A világhírű ír szerző elutasította, hogy visszavonja a támogatását egy palesztinpárti szervezettől, amely fegyvergyárakat vett célba. A rongálással járó akciók a brit kormány szerintterrorakciók, a legfelsőbb bíróság viszont ma már hivatalosan is máshogy látja az ügyet. Ennek ellenére Rooney most nem kaphat jogdíjat a briteknél eladott könyvei után, és saját bevallása szerint nem mer az Egyesült Királyságba utazni, mivel attól fél, le is tartóztathatják.

Nem kap többé szerzői jogdíjat Sally Rooney ír regényíró könyvei Nagy-Britanniában eladott példányai után, és feltehetően nem is utazhat be az országba. Így véli Rooney, aki a Guardian beszámolója szerint úgy érzi, hogy egy Londonban „terrorszervezetté” nyilvánított aktivistacsoport, az Izrael népirtó háborúit ellenző Palestine Action (PA) támogatása miatt ellehetetlenítik, hogy az Egyesült Királyságban megvehessék műveit.

A Normális emberek szerzője szerint jogi helyzete a királyságban ellehetetlenült:

„2025 júliusában a Palestine Action nevű, közvetlen cselekvésre (direct action) épülő tiltakozó csoportot az Egyesült Királyságban terrorista szervezetként betiltották. A következő hónapban írtam egy véleménycikket, amelyben kifejeztem szándékomat, hogy továbbra is támogatom a Palestine Actiont, amely itt, az Ír Köztársaságban nem minősül betiltott vagy más módon tiltott csoportnak. Ennek következtében a műveim Egyesült Királyságban történő kiadására vonatkozó szerződések teljesítése mostantól súlyos bűncselekménynek minősülhet. Konzultációk és megfontolások A velem való egyeztetéseket követően, komoly megfontolás után, valamint az én teljes egyetértésemmel a kiadóm, a Faber ezért úgy döntött, hogy többé nem forgalmazhatja a műveimet az Egyesült Királyságban. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy  a közvéleménnyel őszintén közöljem a meggyőződéseimet és szándékaimat, és teljes mértékben készen állok a következmények elfogadására.”

Mi az a Palestine Action?

Rooney korábbi, itt említett és szankcionált véleménycikkében kiállt a PA mellett. Hangsúlyozta, hogy radikális akcióikat indokoltnak tartja az izraeli hadsereg Gázában és Ciszjordániában bizonyítottan több mint százezer áldozattal járó, nagy részben civileket sújtó terrorbombázása és katonai fellépése miatt.

A PA maga olyan „keményebb” palesztinpárti aktivistákat tömörített, akik nem riadtak vissza attól sem, hogy behatoljanak brit katonai bázisokra. Itt pedig olyan hadieszközöket rongáltak meg – például 2025 júniusában az angliai, oxfordshire-i Brize Norton brit királyi légibázison –, amelyeket újságírók által bizonyítottan az izraeli hadsereg gázai műveleteinek támogatására használtak.

Az eset miatt bíróság elé állított aktivistákat – Amy Gardiner-Gibsont, Jony Cinket, Daniel Jeronymides-Norie-t, Lewis Chiaramellót és Muhammad Umer Khalidot – súlyos garázdaság és tiltott helyre való betörés bűncselekményével vádolja a bíróság; a vádakat ők tagadják.

A Brize Norton-i akció után az akkori brit belügyminiszter, a munkáspárti Yvette Cooper 2025 júliusában „terrorcsoportnak” nyilvánította a Palestine Actiont. Mivel ezt a még 2000-ben, Tony Blair parlamenti többsége által elfogadott terrorizmus elleni törvényre hivatkozva tette, ez azt jelentette, hogy bárkit, aki nyilvános cikkben, nyilatkozatban vagy tüntetésen jelét adja a szervezet támogatásának, elő lehet állítani és súlyos börtönbüntetésre lehet ítélni. Tehát nem csupán a szervezet tagjaival történhetett meg ez, a támogatókat is rendkívül súlyos szankciók érhetik.

A törvényt ugyanis olyan veszélyes dzsihadista szervezetekre szabták, mint a később, 2001. szeptember 11-i merényletet elkövető Al-Káida terroristái és társaik. Ezeknek az esetében a konkrét kiállás és az érdekükben folytatott propaganda valóban súlyos közveszélyt jelenthet. Bár még a törvény ilyen irányú alkalmazását is sok, emberi jogokkal foglalkozó szakértő elítélte, a palesztinpárti, háború és népirtás ellen tiltakozó civilek esetében végképp túlkapás volt ennek a rendelkezésnek az alkalmazása.

A Palestine Action és a hasonló szerveződések – mint például a Bristol melletti BAE Systems gyár elleni akciót végrehajtó „Filtoni Huszonnégyek” – viszont a szó semmilyen értelmében nem nevezhetők terroristáknak. A Mércének adott interjújukban egy, Yorkshire-ben aktív hasonló csoport képviselői elmondták, szerintük

„mindez azért történt, mert nagyon sikeresek voltak a közvetlen akcióik.

Négy év alatt sikerült bezáratniuk két Elbit-üzemet, és voltak más eredményeik is. A legutóbbi akciójuk – még a betiltás előtt – az volt, hogy behatoltak a Brit Királyi Légierő egyik bázisára, és összemázoltak egy felderítő repülőt. Ez érzékelteti, hogy az állam addig hajlandó eltűrni a tiltakozást, amíg az nem akadályozza a népirtás folytatását, és amíg nem okoz komoly pénzügyi veszteséget.”

2026. április 16-i döntésében a brit Legfelsőbb Bíróság a Palestine Action elleni tiltó kormányrendeletet még jogellenesnek minősítette. A döntés indoklása hangsúlyozta: „… a tiltást szabályozó jogi keretet szigorúan kell értelmezni, tekintettel annak a polgári szabadságjogokra gyakorolt jelentős következményeire. A Bíróság megállapította, hogy a belügyminiszter nem tudta bizonyítani, hogy a csoport tevékenysége elérné azt a jogi küszöbértéket, amely a terrorizmusellenes jogszabályok szerinti tiltás indoklásához szükséges.

A Bíróság különösen azt hangsúlyozta, hogy bár a csoport cselekményei bűncselekményt is magukban foglalhatnak, ez önmagában nem elegendő a tiltás indoklásához. A jogi keret, azaz az Egyesült Királyság 2000. évi terrorizmusellenes törvénye szorosabb kapcsolatot követel meg a terrorizmussal kapcsolatos tevékenységekkel, amit a jelen ügyben nem bizonyítottak megfelelően.”

Ezen túl az áprilisi döntés hangsúlyozta, hogy az eredeti, terrorszervezetként való listázás fontos alapjogokat, a gyülekezés és a szabad véleménynyilvánítás jogát is sérti.

Mindezek után viszont a Fellebbviteli Bíróság 2026 júniusában végül a brit Home Office-nak adott igazat, megváltoztatva a legfelsőbb bírósági döntést; a PA tiltását mégis „jogosnak” találták. Ezt úgy indokolták, hogy a csoport eszkalálódó, katonai és védelmi létesítmények elleni betörései és szabotázsakciói már nem merítik ki a békés polgári engedetlenség fogalmát, ezeket „terrorizmussal összefüggésbe hozható” cselekedeteknek minősítette. Azt ebben az ítéletben sem állítják viszont, hogy terrorcselekmények elkövetéséről lenne szó.

Súlyos örökség

Sally Rooney így hosszú idő után az Ír Köztársaság első állampolgára, akit hivatalosan cenzúráztak a britek.

Esetének bizarr előzménye is van:

az észak-írországi konfliktus idején, 1988. október 21-én hirdette ki Douglas Hurd belügyminiszter Margaret Thatcher kormányának döntését, mely szerint az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) nevű szervezet, valamint az északír protestáns félkatonai terrorcsoport tagjairól és az IRA politikai szárnyának, a Sinn Féin pártnak a tagjairól hangfelvétel a brit médiában nem mutatható be. A média innentől fogva a tilalom miatt Gerry Adams ír Sinn Féin politikus nyilatkozatait is például csak színész hangalámondásával közölhette.

A rendelkezés, ami azóta akár komikusnak is hathat, azzal a céllal született, hogy elvonja a „nyilvánosság levegőjét” a szélsőségesektől. Ugyanakkor megfosztotta a brit nyilvánosságot attól, hogy maguk a támadók motivációit és véleményét is eredeti formában megismerje a súlyos IRA-bombatámadások idején. Mivel a fő televíziós csatornák, a BBC és az ITV már az északír konfliktus legelejétől, 1974-től ezt a gyakorlatot alkalmazták, mindez az ír–angol kapcsolatokon is jelentős foltot hagyott. Sokáig éppen ezekkel a „terroristákkal” azonosítottak minden írországi ír embert Nagy-Britanniában.

Ez a súlyos történelem az eredője például annak is, hogy számos ír közszereplő – köztük Rooney, a Kneecap hip-hop formáció vagy a Trónok harca sorozatból ismert Liam Cunningham – is igen közel érzi magát a megszállt palesztinok ügyéhez. Ugyanakkor már az is csúsztatás, hogy a Palestine Action szervezetet hasonlóan kezelik az IRA-hoz vagy az északír, protestáns Ulster Volunteer Force nevű terrorszervezethez. Hiszen nem egy bombatámadásokat megtervező és végrehajtó, fegyveres szervezetről beszélhetünk: fegyvertelen aktivistákról van szó, akik a háborús gépezet lassítása érdekében igyekeznek szabotázsakciókat és anyagi kárt okozni. Ez a jog szerint büntetendő ugyan, de terrorként nehezen bélyegezhető meg egy demokratikus társadalomban.