nem a nagytőke betonjába fektet, hanem a sokaság kulturális hozzáférésébe.
Orbán Viktor azonnali kérdésre adott azonnali válaszában tudatta: a szalonrasszizmus a kormány hivatalos álláspontjának tekinthető.
Az Egyesült Államokban zajló keddi választásoknak még nem tudjuk a győztesét. De a vesztes kiléte már ismert. Jaj annak, aki ezt a rendszert meg akarja támadni, szét akarja verni, vagy akár komolyan bírálja. Jaj tehát a legyőzötteknek!
Mivel magyarázható, hogy három évszázadon keresztül nők ezrei váltak Európában a „belső ellenség” és az abszolút gonosz megtestesítőivé? Részlet a szerző hamarosan magyarul is megjelenő könyvéből.
Rabea Eghbariah emberjogász és más palesztin jogtudósok szerint a Nakba egyfajta állandósult katasztrófa, az önrendelkezéstől való megfosztás, ami nem zárult le. A szerző ezt az értelmezést ismerteti és bírálja.
