A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési- és Védelmi Hivatal (NVVH) felállítását is megszavazta július 28. kedden az Országgyűlés. A hivatal létét önmagában széles társadalmi támogatás teszi lehetővé, hiszen a Tisza a kampány során is a NER által kitalicskázott közpénz kíméletlen visszaszerzését ígérte. A romániai és ukrajnai példák alapján azonban nem jelenthető ki, hogy az intézmény önmagában végre tudná hajtani az orbánizmus perverz újraelosztásának visszafordítását és a közvagyon megmentését. Hatalmi eszköz viszont még így is lehet belőle.

Ahogyan arról a résztvevők beszámolói is szóltak, az idei tusnádfürdői fideszes összejövetelről már feltűnően hiányoztak a VIP-páholyok és a vagyonos, sikermellényes résztvevők hadai is. Egyszóval az a réteg, akiket Orbán és emberei előszeretettel neveztek az új „nemzeti tőkésosztálynak” röpke pár hét leforgása alatt úgy otthagyták az őket fölemelő politikai közösséget, mintha sohasem tartoztak volna oda.

Erre nyomós okuk is van. Az április 12-én kétharmadot szerző Tisza Párt egyik legkonkrétabb ígérete ugyanis az volt, hogy sarkalatos törvénnyel létrehozzák a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési- és Védelmi Hivatalt, amelynek egyetlen és legfontosabb feladata a Fidesz környékén kinövő milliárdosok által kiszipolyozott, az adófizetőktől beszedett állami milliárdok sorsának megállapítása, a tisztességtelenül, korrupciós ügyekből származó vagyonok „visszaszerzése” és a köztörvényes bűncselekményeket elkövetők lakat alá tétele.

Ez az intézmény már a kampányban  olyan fontos szerepet játszott, hogy a szivárogtató rendőrszázados, Szabó Bence, és a honvédségből kiugró Pálinkás Szilveszter is jelezte, itt szívesen dolgozna a NER felszámolásán.

Hogy miről is van szó, amikor a sokszor, elnézően vagy egészen enyhén „korrupciónak” nevezett jelenséget tárgyaljuk? Ezt egy egészen életszerű, de általánosított példával illusztrálta a kormánypárti Dull Szabolcs kérdéseire válaszoló Ruff Bálint kancelláriaminiszter nemrég:

A problémát kifejezetten jól jellemezte ebben a részletben a miniszter, és nyilvánvalóan könnyedén megállapítható, hogy itt egészen egyszerűen stratégiai technológiai- és haditechnikai cégek egyszerű elzabrálásáról van szó.

Ugyanakkor nem bizonyos, hogy egy megalakuló NVVH önmagában tudja kezelni ezt a kérdést.

Egyrészt, és erről már a Mércén is jelent meg cikk, egyértelműen le kell persze szögezni, hogy a tőkés államban a „korrupció” kivezetése egyszerűen azt jelenti, hogy a tőkefelhalmozást és kiáramlást az állam a „legális” tehát az erősebb szereplők felé tolja át, gyakorta azok lobbitevékenységének eredményeképpen.

Tehát a korrupció megszűnése nem egyenértékű azzal, hogy a közvagyon automatikusan visszanyeri a közvagyon jellegét.

Ettől függetlenül a számolatlanul, brutális módszerekkel kihordott és magánosított közvagyont még jó lenne visszaszerezni, miközben jó lenne feltárni azt is, hogyan, és miképpen vándoroltak jogtalanul magánkezekbe.

Az NVHH-t megalapító 17. Alaptörvény-módosítás által rögzített jogosítványai és közfeladatai, valamint hatáskörének körülírása nem elég részletes viszont ahhoz, hogy célzott és hatékony szervezetnek lehessen minősíteni.

Többen felhívták a figyelmet arra, hogy a tény, hogy a hivatal igazgatóját 6 évre választanák, a parlament előtt a szervezetnek csak évente kell beszámolnia, közvádlói és nyomozati hatáskört kap, de fegyveres, saját testülete (jelenlegi ismereteink szerint) nem lesz egy egyszerre igen széles, kevés kontroll alá eső, de nem is elég jól körülírt hatalmi központot csinál a teljesen új hivatalból.

Hasonló – éppen a korrup politikai osztályt és gazdasági hátországukat felszámolni hivatott – ügynökségek a szomszédos országokban is léteznek. 2002-ben rendkívüli törvényalkotással született meg Romániában a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), amely a legfőbb ügyész alá van rendelve, és a jogszabályok azt is meghatározták, hogy átszámítva 10 000 euró összérték, vagy afölötti, vagyoni bűncselekmények ügyében illetékesek.

Ez ugyan jobban körülírt hatáskör, de a DNA így sem úszta meg hosszú története során az átpolitizált működésről szóló vádakat. 2017 novemberében derült például ki, hogy Liviu Dragneát az akkor kormányzó romániai Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökét az Európai Csalás elleni hivatal (OLAF) vonatkozó jelentése után a DNA eljárás alá vonta „bűnszervezetben” elkövetett csalás okán. Dragnea végül keményen sorosozni kezdett, és sikerrel mozgósította sajátjait a „mélyállam” ellen. És ugyan le kellett mondania, de a nagy hatalmú DNA-tól megijedő román törvényhozás és az államelnök Klaus Iohannis cserébe 2018 júliusára elérte, hogy a korrupcióellenes hatóság feje, Laura Codruţa Kövesi is lemondjon. Ő végül az Európai Ügyészségen folytathatta, Dragneát pedig 2019-ben a korrupciós ügy kapcsán 2 év 6 hónapra ítélték el, de a bizalom mind a hatóságban, mind a parlamentben megrendült, az összecsapásnak nem lett pozitív kimenetele.

Az Ukrajnában a Majdan forradalom utáni időszakban (2014-15), jelentős EU-s bábáskodás mellett felhúzott két antikorrupciós szuperszervezet, a Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal (NABU), és a Korrupcióellenes Különleges Ügyészség (SAPO) úgy jöttek létre, hogy az ukrán nemzetgyűlés, a Verhovna Rada pártjainak konszenzusára épültek jogköreik, ennek ellenére az igen széles körben hatáskörrel felruházott, a korrupt gyakorlatokat folytató politikusokra és őket segítő pénzemberekre vadászó szervezetek megalapításához feles többséget használtak, annak a logikának a mentén, hogy a Majdan után a nemzetgyűlés legalább 50+1 fős többsége biztosan hogy egyet fog majd érteni az intézmény létezésével és jogköreivel..

A szervezetek természetesen szorosan együttműködtek a nemzetközi korrupcióellenes szervezetek és NGO-k ukrajnai fiókjaival, és a tényfeltáró sajtó, valamint közöttük is igen olajozott volt az információáramlás. 2025 nyarán kis híján ez okozta a vesztüket is, ugyanis a Radában éppen pár képviselős többséggel rendelkező Volodimir Zelenszkij elnök utasítására elkezdték drasztikusan megnyirbálni a NABU és a SAPO speciális hatásköreit, például a nyomozásban és vádemelésben, letartóztatásban.

A drasztikus és vitatott döntéseket az egyre népszerűtlenebb Zelenszkij elnök kabinetfőnöke, Andrij Jermak és „üzlettársai” védelmében hozta meg, pár hónapra az intézkedésre ugyanis a korrupcióellenes apparátussal remek kapcsolatot ápoló Ukrajinszka Pravda újság robbantott a a „Mídász-ügyet”, amelybe Jermak belebukott, üzlettársai pedig kényszerűen külföldre kellett, hogy távozzanak – az igazságszolgáltatás elől. Sőt, az is felmerült, az újságírók nem éppen törvényes, kéz alatti módon jutottak hozzá az aranyvécéjéről is ismert Timur Mindics Zelenszkij-közeli üzletember ügyleteit taglaló Mindics-aktához a SAPO munkatársaitól.

Mind a romániai DNA, mind pedig az ukrajna NABU és SAPO egy, a nyugati hatalmak és helyi szövetségeseik szempontjából „rendkívüli helyzet” avagy „fogva tartott állam” elleni intézkedésként jöttek létre. Ebben az értelmezésben viszont ugyancsak igaz, hogy tevékenységük a nyugatbarát „hivatásos menedzseri osztály” harca volt a keleti jellegű, avagy keletre húzó „posztkommunista oligarchiával” szemben. Ebben az értelemben a vagyonvisszaszerzés politikai világnézetének alapja nem az, hogy jó dolog, ha minél több, akár hasznot is hajtó vállalkozás köztulajdonba kerül (mint volt ez az 1945 utáni „kommunista”-jellegű hatalmak idején), hanem az, hogy a fejlettebb Nyugat-Európa és Észak-Amerikai irigyelt gazdasági viszonyait mesterségesen, felülről való beavatkozással is létre lehet hozni. Az állítás értelme az volt, hogy a „versengő” nagyvállalkozók csak így vehetik át a hatalmat a a politikai alapon gazdagított és így a kapitalizmus amúgy kíméletlen farkastörvényeit kijátszó oligarcháktól. 

2026 után tehát biztos, hogy hasonló eszmék és forgatókönyv szerint kezdi meg a munkáját – igen nagy társadalmi támogatással – az NVVH. Azonban ez korántsem jelenti egyrészt azt, hogy az intézmény politika- és ideológiamentes – a fentebb leírt ideológia fogja üzemeltetni ugyanis. És még azt sem, hogy a korrupcióüldözés szakmai feladatának ez a struktúra maradéktalanul megfelelne.

Ez viszont már a korrupció felszámolásának jogi hátterét több évtizede vizsgáló és javaslatokkal javítani kívánó Helsinki Bizottság állítja.

Az NVVH-t megalapozó 17. módosítás eredeti tervezetéről írt, értékelő anyaguk ugyanis hangsúlyozta: „a kormány szándéka szerint a hivatalt kivonná a bírói felülvizsgálat alól. Hasonlóan elfogadhatatlan ez a megoldás, mint amit a rossz emlékű Szuverenitásvédelmi Hivatalnál alkalmazott a Fidesz. A Magyar-kormány tervezete rögzíti, hogy a közvagyonvédelmi vizsgálat nem minősül közigazgatási hatósági eljárásnak. Ez azonban nincs így. Merthogy a hivatal vizsgálata során olyan, az érintettek jogait és jogos érdekeit jelentősen érintő intézkedések alkalmazására kerülhet sor, amelyek nagyon is indokolttá teszik a független bírói kontroll biztosítását.”

A Helsinki közölte, ajánlásaik jelentős része a konzultációs periódusban végül is bekerült a végső, az NVVH-ról szóló és a parlament által elfogadott törvény szövegébe is. Így a jogvédő szervezet szerint legalábbis a módosítás értelmében, kedden elfogadott törvény szövege főbb követeléseiket figyelembe veszi. A környező országok gyakorlatától eltérően a szervezet továbbra sem került a legfőbb ügyész, vagy az igazságügyi miniszter felügyelete alá, de a 25. § kimondja:

„(1) A Hivatal képviseletében a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti hatáskörében kizárólag a Hivatalba beosztott ügyészségi szolgálati viszonyban álló ügyész járhat el. (2) A Hivatalt bírósági eljárásban kizárólag kamarai jogtanácsos vagy a Hivatalba beosztott ügyész képviselheti.”

Ez még mindig jelentős függetlenséget kínál mind a DNA modellel, mind pedig az ukrajnai SAPO-modellel szemben, előbbi az Igazságügyi Minisztérium alá van ugyanis rendelve, utóbbi pedig egyenesen a kijevi Legfőbb Ügyész hivatalának a része.

Ez csak látszólag előny. Fura, és általában megkérdőjelezhető ugyanis, ha egy korrupcióüldöző szerv egyáltalán nem „számoltatható el” a kormánnyal együtt: tehát ha esetleg a szerv munkájával elégedetlen választók kicserélnék a kormányt, hogy ott is változást érjenek el, erre nem lesz módjuk, maximum arra, hogy egy új parlamentet rábírjanak, hogy az egyszeri, éves, május 31-i határidős beszámolónál kérjék számon a hiányosságokat a hivatal munkatársaitól.

De persze itt adódik a második probléma: nyilván elvárás a hivatal munkatársaival, vezetőivel szemben hogy függetlenek és pártatlanok legyenek. De ez még ezzel együtt is egy olyan intézmény, amelytől nemcsak kormánypárti és ellenzéki képviselők, de még kormánytagok is joggal félhetnek. Fennáll az esély arra is, hogy az Európai Ügyészség, az Európai Csalás Elleni Hivatal és az NVVH hármasa mint egyfajta „technokrata szuperkormány” alapvető befolyással lesz Magyarország politikai viszonyainak alakulására és alakítására a következő évtizedben.

És ez igaz akkor is, ha egyelőre főként a Fidesz körül nagyra hízott milliárdosoknak, az Orbán-rendszer döntéshozóinak, és minisztereinek van elsősorban félnivalója a szervezettől.