Kifejezetten pozitív fejlemény, hogy az abortusztabletta bevezetése, a szívhangrendelet visszavonása és az esemény utáni tabletta vénykötelességének eltörlése körüli vita kapcsán az elmúlt hetekben egyre több szó esik arról, milyen fontos a válsághelyzetben lévő várandósok támogatása. Egy konkrét gyakorlati segítséget jelentő, azonnal megtehető lépés azonban egyáltalán nem kap figyelmet. Kiszolgáltatott helyzetű nők sokasága nem rendelkezik ugyanis társadalombiztosítással, az egészségügyi intézmények pedig emiatt rendre megtagadják az ellátásukat. Így fordulhat elő, hogy elesnek az abortusz lehetőségétől, vagy épp attól, hogy biztonságos, egészséges várandósságuk legyen. A helyzet az egyre durvább veleszületett szifiliszjárvány miatt is tarthatatlan.

2024-ben  a Mércén is beszámoltunk egy esetről, amikor a józsefvárosi Szent Kozma Rendelőintézetben megtagadták egy Ukrajnából menekült, magyarországi tartózkodási hellyel rendelkező, kettős állampolgárságú várandós nő térítésmentes ellátását, holott törvény szerint jogosult lett volna a terhesgondozásra. Bár az eset marginálisnak tűnhet, valójában nemcsak a menekült nőket érintheti a jogsértés, hanem minden rendezetlen tb-státuszú várandós nőt.

Az EMMA Egyesület által akkor benyújtott panasz nyomán a fővárosi kormányhivatal megerősítette, hogy a magzati élet védelméről szóló törvény alapján a Magyarországon bejelentett lakóhellyel rendelkező magyar állampolgároknak a várandósgondozás térítésmentesen jár, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e érvényes társadalombiztosítási jogviszonnyal (csak a magyar állampolgárság és a bejelentett lakóhely a feltétel).

Emlékezetes, hogy 2020-ban az Orbán-kormány úgy módosította a tb-törvényt, hogy hat hónap elmaradt befizetés után érvénytelenítik a taj-számot, amennyiben pedig ez megtörténik, az ellátást igénybe venni szándékozók állami finanszírozásra jogosulatlanként jelennek meg a rendszerben, így az adott intézményben fizetniük kell a szolgáltatásért, csak a sürgősségi ellátás és a mentés maradt ingyenes számukra. A hátralékot a NAV adótartozásként behajtja, a 24.hu cikke szerint idén januárban több mint 348 ezren tartoztak legalább hathavi járulékkal. Kérdésünkre Iványi Anna, a várandós nők jogvédelméért küzdő EMMA Egyesület munkatársa is megerősítette,

egészen biztosan ennek a hozadéka az is, hogy a legsérülékenyebb, legkiszolgáltatottabb nőket és lányokat – többek között a (bejelentett) munkahellyel nem rendelkező, mélyszegénységben élőket, valamint emberkereskedelem vagy szexuális kizsákmányolás áldozatait – is bünteti a rendszer.

Holott a várandósgondozás az 1992-es, magzati élet védelméről szóló törvény alapján minden magyar állampolgársággal és magyar tartózkodási hellyel rendelkező várandós nőnek térítésmentesen jár. A jogértelmezésben feltehetőleg amiatt akadnak el az egészségügyi ellátóhelyek, hogy a várandósgondozásról szóló rendelet szerint a gondozás „akkor kezdődik, amikor a szülész-nőgyógyász szakorvos a méhen belüli várandósságot megállapítja, a rizikó-besorolást elvégzi és erről a várandós részére igazolást ad.” A terhesség megállapítása tehát nem a várandósgondozást megelőző, attól független vizsgálat, hanem magának a gondozási folyamatnak a kezdete.

Elvileg a jogszabályi háttér tehát adott lenne ahhoz, hogy a nők rendezetlen tb-vel is kaphassanak ellátást (a fent említett szükséges feltételek teljesülése esetén). Iványi Annától azonban megtudtuk, a gyakorlatban visszatérően előfordul, hogy amint az ellátóhelyen észlelik a rendezetlen státuszt, megtagadják az első, a terhesség megállapítását célzó vizsgálatot. Ennek hiányában a védőnő nem állíthatja ki a várandósgondozási könyvet, a nő pedig nem tud bekapcsolódni a gondozásba és részt venni az előírt szűrővizsgálatokon. Így az is előfordulhat, hogy a szülésig nem lesz meg az egyszeri, 64125 forintos anyasági támogatásra való jogosultságához a főszabály szerint szükséges négy várandósgondozási alkalom, így attól is elesik. Hozzátette: a kórházi szüléskor mindezek miatt „gondozatlan várandósként” bélyegezhetik meg őket, ami további megaláztatáshoz és hátrányos megkülönböztetéshez vezethet.

A terhesség megállapításának megtagadása nemcsak a várandósságukat megtartani kívánó nőket károsítja, hanem a terhességmegszakításhoz való hozzáférést is akadályozza.

A terhességmegszakítás törvényben előírt folyamata eleve több, határidőhöz kötött lépésből (pl. szívhang meghallgatás és két kötelező elbeszélgetés a családvédelmi szolgálattal) áll, időpontokat ugyanakkor nehéz szerezni, ezért külön akadályok nélkül is könnyű kifutni az időből.

„Ha azonban már az első lépésnél megtagadják a terhesség megállapításához szükséges vizsgálatot, akkor a nő be sem tud lépni a folyamatba. Emiatt kicsúszhat a törvényi határidőből, és súlyos válsághelyzete ellenére arra kényszerülhet, hogy akarata ellenére kihordja a terhességet.”

A szegénységet büntető, jogszabályokat félreértelmező intézményi szigor különösen kritikus a veleszületett szifiliszes esetek számának drámai emelkedése miatt is: a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) adatai szerint 2025-ben 91 esetből 19-ben a magzat még a méhen belül meghalt, heten pedig újszülött korukban vesztették életüket. 2026 első nyolc hónapjában már 100 esetet regisztráltak Magyarországon, és idén júliusig már 4 újszülött és 18 magzat halt meg – vagyis évről évre többen vannak kitéve életveszélynek egy alapvetően könnyen megelőzhető és kezelhető, szexuális úton terjedő betegség miatt. A helyzet súlyosságára Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter is felhívta a figyelmet, gyors intézkedést ígérve.

„A legsürgősebb feladat, hogy a szifilisszel fertőzött várandós nőket időben azonosítsuk és kezeljük, megelőzzük a magzat fertőződését, valamint a szexuális partnerek ellátásával csökkentsük az újrafertőződés kockázatát. A veleszületett szifilisz döntő részben megelőzhető, ehhez azonban a fertőzés időben történő felismerésére, a várandós késedelem nélküli kezelésére és az ellátásban részt vevő szakemberek összehangolt munkájára van szükség. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) ezért módszertani útmutatót adott ki, amely országosan egységes eljárásrendet határoz meg a szifilisz anyáról gyermekre történő átvitelének megelőzésére” – fogalmaz az NNGYK szeptember 16-ai közleményében.

Csakhogy az intézkedésből épp a lényeg maradt ki.

Az EMMA Egyesület külön figyelmeztette is a problémára a Népegészségügyért Felelős Államtitkárságot. Az egyesület „által jelzett problémát és a levélben megfogalmazott szakmai javaslatokat figyelembe vesszük a szifilisz járvány leküzdésére irányuló intézkedési terv kidolgozásakor” – válaszolta az államtitkárság,  az eljárásrendbe azonban végül nem került olyan rendelkezés, amely rendezné a tb-tartozással rendelkező nők várandósgondozáshoz és így a szifiliszszűréshez való hozzáférését.

Vagyis, hogy valóban láthatóvá váljanak a rendszerben azok, akiket meg szeretne védeni az egészségügyi kormányzat.

Iványi hangsúlyozza, jelenleg kiemelt közegészségügyi érdek, hogy minden várandós nő mielőbb gondozásba kerülhessen, időben részt vehessen a szifiliszszűrésen, pozitív eredmény esetén pedig haladéktalanul megkezdődhessen a kezelése. A szüléskor végzett gyorsteszt fontos utolsó biztonsági háló, de nem pótolja a teljes körű várandósgondozást: ekkorra a magzati fertőzés megelőzéséhez szükséges időben történő kezelés lehetősége már nagyrészt elveszett (ha bebizonyosodik a szifiliszfertőzés, akkor az újszülött megkaphatja a születése után a kezeléshez szükséges antibiotikumot, de az anya kezelésével bizonyos feltételek mellett,  ideális esetben meg is lehet előzni, hogy a magzat megfertőződjön).

Az EMMA Egyesület munkatársától azt is megtudtuk, az Egészségügyi Minisztériumban a szívhangrendelet, a sürgősségi fogamzásgátlás és a gyógyszeres abortusz témakörében július 30-án tartott egyeztetésen több civil szervezet – köztük az Együtt az Életért és a Gólyahír Egyesület – is jelezte,

ők is rendszeresen találkoznak azzal, hogy a tb hiánya miatt nem jutnak hozzá a nők a várandósgondozáshoz, és el is hangzott olyan javaslat, hogy  a várandósoknak automatikusan járjon tb-jogviszony a gyerek 1 éves koráig.

Az EMMA álláspontja szerint ugyanakkor

„már az is segítene, ha a minisztérium kiadna egy egyértelmű iránymutatást: a terhességmegállapítást célzó vizsgálatot a tb-státusztól függetlenül el kell végezni.”

A szifilisz-eljárásrend másik súlyos hiányossága, hogy kimaradtak belőle a szülésznők.

„Az eljárásrend a várandós ellátásában részt vevő védőnők, háziorvosok, gyermekorvosok, szülész-nőgyógyászok, bőr- és nemibeteg-gondozók, fekvőbeteg-ellátók és neonatológusok összehangolt munkájára épül. A dokumentum kidolgozásában az Egészségügyi Szakmai Kollégium Bőr- és Nemibetegségek Tagozata, valamint Szülészet és Nőgyógyászat Tagozata is közreműködött.” – írja az NNGYK. Az Európai Parlament és a Tanács irányelve értelmében a szülésznők feladatai közé tartozik a terhesség diagnosztizálása, a normális terhesség figyelemmel kísérése is és a spontán szülés levezetése.

„Tehát az elvi és jogi lehetőség megvan a szülésznői várandósgondozásra és önálló szüléskísérésre (bár a gyakorlatban leginkább csak az intézeten kívül praktizáló szülésznők végzik), de a szifilisz megelőzését célzó eljárásrendből mégis teljesen kimaradtak”

– hívja fel a figyelmet Iványi. Ahogy arról korábban a Mércén is részletesen írtunk, a szülésznőket gyakran kompetenciáikon alul, asszisztensként kezelik az egészségügyben, ami ebben az esetben is kiütközik.

Emellett a dokumentum jelentős új esetkövetési és jelzési feladatokat ró a védőnőkre is, ezért különösen fontos lett volna a védőnői szakma képviselőinek érdemi bevonása is, ami szintén nem történt meg.