Összekötözött végtagokkal csomagtartóban kapálózó tússzal demonstrálta június közepén Szentkirályi Alexandra, milyen veszélyek leselkednének ránk, ha lerohannák az országot az ukrán szervezett bűnözők: ha Ukrajna EU-taggá válna, jönnének a szervkereskedők, drogkereskedők, emberkereskedők, fegyverkereskedők, és akkor aztán bárki úgy járhat, mint a képviselő által csomagtartóba zárt férfi.

A finoman szólva is kellemetlen videó persze annak rendje és módja szerint mémesült, láthattunk már palackokkal teli csomagtartóval működőképes Repontot kereső Szentkirályi Alexandrát vagy épp a szódakereskedőket népszerűsítő II. kerületi polgármestert, és menetrendszerűen megjelentek az olyan Facebook-események is, mint például a „Szentkirályi Alexandra túszának kiszabadítása, majd közös kaszinózás” címet viselő. A videó beteljesítette tehát sorsát, de mielőtt végleg felkerülne a fővárosi fideszes képviselő legkínosabb cselekedeteinek listájára, majd feledésbe merülne, érdemes megjegyezni, hogy Magyarország jelenleg is a globális emberkereskedelem kibocsátó országainak egyik európai fellegvára. Mégpedig az állami szerepvállalás teljes hiánya teszi azzá, és ebből következően az országban szabadon tevékenykedő magyar emberkereskedők.

Csak erről soha nem beszél érdemben a kormány, azzal ugyanis a gyermekvédelmi rendszer súlyos hiányosságaira, a mélyszegénységre, a sorsára hagyott nők sokaságára is ráirányította volna a figyelmet.

A gyanú szerint húsz éven át élt vissza szexuálisan a gyermekvédelemben nevelkedett lányokkal és kényszerítette őket prostitúcióra Juhász Péter, a budapesti Szőlő utcai javítóintézet igazgatója. Erről tudott (vagy legalábbis erős sejtésekkel és bizonyítékokkal rendelkezett) egy rakás szakember is, akik a rendőrséget is értesítették még a 2000-es évek közepén, a rendőr azonban, aki meghallgatta őket, felszívódott, Juhász „gyermekvédelmi” munkásságát pedig több szakmai díjjal is elismerték napjainkig, annak ellenére, hogy több munkahelyéről is elküldték gyanús ügyei, viselkedése miatt – tárta fel a 444. Az intézmény kifogástalan életvitel vizsgálaton elsőre átmenő igazgatóját és a visszaélésekben feltételezetten részt vevő élettársát – aki szintén a gyermekvédelemben nőtt fel, így ismerkedett meg Juhásszal – most többek közt emberkereskedelemmel és kényszermunkával gyanúsítják.

Nem véletlen, hogy Szentkirályi Alexandra ukrán emberkereskedőkkel riogat ahelyett, hogy a gyermekvédelmi intézményekből magyar emberkereskedők által eladott, prostitúcióra kényszerített lányokról, szegénysorsú nőkről beszélne. Hiszen az emberkereskedelem, ezen belül is a szexuális célú emberkereskedelem nagyon elterjedt hazánkban.

2015-2016-os EU-s statisztikák szerint az uniós tagállamokat tekintve a szexuális célú emberkereskedelem gyermek áldozatai közül a legtöbb magyar lány volt – ezek az adatok pedig ma is relevánsak, ugyanis Magyarországon nem javulnak a kiszolgáltatott helyzetű gyerekek kilátásai.

A globális ipart Magyarországon szervezett bűnözők, hálózatok és a Juhász Péterhez hasonló alakok működtetik, valamint mélyszegénységben élő családok, akiknek semmi esélyük a megélhetésre azon túl, hogy áruba bocsátják a női családtagjaik testét. Az emberkereskedelem legtöbb áldozata hazánk peremvidékeiről származik, Borsod, Baranya, Heves és Szabolcs vármegyék falvaiból. Ez azzal magyarázható, hogy itt számottevően nagyobb a munkanélküliség és a szociális infrastruktúra is elmaradott, több a szociálisan hátrányos helyzetű család. A roma nők kiemelten veszélyeztettek, kiszolgáltatottságuk igen magas. Gyakori, hogy rossz egészségügyi állapotban vannak, alacsony iskolai végzettségűek, komfort nélküli lakásban élnek. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy nagyon könnyű rávenni őket olyan dolgokra, amit maguktól nem szerettek volna csinálni. A mélyszegénységben élők, a hajléktalan, illetve idős, egyedül élő emberek, a magányosak kiszolgáltatott helyzetük miatt szintén kiváló célpontjai az emberkereskedőknek. Veszélyeztetett csoportba tartoznak még az alulképzett fiatal felnőttek, az egyedülálló anyák, a menedékkérők, kísérő nélküli gyermekek. Fokozottan veszélyeztettek a szenvedélybetegek, pszichés problémával küzdők, valamint a fogyatékossággal élők. A gyermekotthonokban nevelkedők Magyarországon nyitott intézményekben élnek, tehát a kiskorúak időről időre elhagyhatják az intézményt, és könnyen az emberkereskedelem áldozatává válhatnak – olvashatjuk egy 2024-es tanulmányban.

A magyar nők prostitúciós iparba sodródását kutató szakértő, a NANE Egyesület munkatársa, Dés Fanni szerint a gazdasági és érzelmi kiszolgáltatottság miatt a futtatók tudatosan környékezik meg a gyermekotthonban élő lányokat. Gyakran a gyermekotthonban felnövő nőknek és lányoknak nincsenek kapcsolataik az intézményen kívül, és nem tudnak hova menni az intézményből való kikerülés után.

Mivel a lakhatásuk és a gazdasági helyzetük gyakran megoldatlan, könnyen válhatnak a futtatók manipulációjának áldozatává és ezen keresztül áruvá a prostitúciós iparban. A futtatók jellemzően romantikus ígéretekkel manipulálva, párkapcsolattal hitegetve tolják bele a lányokat, fiatal felnőtt nőket a prostitúciós iparba.

„Szinte mindenki kiskorúként kerül be. A biztonságos lakhatás hiánya ebben erős faktor, a kilépésben pedig nagy gát. Tipikus bekerülési út, hogy a családod elad, és onnantól kezdve adnak-vesznek egymás között a futtatók. Vagy a partnered futtat, és akkor abból a pénzből éltek meg, vagy az ő családja futtat” – mondja Dés Fanni. Utóbbinak is vannak árnyalatai a kényszerítéstől egészen odáig, hogy egy mélyszegénységben élő, sokgyerekes házaspár például arra jut, hogy az egyetlen túlélési lehetőség, ha az anya prostituált lesz, a férfi lesz kvázi a futtatója, a nap végén pedig együtt mennek a gyerekekért az oviba.

„A háztartások egyre szegényebbek, és sok esetben a családokban meglévő egyenlőtlenségek miatt a nő teste marad az utolsó erőforrás, amiből pénzt lehet csinálni. Annyira nincs mozgástér, hogy aközött lehet választani, hogy éhen halnak a gyerekeik vagy belekényszerülnek a prostitúciós iparba.”

Számos kutatás alátámasztja, hogy mindennapos és rendszerszintű a gyermekotthonokban nevelkedő kiskorúak adás-vétele is: ebből a szempontból nem példa nélküli a Szőlő utcai eset, viszont annál sokkolóbb, hogy a futtatást egy elismert intézményvezető, és nem egy intézményen kívüli személy végezte. Dés szerint „szinte mindenki tudja, hogy amikor szökésben vannak a lányok (vagy fiúk), akkor futtatják őket.” Az intézményekből felszívódó kiskorúaknak fontos lenne, ha számíthatnának az ellátórendszerre és az igazságszolgáltatásra, vagy legalább lenne hova menniük, ha valahogy sikerül kiszabadulniuk, egy év elején hozott törvénymódosítás értelmében azonban a három hónapnál tovább szökésben lévő gyerekeket már nem várják vissza az otthonokba, a helyüket más gyerekkel tölthetik fel.

Viszonyításképp: a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez tartozó Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató főigazgatója az Indexnek decemberben azt mondta, Magyarországon mintegy 1000 gyermek van engedély nélkül távol, ebből a tartósan 400-500-an. Mint arról korábban írtunk, vannak gyerekek, akikről tudják a gyámok, hol vannak, és ha nincsenek veszélyes helyzetben, nem feltétlenül hívnak rendőrt, mert azzal csak a gyerek bizalmát veszítenék el végleg. Ők legalább minimálisan az ellátórendszer látóterében maradnak, megjelennek időnként ügyet intézni, orvosi ellátásra stb., de a helyzet lehet ennél sokkal súlyosabb is. Ahogy a Szőlő utcai botrány kapcsán is kiderült, voltak olyan, az intézményvezető által kihasznált és áruba bocsátott lányok, akik tartós szökésben voltak ellátóhelyükről.

Az állami gondozásban élő gyerekek egyharmadát jogsértő módon anyagi okokból emelik ki családjukból. Az állam ezzel jót semmiképp sem tesz, csak egy összetett feladatot „old meg” a lehető legolcsóbb és legembertelenebb módon: egy szerető, de szegény családból kiemelt gyermek nagy valószínűséggel újra szegénységbe vagy egyenesen hajléktalanságba lép ki az állami gondozásból, kiszolgáltatott helyzete nem javul, újratermelődik.

Ahogy általában azokon sem képes segíteni a rendszer, akiknek a kiemelése viszont indokolt volt. A nemzetközi szervezeteket egybefogó ECPAT és a Hintalovon Alapítvány 2021-es országjelentéséből megtudhatjuk, az intézetekben dolgozó nevelők és szociális munkások szerint a prostitúciós célú kizsákmányolás áldozatait tekintve az egyik fő probléma az, hogy amikor egy családból kiemelnek és állami gondozásba helyeznek egy sérülékeny gyermeket, gyakran már túl késő: a gyermekek ekkorra már traumatizálódtak, áldozatokká váltak, és számos pszichológiai és viselkedési problémával küzdenek, amelyeket nehéz kezelni. ”A gyermekvédelmi szakellátásban kevés a megfelelően képzett szakember (pszichológus, gondozó), és kevés az elérhető terápiás és felzárkóztató foglalkozás, így a gyermekek számára a képzett segítség nem állandóan elérhető. A gyermekvédelmi rendszer elsődleges feladata az áldozattá válás megelőzése lenne, de az anyagi források hiánya miatt ez nem garantált. Ilyen környezetben mérhetetlenül nehéz biztosítani a szükséges ellátást, és az állami gondozásban élő gyermekek felé a holisztikus hozzáállást annak érdekében, hogy az áldozattá válást vagy egyes esetekben az újbóli áldozattá válást ezek az intézmények meg tudják akadályozni.”

Dés szerint bár általában „szörnyű dolgok történnek a szökésben lévő gyerekekkel”, ezekből szinte soha nem lesznek felderített és szankcionált bűncselekmények, ugyanis a prostitúcióra kényszerített nőket, lányokat jellemzően nem keresi senki.

Az, hogy az utóbbi időben sok olyan hírrel találkozhatunk, melyek szerint nőket, lányokat futtató emberkereskedőket tartóztatott le a rendőrség Magyarországon, leginkább annak a jele, hogy egyre mélyebb a megélhetési válság, így több eset kerül a hatóságok és a nyilvánosság elé. Lakhatási és gyermekvédelmi utógondozási programok nélkül azonban – az óriási rendőri erőket megmozgató dizájnerdrogok elleni háborúhoz hasonlóan – puszta erővel nem szorítható vissza az emberkereskedelem. Az ugyanis mindig is a kiszolgáltatottságra épített, abból pedig bőven van Magyarországon.