Október 4-én, vasárnap közel 160 millió brazil vehet részt a választáson, melyen az elnök személyén túl a törvényhozás két házáról is határoznak az állampolgárok. A választás belpolitikai és külpolitikai tétjei is világosak. Lula da Silva jelenlegi elnök és ellenfele, Flávio Bolsonaro osztálypolitikáját, illetve szervezett bűnözéssel kapcsolatos politikáját előző cikkünkben elemeztük. Az alábbi írás a brazil elnökválasztás regionális és nemzetközi vonatkozásait mutatja be, különös tekintetettel a dél-amerikai óriás szuverenitását fenyegető amerikai beavatkozási kísérletekre. 

Trump gazdasági hadviselése a Bolsonaro-család oldalán

Augusztus folyamán a brazil titkosszolgálat (ABIN) ,,Fenyegetések a 2026-os választási folyamatra” címmel bizalmas jelentést küldött az elnöki hivatalnak, a Legfelsőbb Választási Bíróságnak (Tribunal Superior Eleitoral, TSE) és az Igazságügyi Minisztériumnak, amelyben arra figyelmeztetnek, hogy a brazil választásokba történő washingtoni beavatkozás ,,kritikus szintet” ért el. Az ügyben a kormányzó Munkáspárt (PT) a Legfelsőbb Bírósághoz fordult annak érdekében, hogy érdemben vizsgálják ki a Trump-kormányzat szerepvállalását Flávio kampányában. A vád szerint a jobboldal jelöltje, az ifjabb Bolsonaro többek között amerikai szélsőjobboldali szervezetektől fogadott el (a brazil törvények alapján szigorúan tiltott) pénzeket, a Liberális párt (PL) kampányát amerikai közösségi média tartalmak segítették, valamint külföldi fiókok biztosítottak számukra fizetett hirdetéseket.

Donald Trump maga sem különösebben titkolja, hogy Fláviót favorizálja – ezt a két fél májusi, washingtoni találkozóján is egyértelművé tette. Mi több, a Bolsonaro-család az első Trump-kormányzat óta a MAGA-mozgalom egyik legfontosabb szövetségese Latin-Amerikában, az amerikai elnök pedig régóta igyekszik a bolsonaristákat ismét a hatalom közelébe juttatni. Ebbe a keretbe illeszkedett már a tavalyi amerikai-brazil vámcsata is, amelynek során Washington 50%-os vámokkal akarta rákényszeríteni a Lula-kormányzatot és a Szövetségi Legfelsőbb Bíróságot arra, hogy ejtsék a volt elnök, Jair Bolsonaro elleni jogi eljárást. Luláék akkor felvették a kesztyűt az USA-val szemben, a soktényezős gazdasági és diplomáciai csetepaté végére pedig Trump kénytelen volt visszavonni a vámokat.

Az eset jelentősen növelte Lula támogatottságát, és komoly csapás volt a Bolsonaro-család renoméjára, hiszen a baloldal joggal állíthatta róluk, hogy saját hazájuk ellen szövetkeztek egy idegen hatalommal.

A történtek következtében Flávio öccsét, a jelenleg is az Egyesült Államokban tartózkodó Eduardo Bolsonarót nemcsak megfosztották képviselőházi mandátumától, de a Legfelsőbb Bíróság 4 év 2 hónapnyi börtönbüntetést is kiszabott rá, miután a második Bolsonaro-fivér központi szerepet játszott a tavalyi vámok kilobbizásában.

Trump azonban idén júliusban ismét vámokat vetett ki – ezúttal 25%-os arányban – számos exporttermékre, mindenekelőtt a brazil fél által a kétoldalú kereskedelemben állítólagosan alkalmazott „unfair gyakorlatokra” hivatkozva. A baloldal természetesen azonnal kapott a lehetőségen, és azt hangoztatta, hogy a vámok Washington nyílt választási beavatkozását jelentik a bolsonaristák oldalán. Flávio eközben azt állította, hogy semmi közük a legutóbbi amerikai lépésekhez, sőt, májusi találkozójukon ő maga is arra kérte Trumpot, hogy legalább az októberi választások lezárultáig halassza el az új vámok életbe léptetését. A számok e téren mindenesetre nem Fláviónak kedveznek: egy 2026 júliusi Genial-Quaest felmérés alapján a megkérdezettek 51%-a hitt Lulának a vámok ügyében, és csak 30%-uk szavazott hitelt Fláviónak.

Szemben az amerikai-argentin-izraeli tengellyel

De diplomáciai fronton is hoztak forró pillanatokat az elmúlt hónapok: júliusban Luláék megtagadták két amerikai diplomata vízumkérelmét, akik hivatalosan a ,,választási folyamatban érintett hatóságok” képviselőivel találkoztak volna. A brazil vezetés viszont úgy vélte, hogy a két diplomata valójában Flávióékkal egyeztetett volna, hogy a találkozó után segítsenek kihangosítani a bolsonaristák régi, sokszor cáfolt vádját arról, hogy a brazil szavazógépek nem megbízhatók, és a baloldal elcsalhatja velük a választásokat. Augusztus elején pedig Trumpék vonták vissza Brazília washingtoni nagykövetének vízumát, miután Lula nem támogatta az USA új brazíliavárosi nagykövetének jelölt floridai republikánus, Daniel Perez kinevezését.

Ezzel közel egyidőben Brazília hazahívta Buenos Aires-i nagykövetét is, válaszul arra, hogy a szélsőjobboldali-libertárius argentin elnök, Javier Milei a PL egyik São Paulo-i rendezvényén nyíltan Flávio mellett kampányolt, emellett ,,tolvajnak” és ,,korruptnak” nevezte Lula da Silvát. 2023-as megválasztását követően Milei hamar a MAGA-mozgalom és a nemzetközi újjobboldal ünnepelt alakjává, illetve Trump újbóli hivatala lépése óta Washington legfontosabb latin-amerikai partnerévé vált. Elnöksége alatt azonban – köszönhetően megrögzött antikommunista retorikájának és a Lulával szembeni korábbi, hasonló megnyilvánulásainak – a térség szempontjából sok évtizede kulcsfontosságú brazil-argentin viszony gyakorlatilag teljesen befagyott.

Milei hivatalba lépése óta egyáltalán nem került sor kétoldalú találkozóra a felek között, az argentin államfő pedig Flávio melletti mostani kiállásával csak tovább mérgesíti a viszonyt, bízva abban, hogy hozzásegítheti a győzelemhez ideológiai szövetségesét.

Benjámin Netanjáhú is egyértelmű támogatásáról biztosította Flávio Bolsonarót. Az izraeli miniszterelnök videóhívásban jelentkezett be a Liberális Párt júliusi gyűlésén, amikor hivatalosan is a PL elnökjelöltjévé nyilvánították Fláviót. A brazil választásokat övező ,,izraeli érdeklődés” hátterében mindenekelőtt a Lula-kormányzat elmúlt évekbeli palesztinbarát diplomáciája áll. Az elnök már 2023. október 25-én kijelentette, hogy amit az izraeli hadsereg Gázában tesz, az nem önvédelmi háború, hanem népirtás. Netanjáhúék akkor ,,téveszmésnek” titulálták a brazil elnököt és ,,nemkívánatos személynek” (persona non grata) nyilvánították Izraelben, amire válaszul Luláék hazahívták nagykövetüket Tel-Avivből.

Brazília 2025 szeptemberében ráadásul formálisan is csatlakozott a Dél-afrikai Köztársaság által Izrael ellen a Nemzetközi Bíróságon benyújtott népirtási keresethez.

Nem csoda tehát, ha Netanjáhúék lehetőséget látnak arra, hogy a keresztény cionista, Izrael-párti Bolsonaro-család támogatása révén ,,kikapcsolják” a Globális Dél meghatározó szereplőjének számító Brazíliát a nemzetközi palesztinpárti szolidaritásból és diplomáciából. (Ennek formálódásáról és intézményeiről itt írtunk részletesebben.)

Főszerepben a külpolitikai elköteleződés, az erőforrások feletti kontroll és a digitális szuverenitás kérdései

A dél-amerikai óriásra nehezdő washingtoni – és ahhoz kapcsolódó argentin-izraeli nyomás – mindenekelőtt az USA felhevített latin-amerikai hegemóniatörekvéseit tükrözi. A Donald Trump után szabadon ,,Donroe-doktrínaként” újragondolt Monroe-elv (1823) egyik központi eleme az USA-párti latin-amerikai szélsőjobboldal képviselőinek hatalomba segítése.

Hivatalba lépése óta a második Trump-kormányzat – élén a kubai-amerikai és radikálisan baloldalellenes Marco Rubio külügyminiszterrel – valamennyi latin-amerikai választási kampányba közvetlen vagy közvetett formában beavatkozott.

Ennek eredményeként mára a térség kulcsországai Brazíliát és Mexikót leszámítva mind jobboldali vezetés alatt állnak. Ez a folyamat ugyanakkor csak akkor lenne teljes, ha a megkerülhetetlen regionális és globális súllyal rendelkező Brazíliát is sikerülne ,,átállítani”. Ezáltal nemcsak a dél-amerikai szubkontinens politikai térképe színeződne teljesen kékre (barnára?), de a progresszív Claudia Sheinbaum vezette Mexikó is magára maradna a térségben.

A szélsőjobboldal újbóli hatalomra jutása, valamint az Egyesült Államoknak történő behódolás véget vetne egyúttal a harmadik Lula-kormányzat regnálása alatt Brazíliát jellemző külpolitikai stratégiának is, amelyre a szakirodalomban ,,aktív el nem kötelezettségként „ szokás hivatkozni. E külpolitikai koncepció lényege, hogy az adott ország az erősödő globális geopolitikai rivalizálások közepette – visszanyúlva részben a hidegháború korabeli el nem kötelezettség gondolatához – nem kíván egyértelműen állást foglalni egyetlen versengő nagyhatalom mellett sem. Ehelyett egyfelől a szemben álló hatalmak közötti egyensúlyozásra és a velük fenntartott kapcsolatok előnyeinek kiaknázására törekszik, másfelől pedig az aktív, kezdeményező szerep felvételére az olyan globális kihívásokat illetően, amelyek révén akár a rivalizáló hatalmakat is egységre, együttműködésre ösztönözheti.

Brazília esetében az aktív el nem kötelezettség szemléletes példáit adják a Lula-kormányzat által az USA-Kína ellentét, az orosz-ukrán háború, a nemzetközi klímavédelem, vagy a globális kormányzás reformja kapcsán felvett álláspontok. A bolsonaristák visszatérése mindebben alapvető fordulatot jelentene, és a brazil külpolitikának az Egyesült Államok érdekei szerinti átkalibrálásához vezetne számos kérdésben.

Az egyik ilyen kritikus téma a brazil ritkaföldfémek sorsa. Mai tudomásunk szerint Kína után Brazília rendelkezik a Földön a legtöbb ritkaföldfémmel, egész pontosan a globális készletek 23%-ával. Ezeknek az erőforrásoknak kritikus szerepük van többek között az elektronikában, a szélturbinák, mágnesek és akkumulátorok gyártásában, valamint a védelmi és technológiai iparban. Miután a Washington és Peking közti kereskedelmi háború részeként Kína tavaly korlátozta a ritkaföldfémek exportját, az amerikai vállalatok egyre inkább a brazíliai készletek kiaknázásában látják a megoldást. A dél-amerikai országban ugyanakkor ma még igen alacsony volumenű kitermelés zajlik, amelyen mind a Munkáspárt, mind a bolsonaristák változtatnának. Viszont amíg Luláék a ritkaföldfém-készletek brazil kézben tartására, a szektorban történő aktív állami szerepvállalásra, a korszerű kitermelési technológiák transzferjére és a hazai hozzáadott értékre, valamint a környezeti károk mérséklésére helyeznék a hangsúlyt, addig Flávio ,,jóval megengedőbb” lenne az USA törekvéseivel szemben.

Bár a kampány során szavakban az ifjabb Bolsonaro is az erőforrások feletti ellenőrzés és a brazil társadalom érdekeinek előnyben részesítéséről beszélt, a piacpárti agendát vivő és a tőkésosztály különböző csoportjaival jó viszonyt ápoló szélsőjobboldal a gyakorlatban várhatóan megnyitná az utat a szektorban az amerikai tőke előtt.

A másik lényeges szempont a brazil digitális szuverenitás kérdése: a Lula-kormányzat az utóbbi években globálisan is csaknem példátlan harcot folytatott a tech-vállalatok megregulázása érdekében.

A baloldal az utóbbi hónapokban, illetve egy évben összecsapott többek között az X-szel, a Metával, a TikTokkal, és a Discorddal.

A vonatkozó jogi és politikai csatározások fókuszát elsősorban az említett vállalatok számonkérhetősége, valamint a platformjaikon megjelenő tartalmakért vállalt felelősség jelentették. Brazília tavaly például több hónapos küzdelem folytán elérte, hogy Elon Musk megfizessen egy, az X-re kiszabott bírságot, továbbá, hogy a vállalat jogi képviselőt nevezzen ki a dél-amerikai országban. De megemlítendő a Legfőbb Bíróság 2025. júniusi döntése, miszerint az olyan tech-óriásoknak, mint a Metának, a Google-nek vagy a TikToknak az addigiaknál sokkal szigorúbban kell monitorozniuk a gyűlöletbeszédet, a rasszizmust vagy az erőszakra való felbujtást tartalmazó tartalmakat. Ha ennek nem tesznek eleget, úgy a brazil hatóságok közvetlenül a platformokat vonhatják felelősségre.

Látva a technológiai tőke képviselőinek 2025 eleji villámgyors besorolását a Trump-kormányzat mögé, egyáltalán nem meglepő, hogy a tech-cégek kit látnának szívesen Brazília élén. Különösen nagy felzúdulást keltett a kampány hajrájában, hogy a Meta mindenfajta indoklás nélkül átmenetileg felfüggesztette Lula da Silva közösségi média profiljainak politikai hirdetéseit. Mindezt úgy, hogy Mark Zuckerberg platformja eközben tömegesen engedélyezi a választások kapcsán álhíreket/ dezinformációt terjesztő vagy akár erőszakra felhívó jobboldali hirdetések és tartalmak közzétételét.

A kampányhajrára egyre szembeötlőbbé és erősebbé váló amerikai beavatkozás mind többekben ébresztette fel a félelmet, hogy egy számukra kedvezőtlenül alakuló eredmény esetén Trumpék és szövetségeseik titkosszolgálati eszközökkel vagy akár – a terroristának minősített bűnszervezetekre hivatkozva – katonai eszközökkel vennék elejét a PT győzelmének. A baloldal emiatt az utolsó hetekben még inkább ráerősített arra a retorikára, miszerint Lula személye az egyetlen garancia a brazil szuverenitás megvédésére és az USA-nak való alávetettség elkerülésére. Szeptember 22-én, az ENSZ Közgyűlésében elmondott beszédében Lula mindennek kapcsán az Egyesült Államok és Trump nyílt említése nélkül, mégis meglehetősen egyértelműen utasította el a választásokba történő amerikai beavatkozást és a Latin-Amerikát célzó washingtoni hegemóniatörekvéseket. Az elnök kijelentette: ,,a brazil demokrácia a brazil embereké”, továbbá, hogy ,,Brazília nem tartozik senkinek a hátsó udvarába”.

Hogy a szuverenitás védelmének ügye képes lesz-e átbillenteni az erőviszonyokat a baloldal javára, vagy Flávio Bolsonaro – legvégső esetben akár külső segítséggel is megszerzett – győzelme révén Brazília csatlakozik-e a térség új, Trump-párti szélsőjobboldali hullámához, a vasárnapi választás legfőbb kérdése.