Számos újdonságot jelentett be Magyar Péter a 2027-es költségvetés ismertetésekor. A törvény igen eklektikusra sikerült: homályos értelmű kijelentések, NER-es jellegzetességek és félig betartott ígéretek is vannak benne – és világosan látszik, hogy a kormány egyik fő prioritása továbbra is minél szélesebb körű népszerűségének fenntartása. Büttl Ferenc közgazdász segítségével tekintettük át azt, amit a hétfőn bejelentett, első tiszás költségvetésről tudni lehet.

Magyar Péter úgy jelentett be egyes költségvetési részleteket hétfői nagy beszédében, hogy az elemzők a teljes nap folyamán nem voltak még tisztában a legfőbb gazdasági számokra adott kormányzati becsléssel. Csupán kedd reggel, a Kossuth rádió adásából derültek ki fontos alapadatok. Itt Magyar Péter a Felkelő című műsorban közölte 2,4 százalékos gazdasági növekedéssel és 3 százalékos inflációval számolva határozták meg a mintegy 1700 milliárd forint plusz forrást elköltő költségvetési számokat 2027-re.

Mint az már széles körben ismert, Magyar Péter egyrészt a minimálbérre 9 százalékos személyi jövedelemadót (szja) jelentett be, majd innen sávosan növekvő mértékben csökkenti a bruttó 680 000 forintos havi jövedelemig az eddig egységesen irányadó 15 százalékot, valamennyivel.

Bejelentett egy sor tervezett könnyítést és juttatást is, valamint hozzávetőleg 17-10 százalék közötti „béremeléseket” a közszférában – bár ennek részleteit nem tudtuk meg, mindenesetre az már látszik, hogy a szociális és a kulturális szférák dolgozói elégedetlenek a korábban bejelentett, 25 százalékos béremelésnél jóval kisebb korrekciókkal. Meghirdette a Wekerle Sándor programot, ami a fiatalok lakásszerzését könnyítené meg, és megígérte a közoktatás, gyermekvédelem, és az iskolai kollégiumi férőhelyek fejlesztését, érdemi bővítését is. További forrásokat ígért az önkormányzatoknak, és Budapest esetében kifejezetten a BKV fejlesztését említette meg, de ezentúl az országos, vasúti közlekedési beruházások is felpörögnek majd a kormányfő ígéretei szerint.

A másik oldalon az árréstop kivezetése (ezzel kapcsolatban érte a miniszterelnököt a legtöbb kritika), 3,75 százalékos reklámadó, államháztartási átalakítás-spórolás  szerepelnek, mint a bevételt növelő intézkedések.

Közszférás kormányzati káosz

Büttl Ferenc közgazdász a Mérce kérdéseire úgy fogalmazott, a 2,4%-os GDP növekedési előrejelzés és a 3%-os 2027-es várt infláció, amely értékekre épül a jövő évi költségvetés visszafogott becslés eredményei, amelyek megalapozzák a bejelentett, megannyi „fontolva haladó” átrendezést, változást:

„tulajdonképpen már csak egy makroadat hiányzik, mégpedig hogy milyen euró-forint árfolyamon számoltak. Ami azért nem mindegy, mert egyrészt az árfolyam, amivel számoltak, befolyásolja azt, hogy forintban mennyit is érnek azok az európai uniós, euróban elvileg befolyó összegek. Másrészt pedig befolyásolja azt, hogy a devizában fennálló államadósság kamatterhére valamint éppen aktuális törlesztőrészletére mennyit kell kifizetni,” mondta el, hangsúlyozva, ettől függetlenül a hétfői és keddi bejelentésekből már képet kaphatunk a költségvetés egészéről, amely tervekkel kapcsolatban az egyik tényező, amire felhívta a figyelmet az a bevételi oldalt érintő általános bizonytalanság:

„…borzasztó nagy bizonytalanságok vannak a világban, és egyébként továbbra sem kedvező a nemzetközi gazdasági környezet. A Jóisten tudja, hogy mi lesz fél év múlva. Tehát a 2,4 százalékos GDP növekedés megint csak egy mérsékelt célszám. Simán lehet belőle 2027-ben 2 százalék is, de lehet 3 is.”

Mindez persze az ilyen mértékű eltérések esetén hatással van a tervezett 2027-es költségvetésre. Szerényebb növekedés esetén – amelyre az üzemanyagár-robbanás, az iráni háború és a növekvő orosz-ukrán háborús kockázat miatt Büttl szerint van esély – a számokat elképzelhető hogy jelentősen, és lefelé kellene módosítani akár már januárban, de év közben biztosan. Ellenkező esetben viszont bővülhet a mozgástér, amit egy későbbi döntés szerint további hiány csökkentésre, vagy forráspótlásra (a korábbi igazságtalanságok további csökkentésére) lehet felhasználni.

A költségvetésben a fő ígéret az szja sávos csökkentése. Ezzel kapcsolatban viszont probléma, hogy nem világos, hogy a Magyar Péter által „közszférás béremelésként” eladott, januári 17-10 százalékos növekedésekbe beleértendő-e az szja-csökkentés vagy sem? A miniszterelnöki október huszadikai beszéde alapján úgy tűnik hogy igen, tehát nem a konkrét béremelés lenne ennyi, hanem az adókedvezményt számították bele a jellemzően kisebb keresetű szociális, egészségügyi, rendvédelmi, vagy éppen közgyűjteményi dolgozók bérének emelésébe. Miközben az ágazati miniszter egy nappal később azt szögezte le, hogy nem. Büttl Ferenc szerint jó lenne tisztázni, hogy akkor mi is a helyzet, hiszen sok érintett számára nem mindegy, hogy az szja csökkenésen túl, vagy azzal együtt emelkedik-e a bére 15-17 százalékkal 2017-ben.

A közgazdász felhívta a figyelmet arra, van itt más probléma is. Nem világos ugyanis, hogy ki mennyit nyer az egész terven azok alapján, amiket eddig a miniszterelnök feltárt belőle:

„680 (ezer forint) bruttó bérig mindenkinek csökken a személyi jövedelemadója, de semmit nem tudunk arról, hogy egy, esetleg másfél százalékpontos különbségek lesznek – vagyis hány kulcs lesz a kilenc százalékos és a tizenöt százalékos között, illetve milyen kereseti határokra határozzák meg ezeket a köztes kulcsokat?”

Ráadásul probléma lehet az is, hogy a közgazdász szerint a fejekben zavar uralkodik az év eleji, kötelező béremelések és a most bejelentett „összesített” béremelés közötti kapcsolatot illetően is.

„Vajon a bejelentett béremelésben benne van a minimálbér és a garantált bérminimum emelése is? Ezekről egyelőre fogalmunk sincs, hogy hogyan alakulnak, az biztos, hogy a korábbi hároméves megállapodás szerinti 2027-re vonatkozó tizennégy százalékos minimálbér-emelés ígéretet elfelejthetik a munkavállalók, a munkáltatói oldal (hivatkozva egyébként az szja csökkentésre is) nem nagyon szeretnének hat százaléknál többet emelni a minimálbéren.”

Büttl Ferenc megjegyezte azt is, alapvető probléma, hogy ideális esetben, demokratikus körülmények között az állami alkalmazottak bérrendezését részletes, szakszervezetekkel folytatott tárgyalások, és az illetékes miniszterek által lefolytatott ágazati megállapodások alapozzák meg. Ezekről viszont 2026 folyamán, a kormányváltás után szó sem volt: „Borzasztó szűk a kormányzati döntéshozatali csatorna, És ezért hiányoznak ezek az ágazati megállapodások, amik megalapozhatták volna azt, hogy hogy ne úgy álljon ki Magyar Péter, hogy annyit közöl: idén ezek a számok, azután pedig mindenki néz, hogy nem ez volt megígérve. A tárgyalásokhoz és a hosszabb távú megállapodásokhoz persze a minisztereknek ismerni kellene a stratégiai irányt, ami jelenleg nincs. Az nem elegendő, hogy be akarjuk vezetni az eurót, ennél több kell, amihez igazodni lehet. Ha van mihez igazodniuk, akkor lehetnek autonómabbak a miniszterek és nem fenyegeti a kormányzást a szétesés veszélye.”

A közgazdász szerint kívánatos lenne az egyes ágazatokban, nem csak a közszférában, az érintettek bevonásával hosszú távú bérmegállapodásokat, stratégiai fejlesztési terveket kellene létrehozni.

Addig azonban, amíg az egyeztetések nem kezdődnek el érdemben, marad az ad hoc rendezés módszere: oda és annyi plusz forrást adunk, hogy mindenki érezze, hogy kap valamit, de hogy konkrétan mennyit az kockadobásszerűen dől el.

Valamennyit mindenkinek kapnia kell, de senki sem kaphat túl sokat (hiszen akkor nem kaphatna mindenki valamennyit).

Hasonló, a hatáskörök tisztázatlanságából adódó probléma merült fel a településfejlesztési minisztérium körül is, ahol Büttl emlékeztetett: „Lőrincz Viktória miniszter teleszórta a Facebookot azzal, hogy 62 milliárd forinttal  csökken majd az önkormányzatok által fizetendő szolidaritási hozzájárulás, amihez neki egyébként miniszteriális szinten semmi köze, miközben az ő minisztériumához tartoznak az önkormányzatok.

Ebbe neki egy hangyányi beleszólása vagy egy hangnyi érdemi egyeztetése nem volt. Ezt Magyar Péter vagy egy személyben, vagy jó esetben Kármán András pénzügyminiszter és Vitézy Dávid közlekedési- és beruházási miniszter közreműködésével döntötte el.”

Magyar Péter hibázhat, a miniszterei nem

Az úgynevezett kézi vezérlés tehát, amely során Magyar Péter miniszterelnök és Ruff Bálint kancelláriaminiszter úgy tűnik, saját hatáskörben dönt végül el olyan kérdéseket, amelyeket normális esetben a minisztereknek „házon belül” kellene kezelniük rányomta a bélyegét a bérrendezésről folytatott tárgyalásokra is.

Ennek pedig olyan jelenetek az eredményei a szakértő szerint, mint amit kedden a Mérce is bemutatott: Tarr Zoltán kultúráért is felelős miniszter, és államtitkára, Nagy Ervin ugyanis úgy állt ki pár szót szólni a tarthatatlan helyzetüket rendezni kívánó közgyűjteményi dolgozók elé, hogy szavaikból kiderült: a bérrendezés költségvetésben felvetett módszerével kapcsolatban ők is bizonytalanok, nem tudnak részleteket.

Holott alapesetben ezzel a kérdéssel elsősorban az illetékes szakszervezeti vezetőknek és Tarr Zoltánnak egymás között kellene foglalkoznia, a kormányfő, vagy a kormányszóvivők pedig ezeknek a megállapodásoknak az eredményéről nyilatkoznának végül.

De mintha a Tisza-kormányban a folyamat éppen fordítva működne: egy erős központi vezetés „kézi vezérléssel” próbálja meg a kezdeti nehézségeken átsegíteni a minisztériumokat.

„Magyar Péter is hibázik, sőt, emlékeztet is minket: »mondtam, hogy fogok hibázni«, és hibázni ér, és bocsánatot is kér ezek miatt, de mintha ugyanezt a hibázási lehetőséget megtagadná minisztereitől, államtitkáraitól. Nekik ezt nem lehet, és csak akkor biztos benne, hogy ez nem fog előfordulni, ha mindenről a miniszterelnök és Ruff Bálint döntenek.”

A költségvetést így lényegében a visszafogottság jellemzi. Büttl szerint a helyzet nagyjából úgy nézhet ki, hogy Magyar Péter végül valamiféle „arany középútra” törekedett a nagyobb fiskális szigort követelő konzervatív közgazdászok és azok között, akik bőkezűbb állami költekezést, fogyasztásnövelést indítványoztak. Valahogyan így jöhetett ki a 4,9 százalékos hiánycélra tervezett költségvetési indítvány – amit írásban azonban még nem láttunk.

Vannak olyan bejelentések, amelyek részben máris módosultak: Magyar Péter ugyan 1 millió forintos felső plafont határozott meg a gyermekek után járó szja-mentességhez, de mégsem szüntette meg. A családi adókedvezmény is maradt, míg a családi pótlékot hétfői bejelentése szerint – 19 év után először – megduplázná a miniszterelnök. Kedd este, a Telexnek adott interjújában viszont némi bizonytalanság érződött abban a tekintetben, hogy ez a duplázás már most sem bizonyosan érvényes a már megemelt családi pótlékot kapó alanyokra. Magyar ezt a kérdést végül kedden este úgy intézte el, hogy a szerdai kormányülésen megvitatják a kérdést, ám ezzel kapcsolatban végül nem jelent meg bejelentés, vagy hír.

Néhány kérdésben tehát még bizonytalanság uralkodik. Büttl Ferenc szerint viszont a strukturális problémák ellenére érezhető, hogy ez a büdzsé-tervezet jelentősen eltér attól, amit az elmúlt 16 évben előterjesztetteknél láthattunk:

„a Nagy Márton-féle költségvetésektől egy nagyon fontos dologban biztosan különbözik: ez egy reális költségvetés, azok pedig nem voltak ilyenek. Akár ha a tervezett GDP növekedést nézem, akár az inflációs értéket, ezek reális számok. Abban is különbözik, hogy azok a szektorok és azok a területek, vagy akár azok a munkavállalók, akik az elmúlt 16, de főleg az elmúlt 4 évnek az egyértelmű vesztesei voltak, most egy picit kompenzálva lesznek.”

A közgazdász leszögezi, a költségvetés és az államkassza állapota terén tapasztalt problémákra, amelyeknek elsődleges oka a Fidesz-KDNP kormányok felelőtlen költekezése, természetesen egy év alatt nem fognak tartós megoldást találni. Itt tehát a kicsinek is lehet már örülni, és nem igazán lehet elcsodálkozni azon, hogy a kormányzati terveket nem szabták nagyobbra a juttatások terén. Megkockáztatva akár azt is, hogy a relatíve alacsony számok miatt a közszféra bérharca valószínűleg valamilyen szinten – ahogy már most is láthatjuk jeleit – be is indulhat.

Az arany középút

Összegezve úgy fogalmazott a Mérce szakértője: ez egy alapvetően szociálisan kissé érzékenyebb, de neoliberális alapokon nyugvó költségvetés.

Szerinte alapvető dolgokat kellene megváltoztatni ahhoz, hogy Magyarország újra igazságosabb pályára álljon, ezekről pedig egyelőre vagy nincs szó, vagy nagyon kevés szó esett:

„A Munka Törvénykönyvét egyelőre nem írják át, a sztrájkjog csorbítása tehát fennmarad, a társasági adót megpiszkálták, de mindössze 11 százalék lesz a magasabb kulcs. A milliárdosok majd fizetnek egyfajta vagyonadót, de azért a magas jövedelmű nem milliárdosok továbbra sem kapnak 15 százaléknál magasabb adókulcsot”

– sorolta az új kormányzati elképzelések jellegét Büttl, aki megjegyezte, ez még a szociálisan érzékenyebb intézkedések mellett sem változtat tehát az ország neoliberális gazdasági modelljén.

A probléma inkább ott rejlik az elemző szerint, hogy Magyar Péter nem mert idén alapvetően rossz és pazarló rendszereket átalakítani. Büttl régóta hangoztatta például, hogy a rezsicsökkentés struktúrája a legszegényebbekkel szemben a leginkább igazságtalan, hiszen náluk nemcsak a fával tüzelés nagy mértékű elterjedése zár ki sokakat a földgáz-alapú kormányzati támogatásokból, de jellemzően a rossz szigetelés miatt több földgázt, áramot is használnak, nem minden esetben azok tehát a „nagy fogyasztók”, akik a rezsicsökkentés struktúrája szerint annak számítanak.

Ezt a rendszert alapvetően át kellene gondolni.

Ugyanígy kellene szerinte eljárni az Otthon Start, a Babaváró Hitel és más, csupán a szűk magyar középosztályt helyzetbe hozó programokkal is, mert ezeknél igazságosabb és jobb megoldásokat lehetne találni.

Magyar Péter viszont mindegyik NER-korabeli rendszert nagyjából a helyén hagyta, kisebb-nagyobb módosításokkal.

A gyökeres reform Büttl Ferenc szerint azért marad el, mert a Magyar-kormány alapvetően tart a Fidesz ezzel kapcsolatos ellenzéki kritikájától, és talán a saját, igencsak heterogén társadalmi bázisának megbomlásától:

„Ezek a fideszes rendszertől örökölt, fölfelé újraelosztó költségvetési elemek és ezekhez Magyar Péter kormánya nagyon-nagyon óvatosan, vagy egyáltalán nem mer hozzányúlni.

Egyszerűen azért, mert a kampányban a Fidesz folyamatosan azt mondta, hogy a Tisza majd elveszi a babaváró hitelt, elvesz ezt, elvesz azt, és a miniszterelnök most egyszerűen nem akarja, hogy igazuk legyen.”

Ez ugyanis annak a veszélyét rejti magában, hogy egyes intézkedések visszavonása után a Fidesz nyilvános nyilatkozataiban az MSZP-SZDSZ megszorító kormányához, Gyurcsány Ferenchez fogja méregetni Magyar Pétert, aki ilyen lépésekkel fölöslegesen nagy támadási felületet nyitna meg a kormánya ellen.

Büttl Ferenc szerint a NER gazdasági hagyatékával való erőteljes szembefordulás, leszámolás erős konfliktusokkal is járna és a TISZA még akkor is szavazókat veszítene, ha a Fidesz nem tudná ezeket a helyzeteket kommunikációsan jól felhasználni (a Fideszt most elnézve valószínűbb, hogy a Mi Hazánk több sikerrel járna e téren). Márpedig úgy tűnik, hogy Magyar Péter egyelőre nem szeretne egy szavazót sem elengedni a TISZA szavazótáborából, ami az alkotmányozás után várható közvetlen köztársasági elnök (és más?) választás fényében politikailag racionális.

Hangsúlyozta, hogy NER rossz örökségének a felszámolása és egy határozott irány kijelölése azért is várathat magára, mert

elképzelhető, hogy Magyar Péternek és kormányának jelenleg nincs gazdaságfejlesztési stratégiája, nincs határozott mondása a merre továbbra.

Nehéz megmondani tehát meglátása szerint, hogy csak a politikai ok miatti kivárás, vagy a tényleges stratégia hiánya okán-e, de a NER gazdaságpolitikai öröksége, a magasabb jövedelműek felé való újraelosztás részben velünk marad, ami miatt a végeredmény az, hogy a költségvetési támogatások, kedvezmények hangsúlyeltolódása, a perverz újraelosztás megszüntetése és a legalacsonyabb jövedelműek helyzetének rendezése lassú és éppen hogy elégséges.

[doboz-nev=cikkvegi-fr]