Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Viccnek elég durva volna

A hatalomhoz közel álló médiák micsoda boszorkánykonyhája kell hozzá, hogy mégis minden a francia identitásról, a veszélyben levő fehér rasszról, a haldokló Köztársaságról, a nagy népességcseréről szóljon…

„A nép jó, a képviselői megvesztegethetőek, a nép erényében és szuverenitásában kell keresnünk az ellenszert a kormányzat bűneivel és despotizmusával szemben”

Még az sem lehetetlen, hogy alkotmányozó időket fogunk élni. Itt az ideje a történelemhez fordulnunk, amely tud egy alkotmányról, amelyet bár sosem vezettek be, mégis döntő fontosságúnak bizonyult.

Le az utcára, ki a térre – Párizsban

A közterületek elnevezése a nép politikai nevelésének része, így mindig kérdéses, hogy a történelem nagy szereplői, politikai elvek, történelmi események közül mely érdemli meg, hogy közterület neve őrizze az emlékét?

Jakobinusok és bolsevikok

Ahogy a gyökeres változtatás igénye egyre inkább teret nyer, úgy lesz egyre aktuálisabb a legnagyobb forradalom örök szimbóluma: a Nagy Francia Forradalom.

„A proletariátus Szent Bertalan-éje”

A kommün harcosai az utolsó napokban sem veszítették el a reményt és a lelkesedést: végre olyan körülmények között harcolhattak, melyet ismertek, nem kevesen tartották úgy, hogy Párizs utcakövei még menthetik a forradalmat.

Guy Debord tegnap, ma, holnap III.

Debord-nál nem meggyőzésről van szó még a legfontosabb teoretikus dolgaiban sem: hanem arról, hogy kedvet csináljon, hogy értéket adjon a lázadásnak, a boldogság keresésének, a vágyak megélésének.

Guy Debord tegnap, ma, holnap II.

A tőkés termelési mód irracionális eredményeit koherensként, racionálisként és vitathatatlanként állítja az atomizált tömegek elé, ahol már a termelők közti minden közvetlen kommunikáció megsemmisült a közösségiekkel egyetemben.