2022. február 27-én, 3 nappal azután, hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát, az akkori német kancellár, Olaf Scholz híres beszédet tartott a parlamentben: bejelentette, hogy kormánya 100 milliárd euróval, azaz több mint duplájára növeli az évre tervezett katonai büdzséjét, és évente a GDP 2%-ánál is többet költ majd hadi kiadásokra. Ez a Zeitenwende, azaz a fordulópont, amely nemcsak a védelmi-, hanem az energiapolitikában, és az Oroszországhoz, egyúttal a NATO-hoz való viszonyban is új paradigma meghirdetésének tekinthető a német politikában. Persze ennek a katonai-ipari fordulatnak olyan gazdasági okai is voltak, melyek megelőzték az ukrajnai háborút, és ez jóval komplexebbé teszi a fegyverkezési hajszára adott reakciókat is, legyen szó a gyáraikban vonatok helyett immár tankokat gyártó munkásokról, az elvben a béke mellett elkötelezett szakszervezetekről, a lakosságról vagy a pártokról, amelyek nem értenek egyet az új irányvonallal. A Le Monde Diplomatique szeptemberi számában megjelent riport ezeknek a kellemetlen kérdéseknek ered nyomába.
„Régen hasznos dolgokat építettünk, az emberek szállításához. Most olyan dolgokat építünk, ami majd megöli őket.” Tony Menzel műszerész emlékszik rá, hogy könnyek szöktek a szemébe azon a napon, amikor az „ő gyára”, egy Lengyelországgal határos kis szász városban, Görlitzben, fegyvergyárrá alakult át. 176 éve gyártottak itt vagonokat, az utolsó öt évben a francia multinacionális cég, az Alstom vezetésével. A termék, egy piros, kétemeletes, regionális vonat, szinte egész Németországban a rövid vasútvonalak jelképe lett. „Mindannyian büszkék voltunk rá” – mondja Menzel.
Az a 3-400 dolgozó, akit felvettek az egykor itt dolgozó 700 munkás közül, jelenleg pótalkatrészeket gyárt a francia-német KDNS csoport irányításával, a Leopard 2 harckocsikhoz, illetve Puma gyalogsági harci járművekhez – mindkettőt szállítják Ukrajnába is. Menzel 20 éve dolgozik a gyárban, ahol már a szülei is dolgoztak. Az Alstom idejében a munkavállalók delegáltja volt. „Azt hiszem, nekem könnyebb volt az átmenet, mint másoknak, hiszen a dolgozók képviselőjeként részt vettem a tárgyalásokon, és tudtam, hogy mi fog történni”. Az IG Metall szakszervezet tagjaként már 2024-ben részt vett Frankfurtban egy értekezleten az Alstom és a KDNS vezetőivel:
„Akkor már eldőlt a dolog. Azt mondták nekünk: „Bezárjuk a gyárat. De van itt valaki, aki tud önöknek más perspektívát ajánlani.” Ettől a naptól számomra ez már lezárt ügy volt.”
Ezután volt még néhány tüntetés, ahol a lakosságnak a kisebbik része vett részt, amely ellenezte a projektet.
Egy évvel később, 2025 elején Olaf Scholz kancellár látogatott el Görlitzbe a KDNS németországi vezérigazgatójával, Florian Hohenwarterrel. Ez igen jelentős eseménynek számított az 56 ezer fős kisvárosban, ahol még mindig érződnek a kilencvenes évek privatizációinak és a tömeges munkanélküliségnek a hatásai. Bezárt üzletek, rikító színű graffitik sorjáznak, amint eltávolodunk a városközponttól.
A 2025-ös szövetségi választások során, nem sokkal Scholz úr itt járta után, az Alternative für Deutschland (AfD) szélsőjobboldali párt szerezte meg a szavazatok 48,9%-át; a párt tartózkodóan viszonyult az üzem átállásához, de nem csatlakozott a tüntetőkhöz.
Akik tiltakoznak a gyár átalakítása ellen – jelentette ki a kancellár –, „azok, akik egyúttal elbagatellizáljak Putyin agresszív háborúját, és nincs problémájuk azzal, hogy orosz rakéták nap mint nap férfiakat, nőket és gyerekeket ölnek”. „Ahhoz, hogy garantáljuk a békét Európában, fel kell szerelni a szövetségi hadsereget, mindennel, amire szüksége van a védelmünk érdekében” – tette hozzá.
Hohenwarter örömét fejezte ki a hatóságok által bejelentett, garantált megrendelések kapcsán:
3 évvel azután, hogy Scholz bejelentette 2022-ben a korszakváltást (Zeitenwende) konkretizálni hivatott 100 milliárd eurót, 2025 márciusában a parlament felszámolta az állam eladósodását akadályozó alkotmányos fékeket a biztonság és a honvédelem területén.
Görlitz esete egy általánosabb folyamatot leképeződése. Miközben a fegyverkezési büdzsék emelkednek, a német autóipar összeomlóban van. 2026 nyarán a Volkswagen bejelentette, hogy bezárja négy németországi gyárát, világszerte pedig százezer munkahelyet szüntet meg. A BMW 8000 fős leépítéssel számol. A kínai elektromos autók jelentette konkurenciával szemben a német autóipar motorja köhécsel. Egyre több gyártó fordul el ettől a szektortól. A Rheinmetall, a vezető német fegyvergyártó cég, felhagyott a pierburgi leányvállalatában gyártott autóalkatrészek hasznosításával, és új kamikáze-drón gyártósort indított Neuss városában.
Tony Menczel, akárcsak az IG Metall, Németország legnagyobb létszámú szakszervezetének sok tagja, tisztában van vele, hogy az 1949-ben alapított szervezet az alapszabályában elkötelezi magát „a béke, a leszerelés és a népek összefogása” mellett. Mi maradt mára ezekből a háború utáni elhatározásokból? Még ha vannak is régiónként eltérő árnyalatok, kirajzolódik egy uralkodó elképzelés: „ Fel kell ismerjük, hogy a fenyegetések jól felszerelt szövetségi hadsereget és az európai és német haderő megerősítését kívánják”, fejtegette 2025-ben a duisburgi alapszervezet.footnote] IG Metall, « Frieden rettent — Friedensgutachten 2025 », Faktenblatt, 2025. szeptember 11. [/footnote]
Ulrike Eifler, a Szakszervezetek Német Konföderációjának (DGB) tagja, a Túlfegyverkezés- és háborúellenes szakszervezeti mozgalom egyik alapítója, és éles kritikával illeti a civil ipar hadászati célú átalakítását.
„A haszonjárművek vagy a tömegközlekedési eszközök gyártásának felszámolása aberráció, épp akkor, amikor végre kezdik elismerni, hogy [az elmúlt évtizedekben – a szerk.] elmaradtak a szükséges beruházások. Emiatt szenved hiányt a műszaki eszközök karbantartása, emiatt nem megfelelőek a berendezések, nem elegendő a személyzet a városainkban és régióinkban. Ez táplálja a krónikus késéseket, működési zavarokat a Deutsche Bahnnál [1]” – a német vasúttársaságnál, ahol a pontatlanság épp olyan közismert tradíció, mint a currywurst.
Megint tüntetések, megint szórólapok magyarázzák nekünk, hogy milyen gáz fegyvereket gyártani
A görlitzi gyárban a délután 2 és 3 óra közötti szünetben megkérdezett munkások ingadoznak a fizetés miatti megkönnyebbülés és az erkölcsi fenntartások között. Menczel úr, aki szívesebben épített volna vonatokat „a nyugdíjazásáig”, sokkal direktebb: „Valaki mondja meg nekem, másképp mégis hogyan mentettük volna meg a munkahelyeket. Ha a KDNS nem lett volna, bezárhattuk volna az üzemet.”
Más városokban ugyanakkor a szakszervezeti bázis – félénken, de ellenáll. Kölnben a Ford gyárának munkásai – ők is az IG Metall tagjai – közzétettek egy nyilatkozatot, melynek címe: „Nem a hadi gazdaságra”. Hasonlóképp nyilatkozik egy másik cégnél a szakszervezet: „Nem akarunk halált termelni a Volkswagennél”. A Volkswagen valóban tervezi az egyik nagy alsó-szászországi városban, Osnabrückben nagyjából 2300 főt foglalkoztató üzemének átállítását. Az izraeli Rafael csoporttal együttműködve tervezik gyártani 2027-től a Vaskupola légvédelmi rendszer elemeit. Bár az üzlet, úgy tűnik, meghiúsul. Nem annyira a szakszervezetek ellenállása miatt, hanem inkább geopolitikai okokból. A Qatar Investment Authority (QIA) szuverén befektetési alap, a Volkswagen egyik fő részvényese a részvények 17 százalékával és két hellyel a felügyelőbizottságban, úgy hírlik, ellenáll a tervnek [2].
A bizonytalanság aggasztja Mark Feldman[3] 41 éves helyi munkást is, aki hosszú ideje a szektor egyik alvállalkozójánál dolgozik. A gyártól néhány utcára lévő kantin pultjánál üldögélve szemléli a kollégáinak felszolgált húsgolyókat, a krumplisalátát és felvágottas szendvicseket. És ugyanazt a dilemmát fogalmazza meg, mint görlitzi kollégái, a munkanélküliségtől való félelem és a hadiiparral szembeni ellenérzések között őrlődve. „Néhányan nem akarnak a fegyveriparnak dolgozni” – jegyzi meg. Ő maga bizonytalan.
Osnabrück utcáin az antimilitarista aktivisták szórólapokat osztanak a járókelők között, és szóba elegyednek velük. „Két tank annyiba kerül, mint egy általános iskola: 50-70 millió euróba” – magyarázza Lotte Herzberg. Feldmann azt mondja nekik, hogy érti az aggodalmukat. De néhány kollégájának már elege van: „Megint tüntetések, megint szórólapok magyarázzák el nekünk, hogy milyen gáz fegyverkezni. Feszült a hangulat. Mindennap azt kérdezik tőlünk, hogy beszélhetnek-e velünk. Hát nem.”
Idén júniusban a baloldali Die Linke párthoz kapcsolódó Rosa-Luxemburg Alapítvány közzétett egy tanulmányt egy másik átállítási alternatíváról: az osnabrücki üzemben lehetett volna minibuszokat gyártani. De hiányzik egy feltétel: a közpénz, amely bőségesen árad a fegyverekre, de elapad, ha a közösségi közlekedés fejlesztése a cél. Feldman nem hisz ebben az alternatívában: „A hadiipar nagyon jövedelmező üzletág a cégeknek, pontosan a jelenlegi nemzetközi helyzet miatt”.
A Rosa-Luxemburg Alapítvány egyik kutatója futtában megosztja velünk, hogy a pacifizmus addig nem lesz eredményes, amíg az IG Metall nem csatlakozik a harchoz.
A szakszervezet azonban úgy véli, tehetetlen. „Ha elégséges gazdasági hatalmunk lenne – és akkor én nagyon boldog lennék –, hogy magunk dönthessük el, mit termelnek a gyárban, az más helyzet lenne” – magyarázza nekünk Thorsten Görner, az IG Metall szászországi és alsó-szászországi képviselője. Őt hallgatva szinte megfelejtkezünk róla, hogy egy több mint 2 millió taggal és a nagy vállalatcsoportok felügyelőbizottságában több hellyel rendelkező szervezet képviselője, amely képes jelentős nyomásgyakorlásra, és melynek véleménye fontos a politikai pártok számára.
A Die Linke, a Bundestag egyetlen baloldali pártja, amely ellenáll a németországi újrafegyverkezésnek, nem képes érdemben befolyásolni ezeket a vitákat: a munkásosztályon belül alacsony a támogatottsága, hiába ért el jó eredményt (8,8%) a 2025-ös parlamenti választásokon. A szélsőjobbos AfD, amely hosszú ideig békés húrokat pengetett az ország keleti felében – még galambokat is nyomtatott a plakátjaira 2024-ben –, megszavazta a kormány által javasolt, korlátlan hadi hitelt, és támogatja a kötelező katonai szolgálat visszaállítását. A szeptember hatodikai szász-anhalti regionális választásokon elérthető abszolút többsége határtalan cselekvési szabadságot adna számára. És, ha egy napon hatalomra jut, a párt már egy felfegyverzett Németország élére állhat majd.
A szász-anhalti választásokon végül az AfD nem kapott abszolút többséget, de korábbi eredményét megduplázva 43,8%-ot ért el, a kereszténydemokrata CDU elvesztette képviselői helyeinek felét (17,2%). Németország újrafelfegyverzésének gazdasági hátteréről ezt a cikket ajánljuk: Németország új receptje a gazdasági válság ellen.
[1] – L’Humanité, Saint-Denis, 2025. április 15.
[2] – Johanna Urbancik, « VW-Werk Osnabrück : Platzt der Iron-Dome-Raketendeal ? », 2026. július 14.
[3] – Nevét kérésére megváltoztattuk.