Több ezer ember, főképp huszonéves fiatalok táboroznak Madrid belvárosában múlt szombat óta, hogy az évek óta egyre súlyosbodó lakhatási válság enyhítését követeljék a kormánytól. A spanyol főváros jelképes helyszínén, a Puerta del Sol téren azután állították fel a sátrakat, hogy több tízezren tüntettek egy óriási felháborodást kiváltó kilakoltatás miatt.
Szeptember 23-án egy nagy bérlakástulajdonos befektetési cég (amelyeket a köznyelv csak „keselyűalapoknak” nevez) kilakoltatott egy 87 éves, beteg asszonyt, Maricarmen Abascalt, aki azóta is kórházban van. Az immár a világsajtóban is Maricarmenként ismert hölgy szinte egész életében ebben az egykor önkormányzati lakásban élt, ahol szülei is, és a lakhatási csoportoknak már 4 alkalommal sikerült megakadályozni a kilakoltatást. Most azonban, jelentős rendőrségi jelenlét mellett, a több száz jelenlévő aktivista ellenállása nem volt elég.
„Nem sikerült megvédenem az otthonomat, de azért megküzdöttem, hogy a többiek megtanuljanak küzdeni a sajátjukért”,mondta a kórházi ágyról küldött videóüzenetében Maricarmen, aki a tudósítások szerint pontosan megértette, hogy az ő története már messze túlmutat egyetlen sorson: „Az otthonom volt az életem, és most el kell hagynom, de ez nem jelenti azt, hogy nem fogok tovább küzdeni, és meg akarom köszönni mindazoknak, azoknak a gyerekeknek, akik eljöttek a kilakoltatásra, és a barátaimnak, akik egy percre sem hagytak egyedül, és a Bérlői Szakszervezetnek… Mindannyiótokat nagyon szeretlek, ti vagytok a családom. … Most nem sikerült, de arra kérlek titeket, hogy küzdjetek… Ölellek titeket, és köszönök mindent. Mindent. Amit akarok, az az, hogy minden keselyű alap eltűnjön, örökre.” „Szégyen!”, „Tűnjetek el, keselyűk, a városainkból!”, skandálták többek között a tüntetők a szerda esti spontán tüntetéseken, majd a szombati demonstráción, de a felháborodás az egész országban kézzel fogható, ugyanis nagyon sokan tudnak azonosulni Maricarmen helyzetével.
A jelenleg tapasztalható düh és a térfoglalás sokakat egy 15 évvel ezelőtti eseménysorozatra emlékeztet, amely felforgatta a politikát.
Akkor a 2008-as nagy gazdasági válság következményei és kezelésük miatt foglalták el nagyvárosok központjait szerte a világon. Spanyolországban, amely különösen hosszan és mélyen szenvedte meg a válságot, a rendszer és az elit ellen tiltakozó 15M mozgalom 2011-ben hónapokra megbénította az országot, és nyomában született a Podemos nevű baloldali párt. Hogy a mostani térfoglalás meddig fog tartani, azt még nem lehet tudni. Viszont konkrét célként tűzték ki vasárnap, hogy a kormány 48 órán belül, tehát legkésőbb kedden fogadjon el egy lakhatási válságot enyhítő intézkedéscsomagot. A törvény ráadásul nagyjából konyhakész, opció lehet a lakbérek befagyasztása, a lakások kisajátítása, valamint a kilakoltatások leállítása is. A szocialista párt (Partido Socialista Obrero Español, PSOE) és a Sumar baloldali formáció alkotta kormánynak azonban nemcsak külső támogatókra van szüksége, hanem a koalíción belül is akadnak véleménykülönbségek. A külső támogatók között pedig akadnak olyan, relatíve progresszívnek mondható jobboldal pártok, mint a katalán Junts és a baszk PNV, akik inkább a lakástulajdonosok támogatásán keresztül oldanák meg az általuk is elismert krízist. Ennek keretében ösztönöznék a lakásépítéseket és adókedvezményekkel jutalmaznák a lakástulajdonosokat. Holott a problémát épp a privát szféra terjeszkedése okozza, többek között lakásprivatizáció útján – valamint lakásállomány tulajdoni koncentrációja. Vagyis az, hogy a befektetési célú, prifitorientált lakáskiadó cégek kezében egyre több lakás összpontosul, ami feljebb nyomja a lakásárakat, és a vállalatok már csak méretüknél fogva is árszabályozóként jelenhetnek meg a szűkös piacon. Amíg a kínálat bővítése nincs kikényszerítve vagy államilag végrehajtva, ez az előnyük meg is marad. Júliusban egyszer már foglalkozott a törvénycsomaggal a parlament, eredménytelenül. De a lakhatási reform valójában a baloldali kormánykoalíció egyik legfontosabb beváltatlan ígérete, amely a növekvő elégedetlenség révén csak a jobboldal és a szélsőjobboldal erejét dagasztja. A politikai helyzetet bonyolítja, hogy Maricarmen kilakoltatása tulajdonképpen a madridi régió kompetenciája, és itt, akárcsak a madridi önkormányzatban a jobboldali Néppárt (Partido Popular, PP) diktál. A madridiak felháborodást pedig az is táplálta, hogy július végén nyilvánosságra került a régió elnökének, Isabel Díaz Ayusónak lakásmutyija, egy 6,3 millió euróért vásárolt önkormányzati luxusloft kapcsán. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a lakhatási nehézségek nemcsak a privatizációtól veszélyeztetett önkormányzati bérlőket fenyegetik: ahogy a világ egyre több táján, a fiataloknak gyakorlatilag esélyük sincs lakást vásárolni, így ki vannak téve az alig szabályozott ingatlanpiacon a nagy lakáscégeknek. Az El País riportja szerint 30-as éveik elején járó emberek tömegeinek tapasztalata, hogy hiába tanultak és dolgoznak keményen, nem érvényes a közhely, miszerint ezáltal sikeresek is lehetnek – legalábbis anyagilag annyira, hogy ne sújtsa őket a lakhatási szegénység. A spanyol lap beszámolója alapján a térfoglalás jól szervezett, elsősorban a Lakásbérlők Szakszervezete aktivistáinak köszönhetően. Kérdés, hogy képesek lesznek-e meghallani a kormányzó pártok és az azokat kívülről támogató erők megegyezésre jutni, és közelebb jut-e Spanyolország a tüntetők óhajához: hogy ami Maricarmennel megtörtént, soha többé ne fordulhasson elő.⚠️100 új havi támogatót kell találnunk október 1-ig!
💜 Ha fontosak neked azok az értékek, amelyeket képviselünk, csatlakozz hozzánk, hogy együtt állhassunk ki értük!
💚Köszönjük, ha beszállsz te is, hogy fenntarthatóbb legyen a Mérce!
