Könnyebb vandálokat látni a francia tüntetőkben, mint feltenni a kérdést, hogy mi ellen tiltakoznak
Megengedhető-e valaha, hogy az emberek erőszakkal fejezzék ki a politikai véleményüket?
Megengedhető-e valaha, hogy az emberek erőszakkal fejezzék ki a politikai véleményüket?
1956-ban Magyarország megfordította a világtörténelem, azon belül a még nagyon is eleven munkásmozgalom sorsát is.
Ha a gazdagokat nem is érdemes megenni, a gazdagságot szét lehetne jobban osztani.
Magyar diákok jártak Strasbourgban a franciaországi diáklázadások elején, elmondták, mit láttak, és mi várható most.
A hatóságok eddig több mint 5000 tüntetőt állítottak elő, legnagyobbrészt kamaszokat.
104 éves korában meghalt Edgar Morin, a baloldal kimagasló szereplője, a volt kommunista, és az elkötelezett értelmiségi sajátos alakja.
A Nemzetgyűlés néma csenddel emlékezett meg róla, sok médium pedig kampányt indított az antifasiszta szervezetek és a baloldal ellen. Franciaország még könnyebb terep lett az antifasizmus kriminalizálására, ami eltereli a figyelmet a tragédia gyökeréről.
2006 januárjában egy több mint 20 fős bűnözői csoport tőrbe csalt és elrabolt egy 23 éves zsidó férfit Párizsban, akit később brutálisan megkínoztak, családjától óriási összegű váltságdíjat követelve.
A baloldali és zöld pártok visszaszorulhatnak, a szélsőjobbal szövetkező jobbközép pártok előretörnek, a szélsőjobb pedig erőt gyűjt a közelgő elnökválasztáshoz.
Jelenleg Európa északi és déli peremén látszanak az elvhű vezetés jelei. A nagy kérdés az, hogy a fősodor hajlandó-e végre figyelni rájuk.