Az elnökválasztás és George Simion veresége után sem nyugodhatnak meg az AUR-ellenesek Romániában. Ahogy a kilencvenes években hatalmas kollektív és személyes tragédiákat átélő Zsil-völgyi bányászokat, úgy most is lenézték a rendszer kárvallottjait. Parászka Boróka erdélyi újságíróval beszélgettünk, a vasárnapi választást értékelve.
Egyes politikai vezetők már „Ukrajna összeomlásától” félnek Kijevben. Egy átfogó riport a háborús társadalomról azt is megmutatja, miért.
Az önkénteskedés egyben állásfoglalás. A szolidaritásra épül. Közösséget épít.
Mivel a NER folyamatosan újradefiniálja, hogy kik, miért és mennyiben számítanak politikai közössége tagjainak, és kik azok, akik ebből ki vannak zárva, csak a politikai közösség újraalapítását lehet szembe szögezni vele.
Sok munkavállaló pontosan tudja, hogy amit csinál, amögött a legfőbb hajtóerő a mások vélt vagy valós elvárásaihoz való igazodás, a „megfelelés”. Ugyanakkor azt is tudja, hogy változtatnia kell, de mégsem teszi meg. Hogyan lehetséges ez?
Arányaiban kevésbé veszik ki a részüket a férfiak a reproduktív munkából.
A nők elleni erőszak nem „magánügy” és nem családi vagy szerelmi dráma, hanem általános és országos probléma.
S ezzel a drágulásnak még nincsen vége.
Az élet különböző területein kulcsfontosságú, ám a tőkés rendszerbe egyaránt integrált szolgáltatások jelentős részét nők végzik. A gondoskodó szakmákban 80 százalék feletti a nők aránya.
A különböző jövedelmi tizedekhez tartozók szubjektív megítélése szerint.