Mi az, amiről nem esik szó a frissen prezentált 180 pontban? Mi az, ami említve sincs, mint intézkedési terület a versenyképesség javítása érdekében? Mi vajon az a szó, amely nem fordul elő egy több, mint száz oldalas anyagban?
A magyar gazdaság messziről jól néz ki: magas a növekedés, alacsony az infláció, alacsony a munkanélküliség, az államadóssági ráta évről évre csökken. Közelről megvizsgálva azonban sokkal árnyaltabb kép rajzolódik ki.
2018 van, ismét véget ért egy kormányzati ciklus. A Fidesz-KDNP immár 2010 óta vezeti az országot és ez nem kevés idő. A választások előtt talán érdemes áttekinteni, hogy hová sikerült kormányozni a „hajót”, hogyan is állunk most.
A hagyományos lakáskiadás utáni adók csökkentésével javult a helyzet, de a számok azt mutatják, hogy az Airbnb még így is jóval kifizetődőbb. Más megoldásokra van szükség.
Mit tennének egy kicsit igényesebb demokráciában?
Ez a támogatási rendszer sok mindenre jó, de arra biztosan nem, hogy a politikai közösség rövid és hosszú távú sport- és kulturális szükségletei, igényei, akarata mentén sport- és kultúrafinanszírozást működtessen.
Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve. Aki nem ezt mondja, az minimum Soros-ügynök vagy migráns.
Nagyot esett az Egyesült Államok tőzsdeindexe, a Dow Jones a hétfői kereskedési napon. A múlt heti rossz hangulat zuhanásba fordult, számos részvény ára esett, az amerikai tőzsde régen látott eladási hullámot élt át, amelynek lehet, hogy koránt sincs vége.
A német középvállalatok vezetői imádják Orbánt és rendszerét, ami nem meglepő: alacsony adókat és alacsony munkabéreket kínál nekik, és a német kormány védelmében amúgy sem merné őket szivatni Orbán.
Van az a közkedvelt jobboldali narratíva, hogy az EU-s támogatások kompenzáció gyanánt járnak nekünk, mivel Magyarországról több profit megy külföldre, mint amennyit támogatásban visszakapunk. Mennyi igaz ebből?