Október elsején lejárt a fakitermelési moratórium. Ennek jegyében megkezdődött a megfelelő mennyiségű szociális tűzifa biztosításához szükséges kitermelés – és a biomassza-erőműveket tápláló fák kivágása. A WWF környezetvédő szervezet szerint indokolatlanul, veszélyeztetve természetes erdeink, köztük Natura 2000 besorolású védett területek egészségét.

Az Európai Unió szabályozása szerint az úgynevezett biomassza megújuló energiaforrásnak számít. A besorolás azonban csalóka: azt jelenti ugyanis, hogy hőerőművekben fásszárú növényeket égetnek el, aminek során annyi üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, amennyit a növények élettartamuk során megkötöttek, vagyis szén-dioxid-semleges az eljárás.

Az így megtermelt hő- és villamosenergia zöld besorolása ezzel szemben mindössze arra jó, hogy az energiamixben papíron magasabb arányt érhessenek el a megújulók.

Itt nemcsak arról van szó, hogy a számításokba nincs belekalkulálva a szállítás, feldolgozás stb. kibocsátása, de további súlyos problémát jelent, hogy – amint a WWF közleményéből kiderül – védett erdők is áldozatul esnek a nagy „környezetvédelemnek”, miközben maga az energiatermelés is pazarló.

„Ez felfoghatatlanul nagy ár ahhoz képes, hogy ezek az erőművek az éves villamosenergia-igényünk csupán 3%-át képesek fedezni – emelte ki dr. Csontos Csaba, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi programvezetője. Szerinte a helyzet rendszerszintű felülvizsgálatot követel. – Azonnali alternatíva és egyben a legreálisabb kompromisszum a biomassza-erőművek ún. hőkövető üzemre való átállása lenne. Ebben az esetben az erőművek csak akkor és olyan arányban termelhetnének áramot, amennyit a pillanatnyi távhő- és ipari gőzigény megkövetel, illetve amit a kazánok technológiai korlátai megengednek. Az erdőkből származó erőművi tűzifa-felhasználást alapjaiban kell átgondolni, amelyhez először tárcaközi biomassza-bizottság felállítása, valamint széleskörű szakmai egyeztetés és konszenzuskeresés szükséges”

– áll a szervezet közleményében.

A kitermelt fa mennyisége ráadásul radikálisan növekedett az elmúlt években: 2023-hoz képest 217 százalékkal, vagyis 1,2 millió köbméterrel. Ennek 44 százaléka származik védett vagy fokozottan védett Natura 2000 területekről, összesen pedig mintegy 50-60 százaléka természetes erdőkből. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert vannak egyébként kifejezetten kitermelés céljából telepített faültetvények, az úgynevezett „energiaerdők”. Optimális esetben ezekből kellene fedezni a gazdaság és a társadalom tűzifaigényét, magyarán a háztartási tűzifát és az erőművek tüzelőanyagát.

A növekedés nem szükségszerű, ráadásul jelentős részben privát profitérdekek állnak a háttérben. A biomassza-erőműveket ugyanis magánvállalatok üzemeltetik, tőlük veszi az áramot az állami energiaszolgáltató. A cégeknek pedig jelenleg megéri a pazarló üzemeltetés, holott az aktuális energiaigények követésével 22 százalékot lehetne megspórolni, ami nagyjából félmillió köbmétert jelent, az évi 6-7 millió köbméternyi kitermelés csaknem tizedét. Ezáltal biztosítani lehetne a nemzeti parkokban lévő erdők háborítatlanságát. További erőművi hatásfoknöveléssel pedig összesen 850 ezer köbméter fát lehetne megspórolni.

A háztartási tüzelőnél nem jön ki a matek

A fakitermelési moratórium feloldásához hozzá kell tenni, hogy a kormány a szociális tüzelőfa-igénnyel indokolta. Ennek keretében 300 ezer köbméternyi fát különítenek el a rászorulóknak. Azonban ahogy a WWF felhívja a figyelmet, nem a leghatékonyabb módon: az idén kivágott fának nincs ideje kiszáradni, így potenciális fűtőértékének mintegy felét adja csak le. Ráadásul azt is sokkal szennyezőbben, mint a száraz fa; jelentős mennyiségű szálló por szabadul fel belőle.

Többek között ez okozza, hogy Magyarországon leginkább a fűtés tehető felelőssé a légszennyezettségért, amely mintegy 13 ezer halálesettel hozható összefüggésbe évente. Ez abból is fakad, hogy a magyarországi háztartások mintegy egyharmada fával, vagy fával is fűt, elsősorban vidéken.

És itt van a pont, ahol nem jön ki az a bizonyos matek.

Ugyanis ahogy a környezetvédő szervezet közleményéből kiderül, ha az elvileg tűzifacélú fakitermelésből kivonjuk az erőművi igényeket, nagyjából 800 ezer köbméter marad, ami nem elégíti ki a lakossági igényeket. Vagyis a lakossági tüzelőanyag jelentős részéről, több millió köbméterről nem tudni, honnan származik – tehát kétséges, hogy fenntartható forrásból.

Az energiaszegénység gyilkolja az erdőket

A fent említett, igen magas háztartási és ipari tűzifaigény egyaránt jelentősen csökkenthető lenne lakossági energiahatékonysági programokkal is. Az ipari fűtőművi kapacitás egy részét távhőként hasznosítják, amely bár az egyik leginkább energiahatékony fűtési forma, hatásfok szempontjából nagyban függ a fogyasztótól – magyarán attól, mennyi hő vész kárba a felhasználónál. Ezt falak, nyílászárók szigetelőképességétől függ. Ez ugyanúgy igaz a helyi tüzeléssel fűtött épületekre, amelyek felfűtéséhez ugyancsak jóval több energia szükséges, amennyiben nincsenek megfelelően szigetelve.

A lakóingatlanok szigetelésének minősége pedig erősen korrelál a lakók anyagi helyzetével. Egyszerűen fogalmazva: minél több pénze van egy családnak, annál jobb minőségű – és szigetelésű – lakásban él.

És minél rosszabbak az anyagi lehetőségei egy családnak, annál inkább sújtja az energiaszegénység. Ez azt jelenti, hogy nincs anyagi lehetőségük megfelelően felfűteni a lakásukat, illetve nincsenek forrásaik otthonuk energiahatékonyságának növelésére, vagyis csapdahelyzetben vannak: azért kell többet költeniük tüzelőre, mert nincs pénzük lakásfelújításra.

De a szegénység egyéb kockázatokat is rejt: amikor már tűzifára sincs pénze egy-egy családnak, akkor azzal fűtenek amivel tudnak. Jó példa erre a Sajó-völgy, ahol szeméttel, hulladékszénnel, illetve minden mással fűtenek az emberek, amit épp találnak, ugyanis még mindig jobb a szennyezett levegő, mint a fagyhalál – de ez az ország más, szegényebb régióiban is jellemző probléma.

Ez pedig arra világít rá, hogy célzott, a szegényeket segítő épület-energiahatékonysági programokkal nemcsak a rászorulók életminőségén és a levegő állapotán lehetne javítani, de az erdők védelmét is szolgálnák.

A Tisza egyébként korábban – amikor a télen téma volt a tűzifahiány – meg is ígérte, hogy hosszú távú, energiahatékonyság javítását is magába foglaló megoldással fog előállni az energiaszegénység ellen. Ennek megvalósítására azonban – ahogy számos más ígéretének – nem szabott határidőt.

Kiderül, mire képes Gajdos minisztériuma

Kérdéses, hogy a Gajdos László vezette környezetvédelmi minisztérium – a miniszter ígéretéhez híven és a moratórium vége alkalmából közzétett posztjának megfelelően – valóban rendelkezik-e annyi lobbierővel a kormányban, hogy megvédje a védett erdőket. A nemzeti parkok nem álltak a tiltakozók közé, inkább nyugtatni kívánják a közhangulatot. Például a Kiskunsági Nemzeti Park honlapján megjelent közleményben foglaltak szerint „október 3-tól védett és Natura 2000 területeken minden erdőrészletben a tarvágás és a többi, erdőfelújítással járó kitermelés csak külön felülvizsgálat után indulhat el” – kérdés azonban, hogy a felülvizsgálatok és az elbírálások mennyiben fognak valójában hozzájárulni az értékes természeti kincsek megóvásához.

Az mindenesetre látványos, hogy a tarvágást a lehetséges eljárások között említi a közlemény.

A május 13-án, Gajdos első intézkedéseként életbe lépett, szeptember végéig tartó favágási moratórium bevezetésekor ugyanis – ahogy a Magyar Természetvédők Szövetsége és másik több mint két tucat környezetvédő szervezetek Magyar Péternek címzett közös nyílt levele is említi – a minisztérium közölte, hogy lejártáig kidolgozzák a fakitermelést ökológiai szempontok figyelembevételével átalakító szabályozást. A cél éppen az volt, hogy az új szabályozások biztosítsák a fenntartható erdőgazdálkodást, és a védett területek ne essenek áldozatul az évszázados gazdasági szemléletnek – amelynek mostanra alapjaiban kellett volna megváltoznia.

Ez a szervezetek szerint nem történt meg. Épp ezért a moratórium határozatlan idejű fenntartását javasolták.

„Az új minisztérium felállítása még zajlik, a moratórium idejére tervezett rendszerszintű intézményi átalakítások pedig eddig nem történtek meg. Az állami erdőgazdaságok jelenlegi finanszírozási modellje mellett a fakitermelés eddigi volumene csupán átmenetileg csökkenthető.

A korlátozásokat csak akkor célszerű feloldani, amikor a kezelő intézmények működését már nem elsősorban a kitermelt faanyag biztosítja”

– fogalmaznak a szervezetek. Hozzátették a moratórium fenntartása mellett szóló okként, hogy a magas természetességű erdőkben végzett kitermelés – annak módjától szinte függetlenül – brutálisan hosszú idő, egy-másfél évszázad alatt állítható helyre, valamint hogy – miképp Molnár Ábel Péter ökológus szemléletesen bemutatta a kiszáradt börzsönyi erdőkről készült felvételein – , az idei nyár után nyilvánvaló, hogy az erdők ellenállóképessége még alacsonyabb mint eddig, ami további, akár visszafordíthatatlan károkat okozhat a természetes erdőkben.