Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Zsidó és arab pártok megtették az első lépéseket Netanjahu elmozdítására, Bibi a rasszizmus erejében bízhat

November 10-én beiktatták a Knesszet frissen megválasztott képviselőit, de továbbra sem látszik tisztán, hogy az államelnök által kormányalakítással megbízott Gádi Ejzenkot képes lesz-e 61 képviselőt maga mögé állítani. Az ellenzéki tömb és az arab blokk együttműködésének első kísérlete azonban sikeresnek bizonyult: új házelnököt választott a Knesszet.

Ejzenkotra érzékeny manőverek sokasága vár

Az előzetes várakozásoknak megfelelően az október 27-i választás patthelyzetet eredményezett Izraelben: sem Netanjahu és szövetségesei (53 képviselő), sem a Gádi Ejzenkot vezette ellenzéki koalíció (48) nem tudta megszerezni a stabil kormánytöbbséghez szükséges 61 helyet, köszönhetően az arab pártok rekorderedményének (19).

A választásokat követően Jicák Hercog elnök a legnagyobb ellenzéki párt, a Jásár! (Egyenesen!) listavezetőjét bízta meg kormányalakítással, mivel az előzetes egyeztetések során a két mandátumot szerző arab formáció, a Ra’am (8 képviselő) és a Közös Lista (11) vezetői is Ejzenkotot támogatták. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kormányalakításról szóló szavazás során is támogatnák, ebből fakad a politikai bizonytalanság.

Ejzenkot több szövetségese is jelezte korábban, hogy nem akar olyan kormányban szerepet vállalni, ami akár külső támogatást elfogad az arab pártoktól. A kisebbségi kormány leghangosabb ellenzője Avigdor Lieberman a Jiszráél Béjténu (Izrael a hazánk) szekuláris szélsőjobboldali párt vezetője, aki azzal érvelt, hogy egy kisebbségi kormány rövid úton megbukna, és új választás esetén Netanjahu 70 képviselővel térne vissza, és újabb négy évre betonozná be magát.

Lieberman ezért az ellenzéki tömörülés egy másik korábbi ígéretét próbálta fellazítani, és arra törekedett, hogy a kormánykoalícióhoz csábítsa a két ultraortodox vallásos – az előző ciklusban Netanjahu partenereiként kormányzati szerepet vállaló – pártot, a Shász-t (6 képviselő) és UTJ-t (7 képviselő), amelyekkel együtt már rendelkeznek a stabil kormányzáshoz szükséges 61 képviselővel.

Az ultraortodox, háredi pártokkal való szövetség azért kényes kérdés, mert az ellenzék egyik legfontosabb ígérete volt, hogy kivezetik a vallásos fiatalok katonai szolgálat alóli mentességét. Természetesen a háredi politikai erők csak és kizárólag akkor lennének hajlandóak egyezkedni bármilyen együttműködésről, ha garanciákat kapnak arra, hogy az általuk képviselt, kivételezett fiatalok mentessége érintetlen marad, még inkább további kedvezmények fejében. Itt meg kell jegyezni, hogy Lieberman viszonya a háredi közösségel és a katonai szolgálat alóli mentességükkel sokat változott az évek során. Egy korábbi Netanjahu-kormány minisztereként maga ajánlott a jelenleginél kedvezőbb feltételeket az ultraortodoxoknak, akik akkor azt visszautasították. Ellenzékben viszont hangsúlyosan kampányolt a hadkötelezettség kiterjesztéséért, és össztűz alatt tartotta a mentességükhöz ragaszkodó háredi politikai erőket.

Az UTJ még korábban nyitottnak mutatkozott a Netanjahu-blokk elhagyására, de a legutóbbi szavazáson már ismét a miniszterelnökkel szavazott együtt. A Shász sosem jelezte, hogy megfontolná Ejzenkot támogatását.

Az ellenzék második legerősebb pártja, a Bjáhád (Együtt – 12 mandátum) vezetője, egy korábbi ciklusban rövid ideig miniszterelnökként is szolgáló Naftali Bennett a választást megelőzően majd azt követően is hangoztatta, hogy az újonnan felálló kormánynak egységesen cionista ideológiát kell követnie, és elsősorban azokat kell képviselnie, akik a honvédelemből is kiveszik részüket, tehát katonai szolgálatot is teljesítenek. Ezzel mind az arab-, mind a háredi-pártokkal való koalíciót elutasította.

Bennett feltételei szerint így csak a nemzeti egységkormány, vagyis a Netanjahuval alkotott nagykoalíció maradt mint opció, és a jelek szerint Netanjahu ezt igyekszik is kihasználni.

November 18-án Bennett úgy folytatott órákon keresztül megbeszélést Netanjahuval, hogy erről nem értesítette szövetségeseit, sokukat magukra is haragítva, miután azok a sajtóból értesültek a találkozóról.

Bennett később azt állította, hogy a találkozó témája elsősorban nem a nagykoalíció volt, hanem biztonsági kérdésekről egyeztettek. Az izraeli sajtó szerint Netanjahu arra figyelmeztette Bennettet, hogy a háborús eszkaláció Iránnal elkerülhetetlen, ezért széles politikai összefogásra van szükség. Több lap szerint Bennett a találkozó során az Ejzenkot-Netanjahu-Bennett-Lieberman kormány felállítását szorgalmazta, ahol Ejzenkot és Netanjahu egyaránt két-két évig lenne miniszterelnök, az első két évben Ejzenkot töltené be a posztot.

Az ellenzéki koalíció negyedik pártja a HáDemokrátim (Demokraták – 8 képviselő) politikusai a választás éjszakája óta következetesen küzdenek az ellenzék és az arab erők együttműködéséért, és többször személyesen egyeztettek az arab politikai vezetőkkel a kérdésről.

A komoly politikai tapasztalattal nem rendelkező Ejzenkotnak tehát úgy kell többséget teremtenie maga mögött, hogy a szövetséges pártok vezetői mind más irányt szabnának a kormányalakításnak. Mindeközben saját pártjában sem biztos, hogy mindenkit fel tud sorakoztatni maga mögött. Klasszikus zsidó vicceket megidéző módon, a Jásár! egyik mandátumhoz jutó képviselője, Eljászáf Perec édesanyja nyilvánosan jelentette be, hogy fia lemond, ha végül koalíció köttetik az arab pártokkal.

Az arab pártok elkötelezettek Netanjahu leváltásában

Az ellenzéki szövetség sok politikusa ódzkodik attól, hogy együttműködjön az arab pártokkal, attól tartva, hogy választóik körében ez kifejezetten népszerűtlen lépés lenne.

Továbbá attól, hogy Netanjahuék átfogó, rasszizmusra épülő offenzívája működőképes lenne a többség által ápolt, arabokkal szembeni ellenérzések miatt, ami szekuláris, és békés eszközökkel politizáló palesztin szervezetekre is kiterjed.

Mindezek ellenére az arab politikusok folyamatosan keresik az együttműködést Ejznekottal és szövetségeseivel.

A választás legnagyobb meglepetését az arab választók szolgáltatták, akik soha nem látott számban járultak az urnákhoz. Az elemzők között nagyjából egyetértés mutatkozik abban, hogy az arab közösség rekord részvétele elsősorban az elmúlt négy év szélsőjobboldali kormányzásának következménye. Netanjahu kormányában miniszteri posztot kapott Itamar Ben-Gvir és Becálel Szmotrics is, akik korábban a fősodratú politikában nem tapasztalt mértékű rasszizmust hoztak magukkal, és kormányzati programjukat is ehhez méltó módon alakították. A két nemzetközi ismertségre is szert tett politikus többek között nyilvános kivégzéseket szorgalmazott, a palesztin autonómia eltörlését helyezte kilátásba, és mindent megtett azért, hogy az izraeli arab állampolgárok általános közérzetét tönkretegye. Nemzetbiztonsági miniszterként pl. Ben-Gvir közel 20 000 beduin otthon elbontását rendelte el, de ő jegyzi azt a javaslatot is, miszerint a palesztin foglyoknak szánt büntetés-végrehajtási intézményeket vizes árkokkal vegyék körbe, és azokba krokodilokat telepítsenek.

Az arab közösség akarata tehát egyértelmű: Netanjahut és szövetségeseit mindenképpen a hatalomtól távol kell tudni. Így az arab vezetők, Mánszur Ábbász (Ra’am), Ahmad Tibi és Juszef Dzsábárin (Közös Lista) a kezdetektől fogva nyitottak voltak mindennemű együttműködésre Ejzenkotékkal. A lehetséges együttműködés főpróbáját november 17-én tartották, amikor a Knesszet Mátán Kahanát, a Jásár! politikusát választotta házelnöknek a Likud jelöltje ellenében, az arab képviselők szavazatával.

Az arab politikusok azt is jelezték, hogy hajlandóak kívülről támogatni egy Ejzenkot vezette kormány megalakulását. Dzsábárin a házelnöki szavazás utáni X-posztjában azt írta:

„Eljött a zsidó-arab egység ideje a fasizmus ellen és az egyenlőségért”.

A politikus azt is hozzátette, hogy Netanjahu, Ben-Gvir és Szmotrics kormányának a történelem szemétdombján a helye.

Netanjahu mindenáron éket verne Ejzenkot és az arab pártok közé

A gyakran Bibinek becézett Netanjahu pontosan tudja, hogy politikai túlélésének záloga, hogy elgáncsolja Ejzenkoték és az arab pártok hosszútávú együttműködését. Ha az Ejzenkot-kormány felállását már nem is tudja megakadályozni, rövid- és középtávon biztosan arra fog törekedni az általa vezetett blokk, hogy a jelenlegi ellenzék ne tudjon majd kormányon stabilan az arab pártokra támaszkodni.

A házelnökről szóló szavazás előtt Szmotrics a Likuddal közösen felajánlotta az ellenzéki pártoknak, hogy támogatják Kahana jelöltségét, ha vállalják, hogy nem választanak arab alelnököt. Kahana ezt visszautasította, majd két arab politikust, Ahmad Tibi-t (Közös Lista) és Valid Taha-t (Ra’am) is a Knesszet alelnökévé választották. Szmotrics válaszként azzal vádolta Kahanát, hogy

„zsidók helyett az arabokat választotta”.

A szélsőségesen rasszista politikustól természetesen nem meglepő a kijelentés, de világosan mutatja, milyen módszerekkel és retorikával operálnak majd a közeljövőben.

A Likud egy törvényjavaslatot is beterjesztett, mely megfosztotta volna azon képviselőket a jogköreik gyakorlásától, akik nem hajlandóak deklarálni, hogy a Hamászt terrorszervezetnek tekintik, ezzel természetesen az arab képviselők elszigetelését megcélozva. Ejzenkot és szövetségesei bojkottálták a szavazást, és jelezték, hogy nem kívánnak asszisztálni a „Likud politikai színházához”.

Simon Sevesz, Jicák Rabin volt miniszterelnök egykori kabinetfőnöke véleménycikkben támadta Netanjahut. Sevesz szerint amikor Netanjahu az arab szavazókat a demokráciára leselkedő veszélynek nevezi, akkor ugyanolyan arab-ellenes uszítást hajt végre mint korábban Meir Kahana. Kahana nevéhez fűződik az Egyesült Államokban azóta terrorszervezetként számontartott, több merényletet is jegyző JDL (Jewish Defense League – Zsidó Védelmi Liga). A politikus Izraelbe költözése után a Knesszet képviselője lett, hívei pedig számtalan rasszista gyilkosságot követtek el. Kahana mozgalmához tartozott Baruch Goldstein orvos is, aki 1994-ben 29 palesztin imádkozót mészárolt le Ciszjordániában. (Meir Kahana csak névrokonságban áll a Knesszet most megválasztott házelnökével, Matana Kahanával.)

A kormányalakításról szóló szavazás időpontját továbbra sem tűzték ki. Ejzenkot Hercogtól kapott mandátuma december 6-án jár le, ez további 14 nappal meghosszabbítható. A Jásár! politikusának addig van ideje, hogy összekovácsoljon  egy legalább 61 főből álló, őt támogató képviselőcsoportot.

Ha tetszett a cikk, fontos tudnod, hogy a megjelenését olvasóink támogatása tette lehetővé. A támogatás nemcsak a szerkesztőség fenntartásában segít, azt is biztosítja, hogy szabadon és kreatívan írjunk arról, amit fontosnak tartunk, és reméljük, te is! 
Most 7 millió forintot kell összegyűjtenünk idei kiadásainkra. Szállj be te is, hogy folytathassuk!