Vive la Commune!
„A történelem legszebb forradalma” – A párizsi kommünről
A korban mindenki tudta, miről volt szó igazából: a nép ragadta magához a hatalmat. Ez volt megbocsáthatatlan.
Szerző: Balázs Gábor
A szerző
Olaszország
Fegyverek ideje
A hetvenes évek Olaszországában a különböző csoportokat nem az erőszak felvállalása vagy „elítélése” különböztette meg egymástól, ez még igen távol van mai korunktól, ahol a társadalom féken tartásának egyik legfontosabb elemévé vált a moralizáló, absztrakt erőszakellenesség.
Az eljövendő forradalom
Mert ki mondta, hogy lehetetlen? – az olasz „hosszú 68”, nyolcadik rész
1977 nem más, mint az emléke annak, ami az osztályharc következő epizódja lehet.
Dada és háború
Végezetül a földre csapódott az égbolt – az olasz „hosszú 68”, hetedik rész
Maga a tény, hogy az események az egyetemeken törtek ki, végeredményében majdhogynem a véletlen műve. Senki nem akart itt már az egyetemektől semmit – hacsak nem lerombolni azokat.
Így nem mehet tovább
„Kevesebbért is vágtunk már le fejeket”
Hallották? Már megint megtörtént. Bárhol elkezdődhet. Senki sem érti hogyan, de egyszer csak égnek az autók, „az átlagos emberek” kimennek az utcára, elfoglalják a kereszteződéseket, nekiesnek a rendőröknek, vagy csak egyszerűen kinyitják végre a szájukat.
szimultán roham
Reszkessetek, a boszorkák visszatértek! – Az olasz „hosszú 68”, hatodik rész
Az Autonomia feminista mozgalma gyökeresen különbözött a demokratikus feminizmustól: a „boszorkák” valódi forradalma volt a forradalomban.
A szellem orgazmusa
„A kommunizmus a programunk” – az olasz „hosszú 68”, ötödik rész
Nem a diákok mentek a gyárakba, hogy osztályharcot tanuljanak a munkásoktól, hanem a munkások léptek ki a városokba, hogy részt vegyenek, immár a termelésen kívül az ellenállás milliónyi formájában.
Folytonos forradalom
Szabotálni a társadalmat, amely szabotálja életünket – Az olasz hosszú ’68, negyedik rész
Minden visszaemlékezés megegyezik abban, hogy példátlanul lelkesítő korszak volt ez, egy új élet keresése: azonnal és minden rendelkezésre álló eszközzel, a „kommunizmus a mindennapokban”. Hát igen: Olaszországban a hetvenes évek elején-közepén valami teljesen más, valami teljesen új kezdődött el.
történelem
„…Nasce il partito dell’insurrezione” – az olasz hosszú ’68, harmadik rész
A hatvanas évek másról sem szóltak mint a tömegmunkások harcairól, akik szemben elődeikkel, a szakképzett, szervezett, büszke munkásöntudattal rendelkező munkásokkal, már távolról sem akarták a gyárakban leélni az életüket, hogy a korban használt nyelvvel éljünk: „a munkásöntudat átugrásával proletáröntudatra tettek szert”.
a diák mint proletárforradalmár
„No alla scuola dei padroni” – az olasz hosszú ’68, második rész
Az olasz diákforradalmárok szerint az egyetem legkevésbé volt az emancipáció útja, a munkásosztályt pedig nem megismerni kívánták, mint Franciaországban valamiféle mitikus képződményt, hanem a lehető legjobban ismerték, mint tömegmunkást a mindennapjaikból, a teoretikus leírását pedig az operaismóból.