Móczár Maja filozófiát végzett, a NEM! (Nők Egymásért Mozgalom) tagja, emellett a Moduláris kollektívában, a CSAK feminista fesztivál szervezésében és a Közbelépőben is dolgozik. Bár az egyetemen sokat foglalkozott feminista elméletekkel, hiányzott számára a gyakorlati oldal – ehhez közösséget a NEM!-ben talált, ahol amellett, hogy közösen olvasnak, a közös cselekvés is működésük része. Az ottani közös tudástermelés, a kampányok létrehozása és a horizontális szerveződés olyan tapasztalatok, amelyeket beépít minden munkájába.

A Moduláris kollektíva ötlete az Auróra bezárásának hírére merült fel, amikor világossá vált, hogy az épületet, amiben az Auróra és több más szervezet működött – köztük az Alternatíva Alapítvány, a Közélet Iskolája, a Pride és az Utcajogász szervezőirodája is – eladja a tulajdonos.

A kollektíva az Auróra szellemiségében szervez tovább filmvetítéseket, zenés eseményeket, és tart fenn közösségi teret.

Alapítói a legendás nyolcadik kerületi közösségi tér korábbi pultosai, programszervezői, kommunikációs munkatársai, önkéntesei és hangtechnikusai, akik nem szerették volna, hogy „a ház értékei és közösségei” elvesszenek.

„Videósorozatot is forgattunk az Auróra bezárásáról: hogy mi történt itt, mit testesített meg, minek adott teret. Mindez kapaszkodó volt ahhoz, hogy mit szeretnénk továbbvinni, és mire van igényük azoknak, akik vendégként, szervezőként hozzánk jártak. Így nem szakadtak meg programsorozatok, folyamatok, és ezek a közösségek sem bomlottak fel, ami az egyik legfontosabb dolog számunkra.”

Először kitelepüléseket terveztek, de áprilistól júniusig kedvezményes áron tudtak helyiséget bérelni a 8. kerületi önkormányzattól a Nyitva fesztivál keretében, a Nagyfuvaros utcában (továbbra is ebben a helyiségben működnek, immár rendes bérleti díjjal.

Az Aurórában még hierarchikusabb volt a munkamegosztás, de a mintegy negyven tagot számláló Moduláris bázisdemokratikus elvek szerint működik, nincsenek merev munkakörök, a feladatokat mindenki önként, saját kapacitása szerint vállalja. Az a hosszú távú tervük, hogy a működésből származó bevételeket vissza tudják forgatni a közösség fenntartásába és szellemi és fizikai munkájuk megfizetésébe.

Maja szerint komoly kérdés, hogyan lehet hosszú távon fenntartani azokat a kezdeményezéseket, amelyek nagyrészt önkéntes munkára épülnek. A NEM!-ben természetes, hogy a tagok annyit vállalnak, amennyit éppen tudnak, de egy olyan projekt esetében, mint a Moduláris vagy a CSAK Fesztivál, van, hogy teljes napjaik szervezéssel telnek.

„Az nagyon jó, hogy nem marad láthatatlanul a kommunikáció vagy a szervezés folyamata sem. Az erre irányuló figyelem fontos, és emiatt, amikor kifizetésekről lett szó, nem csak a nagyon látható munkakörök merültek fel.”

Másik munkahelyén, a Közbelépő Projektben három-négy éve dolgoznak azon, hogy biztonságosabbá tegyék a szórakozóhelyeket és fesztiválokat. Információs kampányokat szerveznek, képzéseket tartanak vendéglátásban vagy szórakozóhelyen dolgozóknak (legutóbb pont a Campus fesztivál önkénteseinek tartottak képzést) arról, hogyan ismerjék fel és kezeljék a zaklatási helyzeteket.

„Sokszor akkor futnak be hozzánk megkeresések, ha már történt valamilyen visszaélés vagy zaklatás az adott helyen. Egyrészt jó, hogy van rá reakció, kezdenek vele valamit, másrészt szomorú, hogy ezt meg kell várni. A Modulárisban is időről időre visszatérünk ahhoz, hogy ér-e bárkit zaklatás a pultban, ha igen, akkor azt hogyan tudjuk kezelni közösségileg. Erre muszáj időről időre visszatérni és visszacsatolni.”

Úgy látja, a közbeszédben még mindig sokan hajlamosak természetesnek venni a zaklatást az éjszakai életben, ezért a Közbelépő egyik legfontosabb célja éppen az, hogy megmutassa: ezek a helyzetek nem a szórakozás velejárói és nem szabadna „egy legyintéssel elintézni.”

Kommunikációs munkája során egyre gyakrabban találkozik a mesterséges intelligencia kérdésével, ennek kapcsán például ezt a cikket ajánlja.

„Néhány milliárdos profitál ebből, nem véletlen az, hogy már-már kötelező használni, hogy mindenhol felbukkan, és nem tudod kikapcsolni. Fontos, hogy ehhez kritikusan közelítsünk, ha például valaki egy borítóképet akar egy Facebook-eseményhez csinálni, akkor inkább rajzolja meg Paintben. Esküszöm, hogy jobban is fog kinézni. (De, még ha nem is, legalább nem egy kizsákmányoló technológiát használunk fel hozzá).”