Miközben Emmanuel Macron, akit a franciaországi utcák elsősorban felelőssé tesznek a kialakult helyzetért, Magyarországon emlékezne meg az 1956-os forradalomról, a francia diákok fellépését csak erősebbé kovácsolta a velük szemben alkalmazott rendőri erőszak. Erről számolt be a Mércének az a magyar fiatalokból álló csoport, amely részt vett a franciaországi diáktüntetéseken Strasbourgban, és tudósított is azokról.

„Reggel kilenc-fél tíz körül érkeztünk meg, de a szervezők már figyelmeztettek minket, hogy vegyük fel a szájmaszkot, és vegyük magunkhoz a fiziológiai oldatos cseppet, mert biztosan könnygázt fogunk kapni” – erről számolt be a Mércének Petykó Gergő, Hizsnyán Bálint, Szilágyi Márton és László Csaba. A magyar egyetemista csoport október 6-án Strasbourgban járt a franciaországi diákblokádokon, a helyi egyetemen és középiskolákon szervezett akciókon, és több résztvevővel beszélgetett.

Az október első napjaiban, nagyjából a tanévvel együtt induló iskolai tüntetéshullám ezek után csak tovább duzzadt. Október 13-án a tiltakozások szervezői „országos akciónapot” szerveztek, amelynek során a szervezők szerint összesen 480 000-an tüntettek a nagyobb városokban, településeken. A Párizs melletti St. Denis-ben, ahonnan a tiltakozó mozgalom elindult, Greta Thunberg svéd baloldali aktivista is csatlakozott a blokádhoz.

Ez a példa is jól jellemezte a helyzetet. Miközben ugyanis a magyarul megjelent hírek „káoszról”, „értelmetlen gyújtogatásról”, a politikai üzenetek szintjén pedig „muszlim térfoglalásról”, „migráns hátterű lázadásról” emlékeznek meg, a helyszínen is tapasztalatot szerző diákok szerint erről szó sincs. Az ő első élményük például eleve az volt, hogy egy nagyjából 200 fős, középiskolánál emelt blokádot mindenféle előzmény nélkül a rendőrség feloszlatott.

Az egyetemisták hasonló foglalását eközben a legutóbbi napokban már a szélsőjobboldal ifjúsági szervezetei támadták meg, egy foglalót tettleg is bántalmaztak, ezért a blokád fenntartását is megszüntették az egyetemisták. A tapasztalatok szerint tehát az agressziót, legalábbis Strasbourg utcáin, rendszeresen a rendőrség vagy a baloldal ellen szervezkedő politikai csoportok kezdeményezik. A rendőrség épülete elleni tüntetések után ugyancsak számos gimnazistát, középiskolást és egyetemistát állítottak elő, és vittek rövidebb időre fogdára.

Ami a lázadás Trump elnök és Orbán Balázs Fidesz EP-képviselő által is kiemelt „etnikai-vallási jellegét” illeti, erről interjúalanyunk csak annyit mondott: „Alapvetően nem szabad komolyan venni. […] Strasbourgban elég kevés  bevándorló hátterű ember ment utcára, eleve kevesebben is vannak. Nem ez volt a domináns elem a tiltakozók között. Szerintem  ez mostanra egy olyan széles körű társadalmi jelenség, aminek az ilyen magyarázatai teljesen nevetségesek.”

A diákok és egyetemisták lázadását október eleje óta elsősorban a gyors iramban romló közoktatási és állami felsőoktatási helyzet váltotta ki.

Számos helyen panaszkodnak a 40-50 fős osztályokra, a túlterhelt tanárokra, az elöregedő és azbeszttartalmú falakkal is rendelkező iskolaépületekre. De az egyetemi felvételi rendszer strukturális igazságtalansága is a sérelmek közé tartozik.

A francia egyetemi felvételik nagyjából úgy néznek ki, mint Magyarországon: egy adott pontszámot kell elérni a kívánt szakra való bekerülés érdekében. A probléma csak az – és ezt a statisztikák is alátámasztják –, hogy a szegényebb, külvárosi és így jellemzően több nem fehér diákkal rendelkező középiskolákból a jobb egyetemekre szinte teljesen lehetetlen bekerülni. A magyar diákoknak nyilatkozó, tiltakozó tanárok és fiatalok főként azt emelték ki, hogy mindezzel a francia elit igazságtalanul újratermeli magát. A rosszabb osztályhelyzetből érkezőket pedig egyre csökkenő mértékben igyekszik az állami politika első diplomához segíteni. Ezzel végső soron azt a rendszert és elitet termeli újra, amely a problémákat okozza.

Ahogyan arról már a csoportnak a Pólus újságban közölt beszámolójában is szó volt, a fő sérelmek közé tartozik a 2017 óta regnáló Emmanuel Macron-kormányzat NATO-konform közpolitikája: a 2027-es költségvetésben a francia kormány 6,4 milliárd eurót szán hadi kiadásokra. Miközben az oktatásra fordított forrásokat csupán 1,2 milliárd euróval emeli, ami az infláció kompenzációjára jó ugyan, de másra aligha.

Ráadásul, noha a francia állam az iskolákra viszonylag sokat fordít, itt is megjelenik az igazságtalanság a rendszerben. A tetemes, összesen 64 milliárd eurós oktatási büdzséből ugyanis 9 milliárd euró vagyonos magániskoláknak megy normatívákra. Egy állami iskola pedig – például a Párizs környéki St. Denis-hez hasonló helyen – eleve annak töredékéből gazdálkodhat csupán. Ehhez képest a nagyobb jövedelmű családok tandíj ellenében veszik igénybe a jobb iskolákat.

Éppen ezért a strasbourgi tapasztalatok között előkelő helyet foglalt el a tanulók és egyetemisták osztályok közötti szolidaritása.

„Az egyetemisták, akikkel beszéltünk, abszolút azt mondták, hogy ők igenis egy elit-, magas presztízsű, privilegizált iskolába járnak. Ők azért vannak kint, mert azt szeretnék, hogy ebbe a jelenleg megfizethetetlen és nehezen megközelíthető intézménybe is be tudjon kerülni bárki. Tehát teljesen szolidárisak ilyen szempontból.”

A felvételi rendszerről eközben a francia fiatalok határozottan állítják, hogy az nem egyszerűen igazságtalan, hanem „rendszerszinten rasszista”.

Bár nem minden tiltakozó áll közel hozzájuk, a megmozdulások szervezésében és összetartásában meghatározó szerepet játszik a baloldal. Ez alatt lehet érteni akár a La France Insoumise-t (LFI, Engedetlen Franciaország), az exszocialista Jean-Luc Mélenchon baloldali populista pártját. Az ő nemzetgyűlési képviselőik gyakran menetelnek a diáktüntetések első sorában azzal a céllal, hogy amennyiben a rendőrség a menetet megtámadja, a mentelmi joggal rendelkező képviselők és szenátorok álljanak az első sorokban, védve a többieket.

Jelen vannak még a blokádokon és a szervezkedésekben számos kisebb, radikális balos mozgalom és szervezet tagjai is. A tudósítók kiemelték a trockista alapítású Révolution Permanente (Permanens Forradalom) nevű szervezetet, amelynek tagjai főként diákok, és a „legfegyelmezettebb szervezőknek” bizonyultak. Tagjaik ráadásul aktívak mind a diákmozgalomban, mind pedig a szakszervezetekben, Franciaországtól nem szokatlan módon. A látogatói tapasztalatok szerint viszont Strasbourgban az utca embere – a jól öltözött üzletembertől az épp arra járó nyugdíjasig – általában támogatja a tüntetőket, és kérdésre válaszolva vagy Macron kormányát, vagy a rendőrséget tették felelőssé a helyzetért.

A nagyobb szakszervezeti szövetségek tagjai is rendszeres résztvevői a blokádoknak: vannak itt tanárszakszervezetek, az államvasutak szervezett dolgozói vagy a tömegközlekedés dolgozói is, akik mindenben a középiskolásokkal tartanak. A beszámoló szerint az olyan nagy konföderációk, mint a CGT (Confédération Générale du Travail) és más szervezetek vezetői korábban novemberre kívánták halasztani a tiltakozásokhoz való szervezett csatlakozást. Mostanra azonban a szakszervezeti tagság elérte, hogy gyorsabban reagáljanak.

Így a legtöbb baloldali politikai párt, a szakszervezetek és a mozgalmak együttesen jelentettek be például egy monstre, országos akciót október 17-re: ekkor Párizsban és országszerte is rekord tömegekben terveznek ismét az utcára vonulni. Ez az alkalom lenne az is, amikor alapvetően elkezdik szervezni egy általános sztrájk alapfeltételeit.

A kormány egyrészt továbbra is ragaszkodik a kemény, rendőri eszközökhöz; ezen túl a klasszikus fősodratú média és a szélsőjobb közösségi média- és médiatermékei, a „rendteremtés” mellett szólaltak fel. Egy másik lehetséges eszköz a jövő héttől esedékes franciaországi iskolai őszi szünet. A kormány esetleg abban is reménykedhet, hogy ez majd lehűti a feszültségeket. Ez időt biztosíthat az oktatási tárca és Sébastien Lecornu miniszterelnök kabinetje számára, és így esélyt a politikai túlélésre. 

A szervezők és tiltakozók viszont nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a mozgósítás október 17-től kiindulva át tudja hidalni a szünetet, és a politikai mozgalom továbbgördüljön. A rendszerellenes hangulatot pedig számos ismert ember, sportoló, popkulturális szereplő is támogatásáról biztosította.

A magyar diákok szerint abban vannak nézeteltérések, hogy a demonstrációk közepette kialakult mozgósítást ki kívánja felhasználni az elnökválasztási kampány érdekében, és kik kívánnak azon túlmenően fellépni, keményebb eszközökkel is, például általános sztrájkkal. Az első kategóriába tartozik a Mélenchon-féle LFI, akik Le Penék előnyét a baloldal kialakuló tömegeivel kívánják ellensúlyozni. Az olyan szervezetek, mint például a trockisták és más radikális baloldaliak szerint viszont nem szabad engedni, hogy a szervezkedés egyetlen horizontja az elnökválasztási küzdelem legyen.

Konkrét követeléseket is meg kell fogalmazni: oktatási reformot, bérrendezést, több szabadságot, a militarizmus visszaszorítását. Mindezt attól függetlenül, hogy ki hova szavazna jövőre.

A strasbourgi utcán a hangulat egyértelmű. Miközben a tiltakozók az oktatás helyzetére kívánták felhívni a figyelmet, a legtöbb tüntető tisztában volt azzal, hogy a helyzetért „Macron és a neoliberalizmus” a felelős. Az ő távozásuk is az egyik fő célja a szervezkedésnek. Ezen túl a legnépszerűbb jelszavak a rendőrség és Marine Le Pen szélsőjobboldali vezető ellen hangzottak el. A tüntetéshullám materiális okai mellett tehát fűti őket az is, hogy a hagyományos választási politika patthelyzetet okozott. Nem akarnak még egyszer abba a helyzetbe kerülni, hogy választani kelljen a már elviselhetetlen Emmanuel Macron-féle langyos jobbközép és a potenciálisan még nagyobb károkat ígérő szélsőjobbos hatalomátvétel között.

Macron pedig, mint az kedden Magyar Péter bejelentéséből kiderült, október 23-át már mindenképpen Budapesten tölti, ahol megemlékezik a magyarországi munkások, diákok és értelmiségiek 1956-os, szovjet sztálinista rendszer elleni lázadásának 70. évfordulójáról. Eközben otthon a francia diákok, munkások, értelmiségiek minden bizonnyal még mindig Macron és a rendőri elnyomás ellen fognak demonstrálni, utcai harcok közepette. Ez a francia elnöki látogatásnak mindenképpen adni fog egy különlegesen ironikus apropót.