„A hatósági vizsgálat még folyamatban van, amelynek lefolytatására a hatóságnak 60 nap áll rendelkezésére, ezt a határidőt pedig a hatóság meghosszabbíthatja, ha indokoltnak látja” – ezt válaszolta a Magyar Posta Zrt. a Mérce azon kérdésére, amellyel a két június végi-július eleji hőségriadó során munkavégzés közben elhunyt postás halálának okait feltáró, hivatlból elindított vizsgálat állására kérdeztünk rá.
Kérdésünket két postásszakszervezet, a Postások Független Érdekvédelmi Szövetsége (POFÉSZ) és a Kézbesítők Szakszervezete (KÉSZ) július 6-án kelt nyílt levelére hivatkozva küldtük el, amelyben hivatalos tájékoztatást kértek a Postától a munkavállalói oldal részére az elhunyt kollégákról.
A levélben „a Magyar Posta Zrt. vállalati kultúrájával összeegyeztethetetlennek nevezték”, hogy egészen addig nem kaptak formális – ahogyan ők fogalmaztak, „méltó és egyértelmű” – beszámolót a sajnálatos halálesetekről. Az érdekképviseletek ezzel együtt nem a dolgozók halálának körülményeit vizsgáló hatósági procedúra eredményeit sürgették elsősorban, hanem főleg azt nehezményezték, hogy csak a médiából értesültek a társaikkal történtekről, nem pedig a cég valamely hivatalos csatornáján keresztül. A Mérce kérdésére Pfeifer Tamás, a POFÉSZ elnöke elmondta, hogy a szakszervezeteknek két hetet kellett várniuk a Posta reakciójára. Július 20-i válaszlevelében a Posta arra hivatkozik, hogy elsődlegesen az elhunyt kollégák hozzátartozói jogosultak dönteni arról, hogy szeretnének-e hírt adni a szerettük haláláról a cégen belül, egyebekben pedig a törvényes tájékoztatási kötelezettségüknek eleget tettek azzal, hogy a munkavédelmi képviseletet értesítették az esetekről.
A cégnek címzett levél csak részben koncentrál a június végi tragédiákra, s legalább annyi figyelmet szentel a hőségriadóval összefüggő dolgozói panaszokra.
Az érdekképviselet szerint ugyanis
bár fontos foglalkozni a két elhunyt postás esetével is, de ugyanilyen lényeges megoldást találni azokra a problémákra, amelyeket az egyre gyakoribb extrém hőmérsékleti terhelés jelent a postásokra nézve – attól függetlenül, hogy a két dolgozó halála milyen mértékben függött össze közvetlen módon a hőséggel.
A Posta ezzel együtt tesz olyan intézkedéseket a dolgozók védelmében, amelyeket a dolgozói érdekképvielet sem vitat el. A Mérce kérdésére az állami cég azt írta: „Kiemelten fontosnak tartjuk a munkatársak tájékoztatását és felkészítését a rendkívüli helyzetre [a hőségriadóra – a szerk.], külön figyelmet fordítva a munkájukat szabadban végző kollégákra, akik számára a tájékoztatáson túl igény szerint biztosítunk védőitalt (hűtött ivóvizet), valamint 50 faktoros napvédőkrémet, védősapkát, valamint a zöld munkapóló helyett fehér pólót is viselhetnek. Arról is informáljuk munkatársainkat, hogy országszerte hol találnak olyan klimatizált helyet, ahová munkavégzés közben betérhetnek lehűlni. Lehetőséget biztosítunk arra is, hogy a kézbesítők vezetőjükkel egyeztetve korábbi időpontban, így hűvösebb időszakban végezhessék munkájukat.
A Posta azt is közölte, június 29. és július 1. között az akkori extrém időjárási körülmények miatt országosan elrendelték, hogy a kézbesítők csak annyi küldeménnyel induljanak útnak, amennyivel biztosított volt legkésőbb délelőtt 11 órára a postára történő visszaérkezésük. Emellett a légkondicionáló berendezéssel nem rendelkező postákat az ügyfelek és a dolgozók védelme érdekében 12 órakor bezárták.
„Az extrém hőségben minden szabadban dolgozó munkatársunknak, ideértve a gépjárművekkel dolgozó kézbesítőket is, hűtött ivóvizet biztosítunk. A mobilposták esetében pedig olyan munkaszervezési intézkedéseket hozunk, amelyek lehetővé teszik, hogy ne a nap legmelegebb óráiban kerüljön sor a gépjárműhasználatra és rövidítjük a kiállási időket is” – tették hozzá.
Hosszabb járások, szűkebb munkaidő?
A szakszervezet szerint azonban a valóságban kérdéses ezeknek az instrukcióknak és belső utasításoknak egyfelől a hatékonysága, másfelől pedig a betarthatósága. Hogy hol ütközik az elmélet a kézbesítők napi gyakorlatával, azt jól szemlélteti az úgynevezett kézbesítői járások, vagyis a postások által egy műszak alatt bejárandó címek növelésének problematikája. Itt egy olyan gonddal szembesülnek a postások, amelyek időjárástól függetlenül is része a mindennapjaiknak, a hőség csak kiemeli, fokozza a bonyodalmakat. Arról van szó ugyanis, hogy a hivatalos levelek digitalizációjának növekedésével jelentősen csökken az a levélpostai küldeményszám, amelyet a postának ki kell szállítania. A küldeményszám csökkenése mellett azonban a kézbesítési normarendszer – vagyis, hogy hány küldeményt kell egy napon egy kézbesítőnek kivinnie –, csak úgy tartható, ha a meglevő kézbesítői járásokat kibővítik, azaz „még egy-két utcát” el kell vállalniuk ráadásképpen. A munkaterhek tehát ilyenkor azzal nőnek, hogy ugyanannak a kézbesítőnek nagyobb távolságokat kell ugyanannyi idő alatt megtennie.
„Évek óta mondjuk, hogy korlátozni kell a kézbesítői járás hosszát, mert egyszerűen ennek vannak fizikai korlátai. A postai kézbesítők normál emberek, nem atléták” – mondja Pfeifer Tamás.
Kérdésünkre a Posta elismerte, hogy az egyes kézbesítőjárások területe a csökkenő küldeménysűrűség okán valóban megnövekedett, azonban szerintük ezek bejárásához, illetve a fizikai terhelés csökkentéséhez a kézbesítőknek elektromos rásegítésű kerékpárt vagy a kerékpár helyett segédmotorkerékpárt, azaz a területileg megnövekedett járáshoz igazodó járművet biztosítanak. A munkáltató azt mondja, kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a kézbesítést munkaidőben el lehessen végezni, a szakszervezet szerint ugyanakkor a valóságban ez nem mindig teljesül. Amikor például egy kézbesítőnek másik kollégát is helyettesíteni kell, sokszor a napi nyolc órai teljesítmény sem elég ahhoz, hogy az adott mennyiségű küldeményeket le tudják kézbesíteni.
A szerény bérek miatt egyébként is munkaerőhiányos postán azonban a helyzet nyáron nemcsak a szabadságolások miatt lesz rosszabb, hanem azért is, mert hőségriadó idején a munkáltató – ahogyan azt fent is idéztük a Posta válaszából – kiköti, hogy délelőtt 11 óráig a kézbesítőnek vissza kell térnie az utcáról abba a postaközpontba, amely az ő körzetéhez tartozik, hogy a nap legmelegebb óráiban ne kelljen az utcán tartózkodnia. Ezzel azonban tovább rövidül az az időablak, amely alatt ugyanannyi küldeményt ki kellene vinnie, és ugyanazokat a távolságokat „be kellene futnia”, így az idő hiányában esetlegesen nem kézbesített küldemények fokozott munkateherként jelentkeznek a következő munkanapon. Erre vonatkozó kérdésünkre a Posta azt írta: az idei nyári hőségriadó alkalmával – tehát június 29. és július 1. között – szerintük az ideiglenes intézkedések hatására keletkezett küldeménytöbblet kezelése nem eredményezett túlórát a kézbesítők számára.
A szakszervezet szerint azonban a létszámhiány továbbra is súlyos, megoldhatatlan helyzeteket okoz – több postáról jelzéseket is kaptak ilyen szituációkról –, ami ezekben az időszakokban fokozódik: A túlterhelés megelőzése érdekében fel kellene tölteni megfelelő szintre a létszámot, kellene egy megfelelő helyettesítési létszámot biztosítani, meg kellene oldani a kistelepüléseken a szabadságolás idejére a munkaerő pótlását” – mondja Pfeifer Tamás, hozzátéve, hogy a fentiek csak a hagyományos levélpostai küldeményekre érvényesek, a feladott csomagok száma előbbiekkel ellentétben egyre csak nő, jellemzően napi száznál több küldeményt kell kézbesíteni a csomagkézbesítőknek.
A tűző nap persze nemcsak a növekvő terhek formájában keseríti meg a postások életét, hanem közvetlenül is. Pfeifer szerint – hiába törekszik saját bevallása szerint a hűvösebb órákra korlátozni a gépjárművek használatát a munkáltató – gyakori a kézbesítő kollégáknál a felforrósodott autók problémája. A szolgálati járművek ugyanis, ha rendelkeznek is klímával, a küldemény átadásának idejére álló motorral, gyakran napsütésnek kitett helyen kell, hogy várakozzanak, a postásnak pedig gyakran nincs ideje átszellőztetni, visszahűteni a kocsi belsejét. A szakszervezeti vezető becslése szerint ráadásul a ma működő postahivatali épületek 20-30 százalékánál – főleg a kistelepülési központokban, illetve kisebb postákon – jellemző gond, hogy nincs vagy nem megfelelően működő a légkondicionálás. Ahogyan a cég is közölte, ezeket a postákat a rendkívüli hőség idején délben bezárják.
A munkáltató Pfeifer szerint egyébként folyamatosan gondolkodik hatékonyabb hűtési technikákon, ami szerinte pozitív, így felmerült például a műanyag flakonos védőital helyett a hőtartó kulacsok alkalmazása. Ugyanakkor szerinte a cégnek azzal is lenne dolga, hogy a dolgozókban tudatosítsa, milyen veszélyek leselkednek rájuk extrém időjárás idején.
A Posta ezzel kapcsolatban azt írta a Mércének:
„A hőségriasztás kapcsán központilag elrendelt intézkedésekről szóló felhívásokat minden elektronikus elérhetőséggel rendelkező munkavállónk megkapja belső köremailben, az elektronikus elérhetőséggel nem rendelkező munkavállalók részére pedig a munkahelyi vezetőik kötelesek elérhetővé tenni ezen információkat. Emellett a nem klimatizált helyen dolgozók részére a hőségriadó idejére vonatkozó szabályokról és a hőkimerülés tüneteiről, valamint a tünetek észlelése esetén szükséges teendőkről a munkavédelmi oktatási naplóban dokumentált formában munkavédelmi oktatást tartunk a munkavédelmi szakterület és a foglalkozás-egészségügyi szolgáltató által összeállított oktatási anyag alapján.”
Pfeifer Tamás szerint azonban nem ritka,hogy a hőségriadó alkalmával kiadott központi utasítások pontos, részletes ismertetését a helyi vezetők időnként nem elég pontosan kommunikálják, és gyakran csak aláíratják az oktatási naplót a dolgozókkal valódi felvilágosítás helyett.
Ugyanilyen fontos lenne a szakszervezeti vezető szerint, hogy a munkavédelmi törvényt olyan módon módosítsák, hogy extrém időjárási körülmények esetén a munkavégzést központilag korlátozzák. Azt is hiába írja elő a Munka törvénykönyve, hogy a dolgozónak munkára képes állapotban kell megjelennie a munkahelyén, Pfeifer szerint ez a definíció nem számol az évről évre súlyosabb időjárási extremitásokkal. Így például azzal sem kalkulál, hogy a dolgozó ilyen körülmények között nem tud eleget pihenni, márpedig ez jelenleg nem része a foglalkozás-egészségügyi kockázatelemzésnek. Emellett a szabadban dolgozó postások értelemszerűen kitettebbek más munkavállalóknál a rovarcsípéseknek is Emlékezetes példa, mikor 2024 nyarán darázscsípés okozta allergiás reakció miatt halt meg egy szanki postás. Ezért a szakszervezet szerint nemcsak az alapvető pihentségi állapotra kellene kiterjedni az orvosi alkalmassági vizsgálatnak a szakszervezet szerint, hanem a rovarcsípések okozta egyéni kockázatokra is.
