Megtörtént a nagy bejelentés, Orbán Viktor az azóta mindenki által bőszen osztott radiátoros képe kíséretében jelentette be legújabb leleményét: „rezsistopot” hirdetett a manapság már szokatlanul hideg, 2026. január hónapra. A híradások alapján az előzetes bejelentés szerint ez egészen pontosan azt jelenti: „hogy a januári fűtésnél jelentkező többletfogyasztást a kormány átvállalja”.

Később, a kormányinfón a részletekkel Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter jelentkezett. Azaz egyes részletekkel. Elmondta ugyanis, hogy a rezsistop a gyakorlatban úgy fog megvalósulni, hogy Lantos Csaba energiaügyi miniszter vezetésével a kormányzati vállalás kidolgozására egy „munkacsoport” alakul, amely a január 22-től számított „egy héten belül konkrét javaslatot tesz a kormánynak a rezsi-visszatérítés részleteivel kapcsolatban”. Erre a miniszter tájékoztatása szerint azért van szükség, mert „sokféle számlázási, illetve fűtési rendszer van, a cél az továbbra is az, hogy a családokat megvédjék a rendkívüli hideg időszak fűtésszámlákban megnyilvánuló következményeitől.”

Hozzátette, a javaslatok alapján a visszatérítés módozatáról legkésőbb a jövő szerdai kormányülés fog dönteni.

A hirtelen közbelépés előzménye, hogy a kormány számára is világossá vált: a választási kampány közepén a tartós mínuszokban sok háztartás számára problémává válhat, hogy a 2022-ben az „átlagfogyasztás” mértékével megkurtított rezsicsökkentés hatálya alól a túlzott felhasználás miatt kieshetnek, a piaci árat pedig nem lesznek képesek befizetni.

Az állami beavatkozás valamilyen formáját szorgalmazó ellenzék, a Tisza Párt és vezetője, Magyar Péter Orbán bejelentésére úgy reagált: a mesterséges intelligenciával alkotott orbános-radiátoros kép mögött „félmegoldás” rejtőzik. A Tisza álláspontja szerint a legszegényebbek között ugyanis kifejezetten magas azoknak az aránya, akikre a gáz- és villanyfűtésre bevezetett kedvezmény nem igazán érvényes, a szociális tűzifakeretek viszont nem képesek rendezni helyzetüket. Ezért a Tisza saját javaslatcsomaggal állt elő. Ezeket három fő pontba szedte:

1. extrém hideg időjárásban az áramnál és a gáznál is a rezsicsökkentett áron elfogyasztható mennyiséget automatikusan megemelnék;
2. a rendszerhasználati díjat eközben jelentősen megvágnák;
3. valamint a rezsicsökkentést kiterjesztenék a tűzifára is, ami a gyakorlatban két intézkedést takarna: megdupláznák az úgynevezett szociális tűzifakeretet, a tűzifa mint termék áfáját pedig ugyancsak nagyon, 27-ről 5 százalékra csökkentenék.

Ezzel Magyar Péterék lényegében olyan javaslatokat fogalmaztak meg, amelyek a rezsicsökkentés paradigmájának és rendszerének helybenhagyását, sőt kiterjesztését szorgalmazzák, szociális szempontokat is figyelembe véve.

De elég ez? És mennyire, kiknek segít a kormány hirtelen bejelentett intézkedése?

Büttl Ferenc közgazdász, a Fővárosi Szociális Közalapítvány ügyvezetője a Mérce kérdésére kifejtette: a kormány bejelentése egy sor dolgot homályban, rendezetlenül hagyott, az eddigi híradások alapján pedig a megoldás gyakorlati menete nem tisztázott:

„Egy helyen azt olvastam, hogy azt mondta Orbán, senki sem fizethet többet januári számlára, mint amennyit a múlt év decemberében fizetett. Máshol meg azt lehetett olvasni, hogy az előző év januárja lenne a viszonyítási alap, és az afeletti fogyasztás számítana ilyen-olyan többletfogyasztásnak, amit a kormány átvállalna. Nyilván kell egy munkacsoport is persze, de világos, hogy nem ez a munkacsoport fogja eldönteni, hogy e részletek pontosan hogyan is tudnak kinézni a gyakorlatban, ezt az MVM meg a szolgáltatók mondják majd meg.”

Így – elmondása szerint – még nem lehet tudni azt sem, hogy milyen számlázási időszakot vesznek alapul majd az „átvállalásnál” – ezek ugyanis minden szolgáltatónál más időkeretet ölelnek fel, nem feltétlenül a január 1. és 31. közötti időszak az alapidőszak. Ráadásul nem véletlen az sem, hogy a 2022-es módosítások után a földgázfogyasztásból csak éves átlagot és nem havi átlagot állapítottak meg: a téli gázfűtéshez használt földgáz fűtőértéke ugyanis eltérhet a nyári időszakban biztosítottól.

Így nyitott kérdésből még mindig sok van. De Büttl szerint ennek nagy részben a rezsicsökkentés jelenlegi gyakorlata az oka, amely sürgős és alapos átgondolásra, módosításra szorulna:

„Az egyik probléma az vele, hogy nyilván nem tud mindenkire kiterjedni, akinek rezsije van. És persze be lehet dobni a »szociális tűzifát«, meg ilyeneket, de ezzel a problémát egy rendszeren kívüli plusz megoldással próbálják valahogyan kezelni. A rezsicsökkentés rendszerébe nem tudják beilleszteni, hiszen ez a rendszer az áramra meg a gázra vonatkozik. És aki mondjuk olajjal vagy szénnel fűt, annak még szociális tűzifa se sokat segít.”

Az egyik probléma a rendszerrel Büttl szerint az, hogy semmiféle célzott támogatás nincs benne az „átlagfogyasztáson” kívül azok számára, akiknek a jövedelme jelentős százaléka megye el például fűtésre vagy villanyra. A másik, gyakran emlegetett probléma, hogy nagyon nagy az aránya Magyarországon a szén- és fafűtéses háztartásoknak.

A Habitat for Humanity 2025. évi lakhatási jelentéséből kiderült, tavaly az összes háztartás 21 százaléka tartozott ebbe a kategóriába. A szegényebbek között pedig ez az arány még kiugróbb: a legalsó jövedelmi ötödben 38 százalék, a második legalacsonyabb ötödben pedig 31 százalék az, aki otthonát tűzifával fűti. Ők a földgáztámogatásokkal eleve nem is tudnak mit kezdeni. Büttl szerint márpedig egy olyan rendszer sem lehet igazságos, amelyik ekkora és ilyen rossz anyagi helyzetben lévő társadalmi csoport helyzetét egyszerűen nem rendezi.

Emlékeztetett rá, 2015-ig volt egy alkalmas támogatási forma, amit viszont a Fidesz központi, kormányzati szinten megszüntetett:

„a központi lakásfenntartási támogatást 2015. január 1-jével szüntette meg éppen a harmadik Orbán-kormány, és mondta azt helyette, hogy ehelyett az önkormányzatok, saját hatáskörben kell, hogy intézkedjenek a lakásfenntartási támogatás ügyében. Látjuk azonban, hogy ez mivel járt: éppen a legszegényebb önkormányzatok fognak kimaradni ezekből a támogatási formákból, ahol a rászorulók száma a legnagyobb. Olyan példát is tudunk, ahol – jogszabályellenesen – ilyen támogatási forma nem is áll rendelkezésre, feltehetően az igen szűkös anyagi keret miatt. Még Budapesten is megjelenik ez a probléma: a különböző fővárosi kerületek különböző anyagi lehetőségekkel rendelkeznek ilyen támogatás biztosítására.”

Ehelyett viszont a rezsicsökkentés jelenlegi rendszere Magyarországon éppen olyan, hogy a földgázzal, távhővel vagy villannyal fűtők, tehát kifejezetten a tehetősebb réteg élhet azokkal a kedvezményekkel, amelyeket a központi gazdaságpolitika még helyben hagyott.

Felmerül persze, hogy bár a rezsicsökkentést vissza is vágták, és érik is megalapozott kritikák, azt nem lehet mondani, hogy nem népszerű. És egy esetleges módosítás során a nem kifejezetten rászoruló kedvezményezettek akár zokon is vehetik egy új kormánytól, hogy a csökkentett számlázási díjból „felülről” kiszorulnak. De Büttl szerint az ördög minden módosításnál a részletekben rejlik:

„Ez részben attól függ, hogy hogyan határozod meg egy ilyen új, országos rezsitámogatásnak vagy lakásfenntartási támogatásnak a paramétereit. Amikor a régi lakásfenntartási támogatást kivezették 2015 első napján, gyakorlatilag félmillió háztartást és így még több embert érintett. Ehhez képest egy módosításról kommunikálhatnak úgy, hogy hogy akár kétmillió háztartás is kaphatna ismét támogatást, tehát minden a jogosultak körének meghatározásán múlik.”

Büttl persze hangsúlyozta,

a rendszer átalakítása kizárólag célzott, központi fűtéstámogatásokkal és hidegebb hónapokra eszközölt átmeneti megoldásokkal nem vihető végbe.

A legfőbb hiányosság Magyarországon ugyanis a lakásszigetelések, átalakítások, nyílászárócserék és fűtés-korszerűsítés előmozdítására kiírt programok hiánya, amelyek a problémát hathatósan kezelnék közép-, valamint hosszútávon is.

Az alapvető probléma ugyanis, hogy nem az fogyaszt több tűzifát, földgázt, elektromos áramot feltétlenül, aki tehetősebb. A rosszul szigetelt, esetleg semennyire sem szigetelt lakások, magánházak fűtése eleve költségesebb, mint egy korszerű, összkomfortos lakásé. A jelenlegi kormány az „átlagfogyasztáson felüli” fogyasztókat szankcionálja –tehát a probléma lényege az, hogy 

 szegénynek lenni nagyon drága mulatság.

A rezsicsökkentéshez tartósan hozzájáruló felújításokat, a korszerű fűtőberendezéseket, tehát a rezsicsökkentés keretén belül maradás alapfeltételeit ugyanis alsó hangon több milliós beruházásokkal lehet csupán elérni. Ehhez a legszegényebbeknek arra lenne szüksége, hogy „ne csupán 3 millió forintos önerőkkel jussanak olyan hitelhez”, ami ezeket az átalakításokat lehetővé tenné.

Ilyen kormányzati pályázati program vagy lehetőség viszont jelenleg nem áll rendelkezésre.

A Tisza ötleteivel kapcsolatban Büttl Ferenc megjegyezte, az kézenfekvő és természetes, hogy kampányidőszakban egy ellenzéki párt nem mondhat mást, minthogy minden meg lesz oldva, és minden csökkenni fog. Ugyanakkor szerinte üdvözlendő az az irány is, amit a Tisza a saját megoldási javaslataival felvállalt, hiszen a közgazdász szerint fontos, hogy a rászorulók érdekeit ezen a területen is figyelembe vennék.

Arról, hogy szerinte mennyire lehet reális a Tisza által javasolt rendszerhasználati díj csökkentése, Büttl megjegyezte:

„Nehéz erre úgy válaszolni, hogy nem látunk bele a rendszerbe, de amennyire belelátunk, azért annak világosnak kell lennie, hogy 2024-ben az MVM Zrt. mennyit fizetett be a költségvetésbe. Ha pedig innen nézem, akkor ebben az évben például az MVM 300 milliárdos nyereséget ért el. Ez arra utal, hogy azért lenne miből fedezni a rendszerhasználati díj csökkentését.”

Hozzátette: alapvetően is probléma, hogy Magyarország energiaellátási, és a felhasználókig az energiaforrásokat eljuttató szolgáltató rendszere átláthatatlan. „Számos ponton recseg-ropog” az állami struktúra, de az is látható, hogy magáncégek viszont egyértelműen jelentős profitokat hajtanak be, amelyek a NER elitjéhez kerülnek. Ezen akár egyetlen kormányzati ciklus során is lehetne változtatni – hívta fel a figyelmet a közgazdász.

„Sok mindent lehet, és egy-egy vonzó és és jó dolgokat ígérő politikus nagyon okosan soha nem mond határidőt – így a Tisza politikusai sem mondanak határidőt intézkedéseik bevezetésére. Ezt nagyon jól teszik, mert teljesen más, ha azt állítjuk, hogy mindezt egy éven belül meg lehet csinálni. Bár tényleg nagyon sok fontos feladat lenne egy kormányváltás esetén, négy éven belül, megfelelő felhatalmazással és politikai szándékkal már ebben az ügyben is elindulhat valami.”