A kényszersorozások és a háborús önbíráskodás hozta válságos helyzetbe az ukrán felsővezetést
Ukrajna kormánya egy éven belül másodszor oszlik fel.
Ukrajna kormánya egy éven belül másodszor oszlik fel.
Az elnök legközelebbi szövetségesét is elveszítette, miközben a háború, a megélhetési válság és az uniós nyomás egyszerre feszíti Ukrajnát.
Egészen más színben tünteti fel a Tisza Párt győzelmének okait egy új felmérés.
Svédország dokkmunkásai sem Oroszország, sem Izrael háborúit nem hajlandóak segíteni. Erik Hegelson szakszervezeti vezető pedig még a munkaviszonyát is feláldozta a küzdelemben, ami ma is tart.
Andor Lászlóval arról beszéltünk, hogy meddig lehet képes Európa finanszírozni Ukrajna háborús erőfeszítéseit, van-e értelme igazságos békéről beszélni, és képes-e Európa szolidáris alapon szervezni az újjáépítést?
Magyarországon a két nagy párt nem két, a társadalom berendezkedésére vonatkozó, eltérő javaslattal, hanem két nagyhatalmi struktúra és érdekcsoport igényeivel lép fel és kampányol 2026-ban.
Szabályos társadalmi ellenállás indult el az ukrán férfiak hadseregbe hurcolása ellen, amelyet főként munkásosztálybeli nők szerveznek, a téma viszont olyan érzékeny Európában, hogy csak a második helyen tarthattak róla szakértők panelbeszélgetést, a CEU-n a programot ugyanis korábban visszamondták.
Az iráni háború betett az olaj világpiaci árának, ebben a helyzetben még az EU is mozgolódni kezdett kőolajvezeték-ügyben. Orbánnak viszont még így sem hisznek igazán.
Lehetséges, hogy Putyin, a birodalmi dicsőség helyreállításának lázában égve, már nem hoz racionális döntéseket. Volt már példa hasonlóra, de az ellenkezője, a racionális visszakozás gyakoribb, hisz minden politikai rendszerben erősen dolgozik az önfenntartás ösztöne.
Orbán 8 évnyi kísérletezés után nagy erőkkel exportálni kezdte a magyar „receptet”.