Meghallgattuk Magyar Péter gondolatait a szolidaritásról, és összevetettük a költségvetéssel
A működő Magyarországhoz nem elég úgy szolidárisnak lenni, ahogyan Magyar Péter várja tőlünk.
A működő Magyarországhoz nem elég úgy szolidárisnak lenni, ahogyan Magyar Péter várja tőlünk.
A kormány kozmetikázta a Fidesz hitelprogramját, de a lakhatási válság legnagyobb ellenségéről még nem beszélt.
A facebook-népszerűségre alapuló politikai logika a legfontosabb gazdasági döntéseken is meglátszik.
Ha a gazdagokat nem is érdemes megenni, a gazdagságot szét lehetne jobban osztani.
Meglepő lehet, de a gyári munkásnak nagyon sok mindenhez nincs joga, amihez másoknak igen.
Különösen lényeges a marginalizált csoportok – úgymint a roma közösségek – célzott bevonása.
A Tisza nem akar „bohócforradalmat”, de el tudja-e kerülni?
Mi az, amiről Hernádi Zsolt nem beszél az ökológiai összeomlás közepette?
Amikor önként küldjük el a fenébe a közszférát, mert béreket követel, akkor éppen úgy viselkedünk, mint az Orbán Viktort minden ügyben kivont karddal védő, önkéntes „digitális harcosok.”
Mit is jelent a vagyonvisszaszerzés, az „elszámoltatás” a szavazó tömegeknek?