A nép szava
Mindig van abban valami szomorú, amikor egy nép, mely mióta világ a világ, a barikádok emeléséhez értett a legjobban, leteszi a fegyvert, és inkább felejteni, mint emlékezni próbál.
Mindig van abban valami szomorú, amikor egy nép, mely mióta világ a világ, a barikádok emeléséhez értett a legjobban, leteszi a fegyvert, és inkább felejteni, mint emlékezni próbál.
Október 16 óta nem telik el úgy nap, de talán óra sem, hogy Macron és kormánya ne jönne elő újabb betiltásokkal és bezárásokkal, újabb és újabb elképesztő mondatokkal, azaz ne használná ki iszlamofób ámokfutásra a helyzetet.
231 éve kezdődött a francia forradalom. Hosszú olvasmány a forradalom első négy évéről, ami azóta is minden rendes népfelkelésben csak ismétli magát.
„Az általános sztrájk egy mindenhol és sehol sem jelen levő forradalom, ahol a termelőeszközök kisajátítása házról házra, utcáról utcára, kerületről kerületre történik… Megvalósul a pékek minden csoportjának szabad egyesülése minden pékségben, a lakatosok minden csoportjának minden lakatosműhelyben, egy szóval: a szabad termelés.”
A ceremóniák negyvenöt éves történetének legszebb képe – Adèle Haenel, ahogy leereszkedik a lépcsőkön, megtapsol titeket és innentől végre tudjuk, hogy hogyan működik ez a dolog, ahogy valaki lelép és azt mondja nektek: „szart”.
Az antiglobok számára a globalizációt a neoliberális globalizáció jelentette, a tőkés rendszer neoliberalizmussal való azonosítása azonban életveszélyesnek bizonyult.
A minden állampolgárának egyenlő politikai és szociális jogokat nyújtó állam az egyedüli realitás. Ez az állam lehet két nemzetre alapuló, föderális, konföderális vagy éppen teljesen újszerű.
A mai korszak nagy újdonsága abban áll, hogy bizonyos sokáig megingathatatlannak tartott elvek, eszmék, évszázados poltikai gyakorlatok válnak lassan idejétmúlttá. A mi céljaink nyilvánvalóak: a lázadási hullám gyakorlati megnyilvánulási formáinak és a kommunizmus megvalósulásának egymáshoz közelítése.
Az új Párizs policentrikus lesz, nem új városok, szatellit-települések jönnek létre a város körül, hanem egy város lesz a külvárosaival megbékült metropolisz.
Párizs nem sokat változott százötven év alatt: az igazság az, hogy lakói szerint ez nem is olyan nagy baj. A XIX. század második felére elkészült: a civilizáció tökéletes mintavárosává vált.