Ha a rendszerváltás ígéretéből személyzeti politika lesz, ha a szakmai múlt egyszerre erény és politikai tehertétel, s ha egy intézményvezető sorsa többet árul el a hatalom természetéről, mint magáról az érintettről és az intézményről, akkor érdemes elgondolkodni az ügyeken.
Nem szoktam egyetérteni Feledy Botonddal, alapvető kérdésekben gondolunk mást a világról, de figyelni szoktam rá, mert felkészült figura…
Mély tisztelettel mindenkinek ajánlanék figyelmébe egy konferencia-előadást.
A kis magyar valóság és a nagy francia forradalom
A konferencián alapvetően a modern kor kihívásairól beszélnek, ami lényegében önrendelkezés/önmeghatározás, önmagunkért való felelősségvállalás. Ennek sok aspektusa van, de minden nézeteltérés mellett egyet tudunk Feledyvel érteni abban, hogy mi „bizonyos értelemben kis ország vagyunk”. A fentebbi konferencián Feledy taglalja, hogy a francia forradalom többek között azért tarthatott olyan sokáig, mert volt merítés… Lelkesen gyilkolászták egymást az elit tagjai is, de mindig jöttek újak, volt elég felkészült figura, míg nálunk mezváltottak nélkül nincs ki az új csapat…
Az ügy
Az ügy leginkább arról szól, hogy mit kezd a hatalom a szakértelemmel és azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a demokratikus államban az intézményeknek nem az éppen hatalmon lévők lelkét kell ápolniuk.
A feladat nem volt kicsi: egy olyan külpolitikai háttérintézményt kellett volna újjászervezni, amely az előző években elveszítette szakmai hitelességét.
Aztán néhány óra alatt összeomlott a történet…
A Külügyminisztérium Velkey György László államtitkár közlése szerint bizalomvesztés miatt megszüntette Feledy megbízatását. Az indoklás szerint a tárca csak néhány nappal korábban értesült arról, hogy Feledy munkakapcsolatban állt az előző kormánnyal, ez a kapcsolat pedig még 2026 tavaszán is fennállt.
Magyar Péter a színre lépése óta nyilvánvalóan kapott füleseket a Fidesz legbelsőbb köreiből, pont ezt nem mondta senki se neki, se Orbán Anitának?… Mondjuk azt Feledytől is meg lehetne kérdezni, hogy mégis hogy gondolta, hogy ez nem fog kiderülni?…
Olcsó poén megkérdezni, hogy Velkey vajon mindenki menesztését be fogja-e jelenteni, aki állami felsővezetői, államtitkári, vezérkari főnöki stb. pozícióban volt a NER alatt…
A Telex által megszerzett dokumentumok szerint Feledy cége három szerződés alapján összesen bruttó 84 215 500 forintot kapott Lázár János minisztériumától. Ez mondjuk nem kevés zsé… Feledy hangsúlyozza, hogy ügyfelei nem befolyásolták szakmai álláspontját, és nem végzett politikai manőverezést.
A szakértelem nem párttagság
Az ország közigazgatása, diplomáciája és szakpolitikai intézményrendszere nem épülhet arra a feltételezésre, hogy a választásokkal együtt minden korábban megszerzett tudás, kapcsolat és tapasztalat érvénytelenné válik. Ha így működne a világ, akkor minden választás után újra kellene kezdeni az államszervezést.
Természetesen minden állami vezetőnek el kell számolnia a korábbi megbízásaival. Minél magasabb pozícióba kerül valaki, annál nagyobb az átláthatóság követelménye.
De a transzparencia és a politikai tisztogatás nem ugyanaz.
Az első az intézményi működés alapfeltétele. A második a hatalom önvédelmi reflexe.
A kettő közötti különbséget egy valóban demokratikus kormánynak nemcsak ismernie kellene, hanem következetesen alkalmaznia is.
Megválaszolatlan kérdések
Az ügy súlyát természetesen nem lehet azzal elintézni, hogy Feledy csupán egy volt a sok szakértő közül, aki állami megrendelést kapott.
A szerződések összege, időtartama és tartalma indokolttá teszi a részletes vizsgálatot.
A Telex által ismertetett dokumentumok szerint az első, 2023 decemberében kötött szerződés döntés-előkészítő szakmai háttéranyagok készítésére, illetve tanácsadói tevékenységre vonatkozott. A következő megállapodások már nagyobb keretösszeggel és módosított feladatleírással működtek.
Pontosan tudni kellene, milyen anyagok készültek, milyen célból, milyen döntéshozatali folyamatokat segítettek, és milyen eredménnyel. Feledy azt közölte, hogy a megbízások nem befolyásolták nyilvánosan képviselt szakmai álláspontját, Lázár Jánossal pedig mindössze két alkalommal találkozott személyesen, egyik esetben sem négyszemközt.
Ezek fontos állítások, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor az sem kerülhető meg, hogy a nyilvánosan elérhető szakmai életrajzában ez az állami megbízói szerződés nem szerepelt.
A kérdés nem feltétlenül az, hogy Feledy elemzőként elfogult volt-e. Erre a rendelkezésre álló információk alapján nem lehet igennel válaszolni. Inkább az, hogy
az ilyen jelentőségű korábbi megbízás miért nem vált a nyilvánosság és az új munkáltató számára megismerhetővé?
Aki a független elemzői szerepre építi a szakmai reputációját, annak különösen ügyelnie kell arra, hogy a megrendelői kapcsolatai ne keltsenek indokolatlan kételyeket. Egy elemzés lehet pontos, adatgazdag és módszertanilag kifogástalan, de ha a közönség nem tudja, kinek dolgozik a szerzője, akkor a hitelesség sérülhet.
Ez a probléma nem kizárólag Feledyé. A teljes magyar közélet egyik visszatérő rákfenéje, hogy a szereplők gyakran csak akkor tartják fontosnak a transzparenciát, amikor másokról van szó.
A rendszerváltás
Az ügy legérdekesebb része nyilván nem Feledy puszta személye, hanem az a politikai környezet, amelyben a menesztés megtörtént.
Az új kormány a politikai felhatalmazását a változás ígéretére kapta. A választók másfajta állami működést, politikai kultúrát és intézményi normákat vártak. A régi rendszer/ek egyik leginkább kifogásolt sajátossága a szakmai és intézményi pozíciók összekapcsolódása volt a politikai lojalitással. Ha az új hatalom valóban akar ezen változtatni, akkor nem elég a személyeket lecserélnie. A működési logikát kell megváltoztatnia.
Itt kezdődik Feledy Botond történetének valódi politikai jelentősége.
Mert ha valakit azért neveznek ki egy állami intézmény élére, mert kiváló szakmai tudással, nemzetközi kapcsolatokkal és elemzői tapasztalattal rendelkezik, akkor az előéletét már a kinevezés előtt alaposan meg kell vizsgálni. Nem három hónappal később akkor, amikor kellemetlenné válik az információ.
Ha a kinevezés előtt nem ismerték a korábbi megbízásokat, akkor felmerül a kérdés: milyen átvilágítás előzte meg a döntést? Milyen információk alapján választották ki az intézmény vezetőjét? Ki vállalja a felelősséget azért, hogy egy ilyen jelentőségű körülmény csak utólag került a döntéshozók látókörébe?
Ha viszont ismerték a múltját, akkor a menesztés indokolása válik nehezebben érthetővé.
Az új hatalom ugyanis nem hivatkozhat egyszerre arra, hogy szakmai alapon választ vezetőket, miközben a kiválasztási folyamat alapvető kérdéseire nem tud megnyugtató válaszokat adni.
A bizalomvesztés önmagában nem magyarázat. Legfeljebb a politikai döntés megnevezése.
Kettős mérce
A magyar politikai életben hosszú ideje gyakorlat, hogy a politikai oldalak saját szereplőik esetében szakmai együttműködésnek, az ellenfél esetében politikai kiszolgálásnak nevezik ugyanazt a tevékenységet.
Ez a gondolkodásmód nem a rendszerváltás kultúrája. Ez a pártállami reflexek továbbélése.
Navracsics Tibor a Telexnek úgy nyilatkozott, hogy Feledyék jó szakmai munkát végeztek, és az Európai Unióval kapcsolatos tárgyalásokhoz hasznos háttéranyagokat készítettek. Ez a nyilatkozat arra figyelmeztet, hogy a korábbi együttműködést nem lehet automatikusan politikai kiszolgálásként értelmezni.
A döntő kérdés az, hogy a jövőben milyen szabályok szerint lehet valaki állami intézmény vezetője, és ezek a szabályok minden politikai szereplőre egyformán vonatkoznak-e majd?
Ha a válasz az, hogy a korábbi kormányzati megbízás önmagában kizáró ok – ez esetben komoly kormányválság alakulna ki –, akkor ezt világosan, előre és mindenkire érvényesen kell rögzíteni. Ha csak az elhallgatott, nem megfelelően feltárt vagy összeférhetetlen megbízások jelentenek problémát, akkor azt kell bizonyítani, hogy az adott esetben pontosan melyik követelmény sérült.
A Külügyi Intézet nem lehet a mindenkori kormány szócsöve
Egy ország külpolitikai mozgásterét jó esetben nem négyéves ciklusokra tervezik. A nemzetközi kapcsolatok, a szövetségi rendszerek, a biztonságpolitikai kihívások és a gazdasági függőségek hosszabb időtávon alakulnak (még ha én lényegi kérdésekben mást is gondolok, mint Feledy). A külpolitikai intézményeknek képeseknek kell lenniük arra, hogy akkor is szakmai elemzéseket készítsenek, amikor azok kényelmetlenek a mindenkori kormány számára.
Az előző években a Magyar Külügyi Intézet szakmai hitelessége körül komoly viták alakultak ki. Az új vezetés kinevezésekor így nem pusztán egy új vezérigazgató érkezéséről volt szó, hanem arról az ígéretről is, hogy az intézmény visszanyerheti elemzői önállóságát, és újra a külpolitikai döntéshozatal valódi szakmai háttérintézményévé válhat.
De a vezérigazgató távozásával az egész folyamat kérdésessé vált.
Nem azért, mert nélküle ne lehetne működtetni egy intézetet. Hanem azért, mert a menesztés körülményei azt az üzenetet hordozzák, hogy a szakmai hitelesség és a politikai elfogadhatóság viszonya továbbra sincs tisztázva.
Talán az ügy egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a függetlenség nem azt jelenti, hogy valaki soha nem dolgozik politikai szereplőknek. Azt jelenti, hogy a munkakapcsolatai nem válnak rejtett befolyási csatornává, és a közönség számára is világos, milyen érdekviszonyok között dolgozik.
Így a kérdés az, hogy milyen szabályok alapján működik a demokratikus állam.
Ha a korábbi kormányzati megbízás kizáró ok, akkor ezt törvényben vagy egyértelmű kinevezési szabályzatban kell rögzíteni (megint kormányválság lenne…). Ha az elhallgatás a probléma, akkor azt kell tisztázni, hogy a kinevezési eljárás során milyen információkat kellett volna közölni, és ezek közül melyek maradtak ki. Ha összeférhetetlenség állt fenn, akkor annak konkrét tartalmát kell bemutatni.
A „bizalomvesztés” politikailag érthető, de intézményileg kevés.
Az új kormány akkor mutatná meg igazán, hogy más politikai kultúrát képvisel, ha nemcsak az ellenfelei esetében ragaszkodna az átláthatósághoz, hanem saját döntéseit is ugyanilyen szigorúan ellenőrizhetővé tenné.
Ez lenne a rendszerváltás intézményi tartalma.
A Feledy-ügy azért kellemetlen az új kormány számára, mert a rendszerváltás akkor történik meg, ha az intézmények működésének szabályai is megváltoznak.
Nem mindenki a korábbi rendszer kiszolgálója, aki annak intézményeivel kapcsolatban állt. Ahogyan nem mindenki független szakértő, aki annak nevezi magát.
A bizalom kétirányú utca
Feledy Botond történetében talán az a legnagyobb veszteség, hogy a kinevezésével kapcsolatos eredeti szakmai várakozások szinte teljesen eltűntek a politikai botrányban.
Feledynek is lett volna felelőssége abban, hogy a korábbi megbízásait egyértelműen feltárja. A zsé se volt kicsi. Az új kormány pedig nem háríthatja el a felelősségét azzal, hogy néhány nappal a menesztés előtt szerzett tudomást egy olyan kapcsolatról, amelynek feltárása már a kinevezés előtt finoman szólva illett volna.
A bizalom kétirányú utca és a közéletben nem személyes szimpátia kérdése. Az intézményi bizalom a kiszámítható szabályokból születik.
Feledy Botond menesztése után a legfontosabb kérdés az, hogy milyen intézményi kultúra épül ki, és milyen mérce alapján választják ki azokat, akik a magyar államot szakmailag képviselik.
Ügye ebben az értelemben tükör, amelyben az új hatalom saját magát láthatja. S a tükör most nem különösebben hízelgő képet mutat.
A valódi rendszerváltás ugyanis ott kezdődik, amikor a hatalom már nem önmagát tekinti a mércének, hanem elfogadja, hogy rá is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint mindenki másra.
Ez lenne az igazi változás. Minden más csak személycsere…
💜 Elindult immár hagyományos év végi kampányunk, hogy pótoljuk a hiányzó összeget az idei költségvetésünkből. Még 7 millió forintra van szükségünk.
💚Ha fontos neked a Mérce, szállj be te is, hogy jövőre is folytathassuk!