végső soron jobboldal
Menekülés a vereségbe
Az idejét nem tudjuk, mikor volt Franciaország ennyire jobboldali ország.
Szerző: Balázs Gábor
A szerző
Zemmour, Le Pen, Macron
Viccnek elég durva volna
A hatalomhoz közel álló médiák micsoda boszorkánykonyhája kell hozzá, hogy mégis minden a francia identitásról, a veszélyben levő fehér rasszról, a haldokló Köztársaságról, a nagy népességcseréről szóljon…
a társadalom bajai sosem a néptől származnak, mindig csak a kormánytól
„A nép jó, a képviselői megvesztegethetőek, a nép erényében és szuverenitásában kell keresnünk az ellenszert a kormányzat bűneivel és despotizmusával szemben”
Még az sem lehetetlen, hogy alkotmányozó időket fogunk élni. Itt az ideje a történelemhez fordulnunk, amely tud egy alkotmányról, amelyet bár sosem vezettek be, mégis döntő fontosságúnak bizonyult.
történelem
Le az utcára, ki a térre – Párizsban
A közterületek elnevezése a nép politikai nevelésének része, így mindig kérdéses, hogy a történelem nagy szereplői, politikai elvek, történelmi események közül mely érdemli meg, hogy közterület neve őrizze az emlékét?
Jakobinusok és bolsevikok
Ahogy a gyökeres változtatás igénye egyre inkább teret nyer, úgy lesz egyre aktuálisabb a legnagyobb forradalom örök szimbóluma: a Nagy Francia Forradalom.
„A proletariátus Szent Bertalan-éje”
A kommün harcosai az utolsó napokban sem veszítették el a reményt és a lelkesedést: végre olyan körülmények között harcolhattak, melyet ismertek, nem kevesen tartották úgy, hogy Párizs utcakövei még menthetik a forradalmat.
Polgárkirályság
Napóleon vagy a kommün?
A francia tábornokok fenyegetése sokadlagos probléma Macron fasizálódásához képest.
150 éves a párizsi kommün
A burzsoázia diszkrét bája: a párizsi kommün emlékezete
A francia irodalmi elit egésze számára a párizsi nép lázadása nem volt más, mint a „csőcselék” tombolása.
Az ellenségeskedés folytatódik
Guy Debord tegnap, ma, holnap III.
Debord-nál nem meggyőzésről van szó még a legfontosabb teoretikus dolgaiban sem: hanem arról, hogy kedvet csináljon, hogy értéket adjon a lázadásnak, a boldogság keresésének, a vágyak megélésének.
Szituacionista Internacionálé
Guy Debord tegnap, ma, holnap II.
A tőkés termelési mód irracionális eredményeit koherensként, racionálisként és vitathatatlanként állítja az atomizált tömegek elé, ahol már a termelők közti minden közvetlen kommunikáció megsemmisült a közösségiekkel egyetemben.