Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A koronavírus rávilágít társadalmi-gazdasági rendszereink számos válságtünetére, belső feszültségére. A pandémiát lehetőségként is felfoghatjuk, hogy változtatni próbáljunk, mielőtt ennél is súlyosabb bajba kerülünk.
A „bérből és fizetésből élők” és az inaktívak továbbá sem tartoznak a NER kegyeltjei közé.
A magyar gazdaság „jól teljesített”, hogy mi szükség volt arra, hogy „még jobban” teljesítsen, azaz a prociklikus monetáris politikára (gyorsulás idején rálépni a gázra), annak csak Matolcsy György a megmondhatója.
Fontosnak tartjuk, hogy a válság percről perce közvetítése helyett a hosszú távú hatásokra és azok megoldási javaslataira koncentráljunk.
Úgy tűnik, nem volt elég a munkásság jogainak eddigi kormányzati nyirbálása, a tőkések többet akarnak.
Meg persze a kormány elmúlt években véghez vitt ámokfutása is…
A koronavírusjárvány – és a nyomában settenkedő szociális katasztrófa – legtöbb áldozatát a békeidőben is kilátástalan helyzetűek közül fogja szedni.
Mindenki máshogy küzd meg a jelenséggel, azonban egy biztos: ahol a gyerekek félelmei nem vihetők be a szülő-gyerek kapcsolatba, ott egyedül maradhatnak fantáziákkal.
Egy olyan világban élünk, ahol napi szinten szembesülünk nőként azzal, hogy ez a világ nem ránk van szabva.
Kedves Matolcsy úr, 10 éve kormányoznak, örülök, hogy felismerte, hogy nem a stadionok alapozzák meg az ország jövőjét, de kérem, szóljon erről valaki a főnöknek is!