Abban biztos vagyok, hogy az az interjú, ami a szerdai nap folyamán került ki a Direkt36 YouTube-oldalára Szabó Bence nyomozó századossal, még sokáig viták tárgya lesz. Szabó Bence, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) kiberbiztonsági osztályán dolgozó nyomozó ugyanis belülről, az államapparátusból, sőt annak rendőri szerveiből adott közel kétórás interjút, s benne olyan példátlanul súlyos állításokat tett Magyarország nemzetbiztonsági szerveiről, amelyek bizonyára nem maradnak következmények nélkül, még akkor sem maradnának anélkül, ha nem lennénk minden idők egyik legdurvább választási kampányának közepén.

A hosszú interjúban Szabó mint a Direkt36 korábbi tényfeltáró cikkének egyik fő forrása, névvel és arccal jelentkezik, és nagy vonalakban megerősíti a sztorit. A következőket mondta el:

• 2025 februárjában névtelen bejelentést kaptak gyermekpornográfia-birtoklás miatt, informatikusok ellen;
• ezekről az informatikusokról kiderült a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársa számára, hogy gyermekpornográfiát nem birtokolnak, azonban erősen kötődnek a Tisza Párthoz;
• nemcsak kötődnek hozzájuk, de titokzatos emberek megkeresték az informatikusokat, hogy csatlakozzanak egy akcióhoz, amely szivárogtatással „döntötte volna be” a Tiszát;
• ezt nem tartották jó ötletnek, és végül elhatározták, hogy a változatos módszerekkel őket online zsaroló „Henry” ellen rejtett kamerás felvétel segítségével védekeznek majd, ha személyes találkozóra kerül sor;
• erre viszont nem kerülhetett sor, mert a nyomozás során az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai megpróbálták a nyomozóktól a teljes ügyet átvenni, Szabó Bence ekkor saját nyomozást kísérelt meg a tiszás informatikusokat fenyegető forrás kilétének kiderítésére, ám ezt is leállították.

Az interjú után Szabó lakásán azonnal házkutatást tartott a rendőrség, digitális eszközöket, adathordozókat foglaltak le nála, és hivatali visszaélés gyanújával eljárást is indítottak ellene, sőt, szinte azonnal meg is gyanúsították. Ezekkel foglalkozzon a  titkosszolgálati és beavatkozási ügyeket egymás után, mintegy információs háborúban egymásra dobáló sajtó és kormányzati propaganda.

Én most csupán arról szeretnék röviden írni, mi az, amiben ez az ügy mindenképpen fordulatot jelent – akár hősnek, akár bűnözőnek minősíti is a kétosztatú tábor Szabó Bencét.

Amiről részletesen és kíméletlen pontossággal beszámol a nyomozó, az nem más, mint egy olyan polgári demokrácia képe, amelyet a szakszolgálatok foglyul ejtettek. Olyan titkosszolgálatok ezek, melyek felhatalmazás és átláthatóság, bírói szervek és az Országgyűlés által kellő indoklás után elfogadott folyamat nélkül avatkozik be egy magyar ellenzéki politikai párt működésébe, a ma ismert adatok szerint a kormányzó pártok érdekeinek teljes mértékben megfelelő módon. Ezekkel a titkosszolgálatokkal a Szabó-interjú tanúsága szerint elsősorban az a Rogán Antal rendelkezik, aki a 2021-es Pegasus megfigyelési botrányt követően vette át a szervek irányítását. A legjobb esetben is azt mondhatjuk tehát, jóval korábban kezdődött a Fidesz ellenfeleinek illegális megfigyelése, minthogy Magyar Péter, vagy a Tisza képbe került volna.

Majd mikor Magyarország fő bűnüldöző szerve egy nyomozás keretében véletlenül rájuk akad, a meccsből a rendőrség kerül ki vesztesen, és a törvényes eljárás egyszerűen félbeszakad.

Szabó Bence még azt a gyanúját is megfogalmazta, hogy a gyermekpornográfia ügyében eljáró kibervédelmi nyomozókat az alkotmányvédelem megkísérelte felhasználni, majd amikor nem játszottak el velük együtt egy színjátékot, azt szerette volna, ha a teljes ügyről leszállnak.

Azt, hogy ezt mindeddig titokban, rejtett módon sikerült csinálni, nem mást jelent, mint azt, hogy Magyarországon egy az állami vezetők alatt elhelyezkedő, felhatalmazás nélküli mélyállam azt csinál, amit akar. Azt hallgat le, akit akar, olyan célból, amilyet jónak lát, ha pedig a Nemzeti Nyomozó Iroda épp rossz helyen van, könnyed eleganciával arrébb rakja.

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője csütörtökön azt állította, a Tiszába beépült ukrán és nyugati, rendkívül veszélyes ügynökök leleplezésére induló, indokolt fedett akcióról van szó. Ebben az ügyben hivatkozott egy, a héten a titkosítás alól feloldott nemzetbiztonsági jelentésre, ami a parlament nemzetbiztonsági bizottságában forgott. Kérdés, hogy Kocsis Máté frakcióvezető ezt miért akkor látta kívánatosnak közölni csupán, amikor az ügy már újságok címlapjain szerepelt, kipattant, és amikor már a rendőrnyomozó is nyilvánosan jelzi, ebben az ügyben semmi sem volt a helyén, és rendkívül aggasztónak tartja mindezt.

Ha az ellenzéket átvevő veszélyes ukrán kémeket kellett lekapcsolni, ráadásul az akció 2025 nyarán le is zárult, továbbá, ha a kormánypárti kampány másról sem szól mint erről a veszélyről,

hogyhogy nem éppen a miniszterelnöktől és a Fidesztől értesült preventív jelleggel a nyilvánosság az egészről?

Miért a Direkt36 és a Telex írta meg először a részleteket, és csak erre reagál a kormányzati gépezet?

Eközben a botránnyal és Szabó Bence interjújával kapcsolatban a nyilvánosság elé állt a Tisza Párt elnöke és miniszterelnök-jelöltje is. Magyar Péter úgy fogalmazott: az érintett informatikusok, akik közül az egyik még mindig a párt munkatársa, a másik pedig 2025 februárjáig volt az, az izraeli fejlesztésű Candiru nevű kémszoftver kimutatásán dolgoztak a Tisza szerverein, amit gyanújuk szerint a kormányzat telepített saját és „keleti hatalmak” érdekében.

Tehát nemcsak egy saját kénye-kedve szerint, avagy egyenesen politikai megrendelésre dolgozó kémelhárítás, hanem izraeli kibereszközökkel végzett általános és illegális politikai lehallgatás ügye is felmerülhet.

Pőre valóságában látszik tehát az a mélystruktúra, ami az elvileg titkos – tehát szabad – választásokra és a választói felhatalmazásra épülő politikai rendszerünk mögött meghúzódik. Magyarország nem egyedi eset: a helyzet ugyanez Nyugat-Európa, Eurázsia, tágabban pedig a glóbusz legtöbb állama esetében. A választásaink annyira szabadok, amennyire „szerveink” szabadon hagyják, és amennyire minket, a választókat békén. Világunkat, hogy hogyan látjuk azt, hogy miről beszélünk és mivel foglalkozunk, továbbra is ők rendezik be a mindennapokban is.

Azaz pontosabban az őket rendezgető fő felelős, Orbán Viktor.

Baj, méghozzá nagy baj viszont akkor történik, amikor tevékenységük elsődleges, nyilvánvaló és egyértelmű lesz: amikor az árnyékban meghúzódók a fényre kerülnek, vagy egyenesen önszántukból lépnek oda.

Ez így nem mehet tovább. Ha az Országgyűlés felhatalmazása és az állam ellenőrizhetősége még bármit is jelent ebben az országban, akkor az ügynek még a jelenlegi rendszerben is súlyos következményei kell hogy legyenek. A most feltűnően politikai alapon vitézkedő szakszolgálatainktól követelni kell, hogy az esetre vonatkozó minden adatot adjanak át a parlament nemzetbiztonsági bizottságának. A nemzetbiztonsági bizottságtól pedig azt, hogy a választást is befolyásoló, súlyos botrányra való tekintettel ismertessék az ügy minden részletét a választókkal. Ne hangfelvételek, szivárogtatások, szelektív módon készített és a titkosítás alól önkényesen feloldott jelentés és félinformációk álljanak csupán rendelkezésre.

Az üggyel kapcsolatos minden fellelhető dokumentációt jogunk van megismerni, hogy tisztán láthassunk a beavatkozás kérdésében. Ez pedig csupán a minimumprogram. Mert a jogosítványain túlterjeszkedő megfigyelőállammal végül csupán egy dolgot tehetünk: le kell bontanunk azt, ha jövőt akarunk ebben az országban.