Az Andrij Jermak, Zelenszkij jobbkeze elleni, előzetes letartóztatáshoz vezető korrupciós nyomozás minden eddiginél súlyosabb belpolitikai válságba sodorta az ukrán elnököt. Miközben a háború, a megélhetési válság és az uniós nyomás egyszerre feszíti Ukrajnát, a korrupciós botrány legújabb fejezete megmutatja, repedezik a háború alatt kiépült, példátlan hatalomkoncentrációra épülő rendszer.

Május 16-án a kijevi bíróság a korrupcióellenes ügyészség (SAP) indítványára Andrij Jermakot – Zelenszkij egykori legközelebbi munkatársát, a hajdan mindenható elnöki hivatalvezetőt – előzetes letartóztatásba helyezte. A korrupcióellenes nyomozóhatóság (NABU) igazgatója, Szemjon Krivonosz a Kijev környéki luxusépítkezéshez kapcsolódó, 460 millió hrivnya (kb. 1 milliárd forint) tisztára mosása ügyében tartott sajtótájékoztatón kijelentette, hogy Volodimir Zelenszkij elnökkel szemben nem folyt és jelenleg sem folyik vizsgálat. Ukrajna elnöke mégis mandátumának legnagyobb belpolitikai válságával néz szembe.

Miközben a 2022 óta szerte a – nyugati – világon hősként ünnepelt Zelenszkij legközelebbi politikai szövetségesét előzetes letartóztatásba helyezték, számos korábbi üzlettársa és barátja korrupciós vádak miatt az elmúlt év során elmenekült Ukrajnából.

Az elnök, parlamenti többsége ellenére, képtelen biztosítani a törvényhozáshoz szükséges többséget a kormány további működéséhez elengedhetetlen, IMF által követelt „reformok” elfogadásához. Trump mellett európai szövetségesei is egyre keményebb hangot ütnek meg Zelenszkijjel szemben, aki igyekszik elhárítani az európai vezetők részéről érkező, elnöki szuverenitását támadó, illetve hatalmát visszanyeső újabb és újabb követeléseket.

Eközben a háború tovább dúl, és mind a fronton, mind a hátországban nő az elégedetlenség az egyre katasztrofálisabb gazdasági és megélhetési válság közepette.

R2, R3 és R4

A Financial Times tudósítója szerint „Andrij Jermak nem Ukrajna elnöke. De gyakran viselkedik úgy, mintha az lenne”.

A május közepén letartóztatott Jermak és Zelenszkij régi ismerősök, Ukrajna egyik legnagyobb televíziós csatornájánál ismerték meg egymást, ahol a későbbi elnök színészként, jobbkeze pedig jogászként dolgozott. Jermak a háború kezdete után gyorsan az ukrán politika megkerülhetetlen szereplője lett. A béketárgyalások főtárgyalójaként rendszeres és közvetlen kapcsolatban állt az amerikai és európai vezetéssel, emellett az elnök gyakori távollétében tulajdonképpen egy személyben felelt a belpolitika irányításáért. Zelenszkij mindentudó jobbkezeként – Jermak és Zelenszkij a háború kezdete óta lakótársakká váltak az elnöki bunkerben – a háború kitörése utáni majd négy évben, egészen tavaly novemberi kényszerű lemondásáig, ő vezette az elnöki adminisztrációt, és döntött arról, kik, illetve milyen ügyek kerülnek az elnök elé.

A mostani korrupciós ügy egy nagyobb, Midász kódnevű nyomozás mellékszála. A Midász-ügy keretében a NABU szerint egy bűnszervezet befolyása alá vonta az Ukrajna áramellátásának közel feléért felelő állami vállalat, az Energoatom beszerzéseit, és túlárazott szerződéseket kényszerített a beszállítókra, akik komoly összegeket voltak kénytelenek a bűnszervezet tagjainak visszafizetni. Különösen cinikus, hogy ezt nemhogy a háború ellenére, de részben éppen azt kihasználva tudták megtenni: a háború kezdete óta érvényes jogszabályok szerint Ukrajnában a stratégiai jelentőségű állami vállalatok ellen akkor sem kezdeményezhetnek a beszállítók végrehajtási eljárást, ha a vállalat akár több éven keresztül sem fizet a már leszállított áruért, illetve elvégzett munkáért. Így világos, hogy a beszállítóknak nem volt más választásuk, mint együttműködni a bűnszervezettel. A szinte teljes egészében külföldi támogatásoktól függő ukrán költségvetés kára eléri a 100 millió dollárt.

A bűnszervezet feltételezett vezetője – Timur Mindics – és számos más hivatalos gyanúsítottja, illetve a sajtó által hírbe hozott résztvevője Zelenszkij legbelsőbb, baráti köréhez tartoznak. Mindics egyik Kijev belvárosában található lakását, az ukrán politikai elit kedvelt találkozóhelyét, ahol néhány éve Zelenszkij elnök születésnapját is ünnepelte, a nyomozóhatóság lehallgatta, így szerezve bizonyítékokat a bűnszervezet ellen. Mindics tavaly novemberben, hivatalos meggyanúsítása előtti napon elhagyta Ukrajnát, jelenleg Izraelben tartózkodik. Nyomozás folyik továbbá Rusztem Umerov volt hadügyminiszter, German Galusenko volt energiaügyi miniszter és Olekszij Csernyisov volt miniszterelnök-helyettessel szemben is.

Andrij Jermakot a „Dinasztia”, egy Kijev melletti ingatlanfejlesztési projekt miatt helyezték május közepén előzetesbe. A gyanú szerint a Midász-ügyben eltulajdonított pénz egy részét a négy villából álló komplexum építésén keresztül akarták a résztvevők tisztára mosni. Sajtóinformációk szerint az egyik, a nyomozóhatóság dokumentumaiban csak R2 kódneven emlegetett luxusépület Andrij Jermak számára, egy-egy villa Mindics (R3), illetve Csernyisov (R4) számára épül.

Zelenszkij a parlamenttel szemben

Ahogyan a Financial Times portréja is megjegyzi, Andrij Jermak sok ellenséget szerzett magának az elmúlt évek során. Zelenszkij jobbkezeként döntő szerepe volt abban, hogy 2022 óta az elnök kezében a független Ukrajna történetében korábban nem látott hatalom összpontosul. A Szovjetunió felbomlása utáni három évtizedben az ukrán politikát a különböző tőkés részérdekek által vezérelt oligarchák, valamint a regionális ellentétekben manifesztálódó osztályellentétek – elsősorban a kijevi, nyugati tőkétől függő professzionális-menedzseri osztály és a főként keleti és déli területeken erős ipari munkásság ellentétes érdekei – határozták meg.

Az ukrán elnökök ezen ellentétes érdekek között igyekeztek egyensúlyozni, mindezt egy olyan országban, ahol a média az oligarchák politikai befolyást célzó játékszerévé vált, a politikai-gazdasági indíttatású gyilkosságok rendszeresek voltak, és ahol a 2000-es évektől fogva egyre aktívabban tevékenykedtek mind a nyugati, mind az orosz titkosszolgálatok.

Ehhez képest óriási változást jelentett, hogy a 2022-es orosz támadást követően az ukrán elit korábban sose látható módon fogott össze, és adott rendkívüli hatalmat az ukrán elnök kezébe. Ezzel a hatalommal Zelenszkij nem félt élni.

A kijevi parlament – a Ráda – az elnök, illetve gyakran Jermak utasítására törvényeket fogadott el és vont vissza vita nélkül, Zelenszkij „személyi szankciókat” vezetett be az ukrán nép vélt vagy valós ellenségeivel szemben, kétes bizonyítékok alapján megvonta politikai ellenfelei állampolgárságát, valamint a demokratikusan megválasztott megyei vezetők jogkörét az elnök által kinevezett katonai területi parancsnokokra ruházta át – de elsősorban csak az ellenzéki körzetekben.

A 2022-ben kiterjesztett háború első egy-két évében nem keltett negatív visszhangot a hatalom ilyen szintű koncentrációja. A harcok elhúzódásával, a megélhetési válság mélyülésével és a korrupcióról szóló hírek terjedésével azonban a tavalyi év során változni kezdett a helyzet. Először a háború kezdete óta tavaly nyáron a kijevi lakosság egy kis része kifejezte elégedetlenségét az elnök intézkedéseivel szemben. Az okot a tüntetésekre az adta, hogy Zelenszkij kezdeményezésére a Ráda korlátozta a két korrupcióellenes szerv, a NABU és a SZAP jogköreit. Részben a tüntetések, de elsősorban vezető európai politikusok tiltakozása miatt Zelenszkij gyorsan visszatáncolt, és a Ráda kevesebb mint egy héten belül elfogadott egy új, a tiltakozásra okot adó törvénnyel ellentétes értelmű szöveget. Zelenszkij e rövid politikai válság során a háború alatt már bevetté vált taktikát választotta: az ellenállást látva meghátrált, és igyekezett úgy tenni, mintha az alkotmányban rögzítettek szerint a parlament tőle teljesen függetlenül kezdeményezte és fogadta volna el a törvénymódosításokat. Érthető módon a Ráda képviselői közül – és közel sem csak az ellenzéki frakciókban – ez sokaknak nem tetszett.

Az ukrán parlamentben régóta halmozódtak azok a feszültségek, amelyek nagyjából a tavalyi év második felétől nyílt konfliktushoz vezettek Zelenszkij és a parlament között. A kényszerű okokból a parlamentben már lassan hat éve ülő képviselők elsősorban azt sérelmezik, hogy mind az elnök, mind a kormány mellőzi a frakciókkal való egyeztetést, a háborús helyzetben magától értetődőnek véve a frakciók támogatását. A háború első egy-két évében ez így is volt. Mára azonban odáig fajult a helyzet, hogy a kormánypárti frakcióvezető-helyettes, Motovilovec Andrej szerint a kormánypárt egy-egy törvényjavaslat szavazásánál már mindössze csak körülbelül 111 szavazatra számíthat biztosan, miközben a legutóbbi választásokon Zelenszkij pártja még 254 helyet szerzett a 450 fős Rádában. A képviselők leghatékonyabb fegyvere az ukrán sajtóban csak „olasz sztrájkként” emlegetett magatartás: a Ráda a törvényjavaslatok vitáit vagy végtelenül elhúzza, vagy egyszerűen napirendre sem veszi őket. Ez történt az IMF által követelt adóemelések törvénytervezetével is, melynek elfogadását az Európai Unió saját – Orbán Viktor miatt hónapokat késő – 90 milliárdos hitelének folyósításához is feltételül szabott. Ironikus módon, az Orbán-kormány – a Barátság kőolajvezeték hosszadalmas helyreállítása miatt alkalmazott – vétója így Zelenszkijnek is kapóra jött, mert elterelte a figyelmet a parlament obstrukciójáról, és így az elnök belpolitikai tehetetlenségéről.

Az uniós közeledés ára

Az adópolitikai ”reform” azonban nem az egyetlen követelés az unió részéről, ami Kijevet, és mint látni fogjuk, személyesen Zelenszkijt egyre nehezebb dilemmák elé állítja. Mint ismeretes, Oroszország inváziója után nem sokkal az Európai Unió hivatalosan is tagjelölti státuszt adott Ukrajnának. A tagjelölti státusz, szimbolikus jelentősége mellett, azzal a gyakorlati következménnyel is járt, hogy Ukrajnának immár ebben a minőségében kell nyilatkoznia többek között olyan témákban, mint a bíróságok és az ügyészség politikai függetlensége, valamint a korrupció elleni harc kérdése. Habár az Ukrajnát lélegeztetőgépen tartó európai hitelek folyósítása hivatalosan nincs e témákhoz kötve, világos, hogy Kijev nem engedheti meg magának európai kapcsolatainak romlását.

Ebben a kontextusban került sor 2025 decemberében arra a találkozóra Marta Kos, az EU bővítési biztosa és Tarasz Kacska ukrán miniszterelnök-helyettes között, amin elfogadták az azóta az ukrán sajtóban csak Kos-Kacska néven emlegetett közös nyilatkozatot. A nyilatkozat szerint Ukrajna kötelezi magát a NABU és a SZAP hatáskörének kiterjesztésére, valamint az európai partnerek által meghatározott nemzetközi szakértők bevonására az ügyészek és bírók kinevezésekor. Hasonló szabályok már most is érvényesek a korrupcióellenes szervek esetében.

A nyilatkozatban vállaltak teljeskörű elfogadása azzal járna, hogy a mindenkori ukrán elnök, valamint a parlament teljes egészében elveszítené kontrollját a bírói és ügyészi hatalom felett, márpedig az ügyészség Ukrajnában mindig is a végrehajtó hatalom fontos fegyverének számított, és ez a háború kezdete óta sem változott. Ismeretes, hogy a tavaly nyári kijevi tüntetéseket megelőzően az elnök irányítása alatt működő ügyészség őrizetbe vette a NABU több nyomozóját, Oroszország részére végzett kémkedéssel vádolva őket. Ez épp akkor történt, amikor az ukrán sajtó a NABU-tól származó információra hivatkozva arról kezdett írni, hogy a korábban említett Mindics-lakásban több ezer órányi hangfelvételt készített a nyomozóhatóság, melyen az ukrán politikai és gazdasági elit számos tagjának hangja is szerepel, köztük valószínűsíthetőleg a lakásban bizonyítottan többször megfordult elnöké is. Tavaly nyár óta az ukrán sajtó azt találgatja, vajon mikor szivárognak ki a hangfelvételek, és milyen meglepetéseket rejtegetnek.

A helyzetet némileg tovább bonyolítja, hogy a NABU nemcsak Zelenszkij környezete, de számos ukrán képviselő ellen is nyomozást folytat korrupció ügyében, így a bírói és ügyészi hatalom kérdésében az elnök és a parlament egy oldalon áll: mindkét hatalmi ág abban érdekelt, hogy megmaradjon a status quo, miszerint a mindenkori elnöktől független SZAP és NABU mellett a főügyészség is a végrehajtó hatalom irányítása alatt marad. Kérdés persze, hogy az EU meddig hajlandó félrenézni ebben a kérdésben.

Mindenki háborúja, kevesek felhalmozása

A hangfelvételek végül idén májusban kezdtek szivárogni. A kevés, sajtóhoz kikerült leiratokon egyelőre Mindicset és néhány üzlettársát olvashatjuk, akik többek között a négy villa építésének – a korrupciós botrány miatti – befagyasztásáról értekeznek. A valódi szenzációt azonban Andrij Jermak őrizetbe vétele jelentette. A május 14-én, egy csütörtöki napon őrizetbe vett Jermaknak a hétvégét is a fogdában kellett töltenie, mert az óvadékként követelt 140 millió hrivnyát (kb. 1 milliárd forint) nem sikerült összegyűjteni a pénteki nap végéig. Sajtóértesülések szerint Zelenszkij elnök utasításba adta beosztottjainak, hogy segítsenek előteremteni a kellő összeget, de attól tartózkodott, hogy maga is hozzájáruljon barátja és korábbi jobbkeze mielőbbi szabadulásához.

Szimbolikus, hogy Jermak előzetes letartóztatásba helyezésének tárgyalását orosz légitámadás miatt rövid időre meg kellett szakítani. Az Ukrajna védelme melletti széleskörű társadalmi konszenzusnak, na meg persze a háborús időkben a médiára vonatkozó szigorú szabályoknak köszönhető, hogy Zelenszkij eddig jórészt elkerülte a sajtó részéről a személyét érő direkt korrupciós vádakat. Az indirekt, kódolt utalások azonban elkerülhetetlenül egyre sűrűbbek. Ahogy a liberális Dzerkalo Tizsnya írta, „akik gyanúsítottként szerepelnek – Csernisov, Mindics, Surma stb. – azok feldobhatják Jermakot. Jermak viszont csak az »R1«-et tudja feldobni”. A nyomozati anyagokban ugyanis R2 (Jermak), R3 (Mindics) és R4 (Csernyisov) mellett természetesen szerepel egy titokzatos R1 is, aki számára szintén épült egy villa, és akinek kilétéről egyelőre semmit sem tudunk. Ebben a kontextusban kell értelmezzük a NABU igazgatójának azon szavait, melyek szerint „Volodimir Zelenszkij elnökkel szemben nem folyt, és jelenleg sem folyik vizsgálat”.

E súlyos belpolitikai válság megoldását az elnök az elmúlt hónapokban láthatólag Ukrajnán kívül keresi.

Kijev világosan európai szövetségesei értésére adta, hogy számára a háború lezárását követő, szinte azonnali EU-tagságnak nincsen alternatívája. Zelenszkij politikai jövőjét ugyanis csak egy nagy, az uniós csatlakozáshoz vagy a háború megnyeréséhez mérhető siker menthetné meg.

Az ország függetlenségéért vívott háborút továbbra is támogatja a társadalom jelentős része. A belpolitikai válság azonban egyre élesebben rávilágít az elit és a nép között feszülő érdekellentétekre. E válság további mélyülése hosszú távon akár a háború támogatását is erodálhatja.