Több mint 400 iskola zárva tartott ma Franciaországban, ahogy harmadik hetükbe léptek a többezres tömegeket megmozgató diáktüntetések. A tiltakozások szeptember 17-én kezdődtek a párizsi agglomerációbeli Créteil-ben, s néhány nap alatt országos méretűre duzzadtak. Az elmúlt héten több ezer fiatal vonult utcára, a demonstrációk során pedig több helyen összecsaptak a kivezényelt rohamrendőrökkel. A hatóságok eddig több mint 5000 tüntetőt állítottak elő, legnagyobbrészt kamaszokat. 24 iskolát rongáltak meg vagy gyújtottak fel tiltakozók az oktatási miniszter elmondása szerint, s közben több száz tüntető és 78 tanügyi dolgozó sérült, ezek közül 40 iskolaigazgató.

A diákok a túlzsúfolt, néha negyvenfős osztálytermek, a tanárhiány, a hosszú és megterhelő órarendek, az elhanyagolt, rosszul szigetelt iskolaépületek, valamint a felsőoktatási jelentkezés rendszerének terhei ellen tiltakoznak. Mivel ezek a problémák különösen a szegényebb elővárosok iskoláit sújtják, nem véletlen, hogy a mozgalom éppen Créteilben és Saint-Denis-ben erősödött meg, ahol a rosszabb oktatási körülmények és a megélhetési válság miatt eleve erős az elégedetlenség.

A rendőri fellépés brutalitása sem választható el ettől a társadalmi háttértől: a tiltakozók között sok a hátrányos helyzetű, bevándorló hátterű fiatal.

A diákok azt is kifogásolják, hogy az állam nem fordít elegendő figyelmet a globális válságokra – a klímakrízisre, a gázai népirtásra –, illetve a társadalmi egyenlőtlenségekre: miközben az iskolákban egyre elviselhetetlenebbek a körülmények, és az oktatásra szánt források szűkösek, az állam más területekre, például a hadikiadásokra jelentős összegeket fordít. Az elmúlt napokban égő barikádokról, könnygázt használó rohamrendőrökről és sérült diákokról készült felvételekkel telt meg a média, betekintést nyújtva Franciaország jelenlegi belpolitikai válságába.

A jobboldal és Macron pártja szerint a baloldal a mumus

A tiltakozáshullám hamar vált pártpolitikai konfliktussá. Szeptember 28-án Sébastien Lecornu (Renaissance, RE) miniszterelnök azzal vádolta Mélenchon balpártját, a La France Insoumise-t (LFI, Engedetlen Franciaország), hogy saját céljaira használja a tiltakozásokat és felelőtlenül lázítja az embereket. Jean-Luc Mélenchon „egyértelmű rasszista felhangot” látott a rendőri fellépésben, ezzel a tiltakozások egyik fontos helyszínére, a munkásosztálybeli és bevándorló hátterű fiatalok lakta Saint-Denis-beli rendőri fellépésekre utalhatott. Szeptember végére a jobboldali sajtóban pedig már arról szóltak a hírek, hogy a diáktüntetések mögött az LFI mellett a Muszlim Testvériséghez köthető hálózatok is felbukkannak. Lecornu mellett Marine le Pen (akinek pártja, a Nemzeti tömörülés egyébként ismét antiszemita botrányba keveredett) is Mélenchonra mutogatott, hangsúlyozva, hogy „helyre kell állítani a rendet”, a TF1 Info-nak adott élő interjúban pedig professzionális szervezők által megrendezett tiltakozásokról beszélt, tovább terelve a fókuszt a diákok követeléseiről.

Az adok-kapok időzítése nem véletlen: Franciaországban 2027. április 18-án és május 2-án elnökválasztásokat tartanak, amelyen Emmanuel Macron már nem indulhat újra, miközben Sébastien Lecornu megpróbál elég politikai és társadalmi támogatást szerezni ahhoz, hogy keresztülvigye a 2027-es költségvetést egy megosztott parlamenten. És bár Mélenchon támogatottsága a fiatalok körében valóban nagy, nem bizonyított, hogy pártja szervezte volna a megmozdulásokat. A tüntetések LFI általi „irányítását” a Novarának nyilatkozó Cole Stangler szabadúszó újságíró is megkérdőjelezi:

„Az az elképzelés, hogy az egész kizárólag az LFI-ről szól, egyrészt erősen túlértékeli a párt saját mozgósítási erejét, másrészt – véleményem szerint – sértő módon alábecsüli a középiskolások és azon emberek kollektív intelligenciáját nézve, akik hajlandóak saját maguk megszervezni a tüntetéseket.”

Van oka annak, hogy dühösek a diákok

A diákok között vannak, akik a tüntetések békés szándékát hangsúlyozzák. A The Guardiannak nyilatkozó 17 éves Yves szerint az ő iskolájuk blokádján nyugodt volt a légkör: „voltak, akik összecsapásokat provokáltak a rendőrséggel, de nem a mi iskolánk tanulói.” De vannak olyan diákok is, akik felháborodtak azon, hogy bevándorlóellenes felhangok a Muszlim Testvériség emlegetésével vegyesen merülnek fel a tiltakozásaik kapcsán.

„Békésen lezártuk az iskolánkat, de senki nem foglalkozott vele. […] Aztán tegnap kicsit agresszívebbé vált minden, tüzeket gyújtottak, és megjelentek különböző médiák, de ők a Muszlim Testvériségről és a vandálokról beszéltek. Pedig ezek a vandálok dühös diákok. Olyan diákok, akik látják, hogy senki nem hallgat ránk. Dühösek vagyunk” – mondta el egy diáklány a France 24-nek.

A tiltakozók szerint az oktatás válsága nem választható el attól, hogy mire fordítja az állam a rendelkezésére álló erőforrásokat. Kais Aittadi, a Montpellier-i SCUM (Syndicat de Combat Universitaire de Montpellier) szóvivője a Breakthrough News-nak arról beszélt, hogy szerinte az oktatás rovására történő forráskivonás és a növekvő katonai, rendészeti kiadások jellemzik a jelenlegi kormányzati projektet:

„A cél világos: felhagyni mindenféle intellektuális törekvéssel. Minél kevesebb képzett ember van, annál több olcsó munkaerő áll a vállalkozások rendelkezésére. Valójában csak arról van szó, hogy normálisan tanuljunk, ne legyenek 40 fős osztályaink, ne legyen 40 fok a tantermekben. Néhány órát idén nyáron töröltek a középiskolákban, mert túl meleg volt. Ezek mind összefüggenek: hiányoznak az erőforrások, nincs klímaalkalmazkodás, és ott van maga a klímaváltozás realitása is. És ezt a középiskolások nagyon jól értik.”

A francia közoktatás válsága egyszerre jelent tanárhiányt, leromlott infrastruktúrát és évek óta romló munkakörülményeket. Ennek egyik jele, hogy 2025-ben a francia oktatási rendszerben 49 dolgozó halt meg öngyilkosságban, további 29-en pedig öngyilkossági kísérletet követtek el – derült ki az oktatási minisztérium országos összesítéséből. A minisztérium a tanárok közel felénél klinikai szintű érzelmi kimerültséget mért.

Több mint három évtizeddel az azbeszt betiltása után még mindig 10 639 iskolaépületben mutatták ki az anyag jelenlétét. Tavaly télen egyes francia tantermekben mindössze 8 Celsius-fokban tartottak órákat, az iskolaépületek 18 százalékában találtak penészt.

Marseille-ben, Franciaország második legnagyobb városában majd minden negyedik állami iskola rossz állapotban van. A Szenátus hivatalos jelentése szerint 341 iskola komoly szigetelési problémákkal, 188 tartós fűtési gondokkal küzdött, 112-ben pedig elöregedtek a szaniterek. Seine-Saint-Denis-ben, Franciaország egyik legszegényebb térségében pedig az iskolaorvosi állások kétharmada betöltetlen. Ezek csak részletek a The Specter összesítéséből, ám ha végignézzük a siralmas adatokat, összeáll a kép, amit a diákok közvetíteni próbálnak: egyrészt Franciaország katonai költségvetése tíz év alatt duplájára, a 2017-es 32 milliárd euróról 2027-re 64 milliárdra nő várhatóan. Ugyanebben az időszakban a közoktatásra szánt források folyamatosan csökkentek, rosszul szigetelt, télen hideg, nyáron meleg tantermekben, hiányos tantestülettel tanultak a diákok országszerte.

A rendőrség brutálisan válaszolt a tüntetésekre

A tiltakozásokra kivezényelt rohamrendőrök több alkalommal kifejezetten fiatalkorú tüntetőkkel szemben léptek fel indokolatlanul erőszakosan: egy 14 éves fiú állkapcsát egy közvetlen közelről kilőtt könnygázpatron sebesítette meg, több fogát is kiütve, egy hétvégén széles körben elterjedt videón pedig az látható, ahogy egy rohamrendőr fojtófogásban szorít le egy diáklányt. Egy 16 éves tüntető jobb szemét vesztette el, az igazságügyi orvosszakértő megállapította, gumilövedék miatt. Egy 15 éves diák meg a kezét vesztette el, mikor felemelt egy rendőrségi, tömegoszlatásra használt villanógránátot.

A tüntetések során a rendőrség nagy mennyiségben vetett be könnygázt és más tömegoszlató eszközöket, ami különösen aggasztó egy olyan tiltakozássorozat esetében, amelynek résztvevői között sok a kiskorú.

Az aránytalan rendőri fellépés nem maradt a diáktüntetések belső ügye: a tüntető fiatalokkal szembeni erőszak miatt egyre többen szólalnak fel, a blokádokba fokozatosan kapcsolódik be az egyetemi hallgatók, és számos szakszervezetek vállalt szolidaritást a tüntetőkkel – többek között az a mintegy 8000 tűzoltó, aki szeptember 29-én vonult Párizsban, miközben az egész közszférában országos sztrájknapot tartottak. A CGT (Confédération générale du travail) pedig október 6-ra is mozgósítást hirdetett, megnyitja székházait a fiatalok előtt, és a pedagógus-szakszervezetekkel együtt arra szólít fel, hogy vegyenek részt a fiatalok védelmében.