Noha az európai uralkodó körök és Donald Trump nagy hatalmú észak-amerikai ellenfelei teljes váltást és hátraarcot várnak Magyar Péter kormányától az orbánizmus ügyében, ebből nem minden valósulhat meg – derül ki a European Council of Foreign Relations (ECFR) brüsszeli think tank részletes, választás utáni felméréséből.

Az éles váltás az eredmények szerint viszont korántsem lesz egyszerű.

Miközben ugyanis Brüsszelben a Kínával, Trumppal és Oroszországgal folytatott megengedő baráti magyar viszony befejezése a legfontosabb, és a sajtó Orbán és „a nemzetközi illiberalizmus” bukását latolgatja, Magyar Péter valójában nem erre kapta a felhatalmazását, hanem a belpolitikai krízis megoldására.

Ez az általuk megkérdezett magyar szavazók válaszaiból is kikövetkeztethető. Az ECFR összefoglaló cikke szerint azok, akik a Tiszára szavaztak, arra a kérdésre, „Mi volt a fő ok, amiért a választott pártra szavazott?”, 37 százalékban úgy feleltek, a „Rendszerszintű változás/rendszerreform elérése céljából”, további 30 százalék a Fidesz-ellenes érzelmeit nevezte meg, 17 százalék a korrupciót és az állam félrekezelését, és csupán 8 százalék szavazott a Tisza Párt programja, további 7 százalék pedig a jelölt személye miatt.

Gazdasági aggályok

Amikor pedig a szavazóknak azt a kérdést tették fel, „Mi volt a fő ok, illetve melyek voltak a legfontosabb tényezők, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt megnyerte a választásokat?”, az összes válaszadó 37 százaléka és a Tisza-szavazók 50 százaléka a Fidesz elutasítását nevezte meg, az összes szavazó csupán 17 százaléka és a Tisza-szavazók 25 százaléka vélte úgy, a korrupció és állami vezetői inkompetencia vezetett ehhez.

A Tisza programjának pozitív elemei az összes választó 15 százalékára és a tiszások 21 százalékára gyakoroltak döntő hatást szavazatuk leadásakor.

Feltűnő, hogy míg az összes szavazó csupán 12 százaléka hisz abban, hogy Magyar Péter csupán „külföldi beavatkozás” révén nyerhetett, a Fidesz-szavazók 32 százaléka mégis így tartja, és ezt látja a Tisza kétharmados áttörése legfontosabb okának. Szembeszökő: a Tiszára szavazó válaszadók közül a jövő iránti reményt csak az emberek 4 százaléka és a tiszások 6 százaléka táplált.

AZ ECFR elemzői kiemelték, az eredmények alapján egyértelmű, hogy Magyar Péternek a geopolitikai vetélkedések és az EU-barát szimbolikus és külpolitika helyett főleg és elsősorban a belpolitikai ügyekre, a „rendszerváltoztatás” és elszámoltatás elvégzésére, az állami szolgáltatások rendbetételére és a gazdasági helyzet stabilizálására kell összpontosítania.

Arra a kérdésre, melyek Magyarország legégetőbb problémái, mind az összes választó, mind pedig a Tisza választói 37 százalékos arányban az infláció és áremelkedések mértékét nevezte meg, de még a Fidesz-szavazók 34 százaléka is ezt tartja a legsúlyosabb problémának. Ebben az Orbán-kormány gazdaságpolitikája ugyan fontos szerepet játszott, de elmondható, hogy a háborús feszültségek és energiaár-robbanás miatt ez a jelenség általánosan jellemző a kontinensre.

Ezen túl a szavazók relatív többsége, 33 százaléka az oktatás és egészségügy helyzetét tartja a legsúlyosabb kérdésnek, a Tisza választói között ez az arány is magasabb, 37 százalék.

A korrupció felszámolása és a kormányzás „rendbetétele” mint általános kategória a tiszások között 40 százalék szerint a legfontosabb kérdés, így várható, hogy Magyar Péter agendájában főként a következő hónapokban is ez fog a legfontosabb helyen szerepelni. Ugyanakkor itt már meglátszik az összes választó prioritásai és a Tisza Párt szavazói prioritásai közötti különbség. Hiszen a korrupciót az infláció és a szociális helyzet után csupán az összes választó 26 százaléka tartja a legfontosabb ügynek.

A Tisza tehát ebből a szempontból antikorrupciós politikai koalíció is.

A Fidesz szavazói ezzel szemben energiabiztonság és geopolitika mentén választották volna ismét Orbán Viktort. 35 százalékuk szerint ugyanis az ország energiabiztonsága az elsőrangú kérdés, egy százalékkal még az inflációt is megelőzte körükben az ügy.

Az általánosságban kevésbé fontosnak tartott problémacsoportok közé sorolták a hadseregfejlesztést, biztonságot, honvédelmet, az országban dúló „politikai konfliktusokat”, a nyugdíjak és a lakhatás helyzetét, valamint a migrációt (emiatt csak a tiszások 2 százaléka aggódik, de a fideszesek között is „leült” a téma: 28 százalék nevezte meg legfontosabb ügyként, az összes válaszadó között pedig 12 százalék),.

A felmérés megmutatja tehát, a Tiszától az ország „megjavítását” egyfajta „generálszervízt” várnak a választók, nem lesznek viszont a kormánnyal szemben türelmetlenek. Az összes szavazó közül ugyanis 76 százalék mondta azt, hogy a jogállam helyreállítása és az elszámoltatás „nehéz”, vagy „nagyon nehéz” feladat lesz, a Tisza-szavazók 81 százaléka is így véli és még a fideszes szavazók 68 százaléka is ezt a két opciót jelölte be.

Ez a türelem, mint a felmérés értékelői megjegyezték: „némi mozgásteret biztosíthat Magyar számára. A szélsőjobboldali Jog és Igazságosság Pártot (PiS) leváltó Donald Tusk kérészéletű népszerűsége Lengyelországban azonban figyelmeztető példaként szolgál arra, hogy nem szabad húzni az időt”, amikor elszámoltatásról és korrupcióellenes fellépéséről van szó.

Sokkal kevésbé világos viszont, mit is kívánnak a magyarok a Tisza-kormány külpolitikájától. Egyértelmű persze az ECFR szerint, hogy a választók nagy mértékben elkötelezettek az Európai Unió iránt. A magyar választók 79 százaléka „eléggé, vagy nagyon valószínűnek” tartja az ország és az EU viszonyának javulását a következő években. A fideszes szavazók közül 73 százalék, és a tiszások közül 93 százalék számít erre.

Oroszok, ukránok, amerikaiak, kínaiak

Ugyanakkor, amikor arra kérdeztek rá, milyen legyen Magyarország külpolitikája a következő években, a válaszadók abszolút kisebbsége, 43 százaléka mondta azt, hogy az EU-s tagállamokkal való szorosabb szövetség lenne kívánatos, 22 százalék pedig „egyensúlyt” kíván a nyugat, valamint Kína és Oroszország között. Az ECFR szerint ez a nézet főként a Fidesz-szavazók között domináns, de az összes választó körében is jelentős hányad: 37 százalék kiegyensúlyozott külkapcsolatokat óhajt Peking, Moszkva és „a nyugat” között, csupán 12 százalék akar szorosabb kapcsolatot a nyugattal, és ugyanennyien akarnak körükben kizárólag az oroszokkal és kínaiakkal együttműködni.

Fontos megjegyezni, hogy maga a felmérés a „nyugat” közelebbről meg nem határozott fogalmát használja, tehát nem különbözteti meg ebből a szempontból Észak-Amerikát és Nyugat-Európát sem, mégis külön kérdez rá a Trumppal és az Egyesült Államokkal fennálló viszonyra – ez pedig kétértelműségekhez is vezetett az eredményekben.

Donald Trump elnök kormányával és az USA-val viszont az összes választó csupán 11 százaléka és a Fidesz-választók 20 százaléka kíván szorosabb kapcsolatokat. Ebből a szempontból súlyosan elhibázottnak tűnhet utólag Orbán Viktor közös kampányeseménye J. D. Vance alelnökkel, vagy nagy csinnadrattával kísért kormánylátogatása Washington DC-ben. A kaotikus agresszorként és az energiaválság egyik kiváltójaként 2026-ban fellépő Trump ugyanis – csakúgy mint Európa többi országában – Magyarországon is igencsak népszerűtlen vezetőnek számít.

Magyar Péter ugyan több baráti gesztust is tett a kampány során a Trump-kormánynak, Orbán Anita külügyminiszter pedig a héten is mint „stratégiai szövetségest” említette az USA-t, de a Tisza-szavazóknak úgy tűnik, ez kevésbé fontos ügy: a nyugati országok összességével 70 százalékuk akar jobb kapcsolatot, de Trumppal és az USA-val csupán 5 százalékuk működne együtt szorosan. Úgy tűnik, Magyar Péter akár keményebb kritikát is megengedhetne magának Washingtonnal szemben az elkövetkező politikai ciklusban, legalábbis ezzel nem idegenítené el saját választóit sem.

A szavazók többsége Ukrajnával is jobb kapcsolatokra számít az új kormánytól, de a felmérés leszögezi, Magyarország Ukrajnának nyújtandó támogatásának „súlyos korlátai vannak” a közvéleményben. Az összes szavazó 54 százaléka és még a Tisza-szavazók 43 százaléka sem támogatná például, hogy hazánk ne vétózza meg Ukrajna EU-tagságról szóló tárgyalásait. Kockázatként merülhet fel, hogy míg Magyar Péter saját szavazói között többsége van annak, hogy Magyarország engedje át a területén az Ukrajnának szállított NATO-fegyvereket, addig az összes választó között ezt a lehetőséget ellenzik.

Egy ilyen lépést tehát az ECFR szerint a Tisza Párt anélkül is megtehetne, hogy komolyan kockáztassa pártbázisát, de ettől még nem bizonyos, hogy erre kényszerül. Magyarország ugyanis nem túl fontos fegyverszállítási útvonal, Ukrajnával pedig csak a hegyes-völgyes Kárpátalján keresztül van kapcsolata. A Pápán állomásozó közös NATO Nehéz Légiszállító Ezred (Heavy Airlift Wing) pedig amúgy is 2022 eleje óta szállít felszerelést és fegyvereket az ukrán hadseregnek légi úton. Bár az erről kevesen tudhatnak valójában.

Orosz olaj, ukrajnai háború

A felmérés általános következtetésként jegyzi meg: miközben Brüsszelben a tagállamokkal ápolt baráti viszony mostanra egyet jelent az Ukrajna számára nyújtott feltétlen támogatással, nem úgy tűnik, hogy a magyar szavazók ezt észrevették volna, ugyanis úgy vélik, az EU-val való baráti viszony és az Oroszország elleni ukrajnai védekezés kérdése szétválasztható.

Hasonló elképzeléseik vannak az energiapolitikáról is. Miközben a tiszás szavazók döntő többsége például fegyvereket is átengedne az országon a frontra, nem engedné el az orosz olajat és földgázt sem teljesen. A felmérés ugyan megállapítja: ez azt jelenti, hogy az EU Oroszország elleni szankcióit a tiszás szavazók körében támogatás övezi, az általuk közölt táblák viszont csak az energiakereskedelemre vonatkozó támogatást, vagy elutasítást mérik, nem derül tehát ki, hogy az orosz politikusokra, bankárokra, közéleti személyiségekre bevezetett szankciókkal, banki forgalmi szankciókkal kapcsolatban mi a pontos helyzet.

Az viszont világosan látszik, hogy amint a kérdésekben nő az elköteleződés mértéke az ukrajnai háborúban, úgy fogy a magyar választók támogatása is. Egy ukrajnai háborúba való magyar fegyverszállítást, vagy a háborúba való más szintű bekapcsolódást már a tiszások, a fideszesek és az összes választó is egyértelműen elutasítana.

Magyar Péter a kampány során maga is azt hangoztatta, ilyesmit nem támogat, és a békekötés módozatait fogja elősegíteni politikája.

Érdekes összefüggés, hogy míg a Tisza-szavazók kis többséggel támogatnák Magyarország felfegyverkezését, aközben a Fidesz-szavazók a választás után már kis többséggel, de elutasítják ezt a tervet – annak ellenére, hogy a haderő felszereléséből az Orbán-kormányok is jócskán kivették a részüket az elmúlt években. A Fidesz-szavazók tehát jórészt továbbra is ultrakonzervatívak, de immár legalábbis szkeptikusak a haderőfejlesztési tervekkel szemben is.

Ebben a kampány és a választás utáni periódus között elmozdulás látszik: míg a választás előtt a Tiszára szavazni tervezők kétharmada támogatta az orosz energiáról való gyors leválást, a választás után már csak 38 százalékuk tartotta ezt helyes ötletnek. A magyarok többsége, 53 százaléka is elutasítja ezt. Ugyanakkor az ECFR megjegyzi, energiaügyekben és Moszkvával ápolt bármiféle kereskedelmi kapcsolatokban Brüsszel sokkal szigorúbban fog bánni Magyarországgal, mint más országokkal, hiszen Orbán nyíltan és határozottan támadta őket, és kvázi-szövetségi politikát folytatott Moszkvával.

Ezért az EU-s pénzek hazahozatala (a hamarosan kifutó NextGenEU és RePower EU Covid-helyreállítási alapoknál ez különösen igaz) nagy súllyal esne latba, hogy Magyar Péter és Orbán Anita mennyire rugalmas a teljes Oroszországról való leválás kérdésében – miközben ennek a magyar választók és a Tisza-szavazók között sincsen egyértelmű támogatása. Magyar Péter itt hivatkozhat majd a „magyarok akaratára, véleményére” míg az EU bekeményíthet, mondván, valódi baráti hozzáállást várnak a Tiszától az EU-s pénzekért cserébe.

Úgy tűnik viszont, hogy a magyarok politikai véleményét minden – a szélsőjobboldal, vagy jobboldal felé tájékozódó – politikai erő félreértette. Az ECFR szerint ugyanis a kifejezetten szimbolikus, „kultúrharcos” kérdések egyáltalán nem úgy alakultak a magyar válaszadók között, ahogyan azt várni lehetett.

Kiderült például, hogy szerintük a magyarok 49 százaléka támogatja a szexuális kisebbségek jogainak kiterjesztését, és kicsivel kevesebben, 32 százaléknyian ellenzik határozottan, vagy valamelyest.

A Tisza szavazóinak 76 százaléka (!) egyenesen támogatná a szexuális kisebbségek jogainak megvédését. Úgy tűnik tehát, hogy a 2025-ös, „betiltott” Pride ügyében Magyar Péter és a Tisza a társadalom többségénél konzervatívabban nyilvánult meg 2025-ben, amikor azt mondta, természetesen a gyülekezési szabadság a Pride résztvevőinek is jár, de részvételét nem ígérte meg. Később, 2026- április 12-én, a választási győzelem éjszakáján Magyar Péter már tovább ment, és megígérte, az ő kormányzása alatt „mindenki szabadon szerethet” majd. Innen nézve a Fidesz homofób megjegyzései, transzneműek elleni hadjárata és a Pride-on résztvevők hatósági üldöztetésének belengetése  a helyzet teljes félreértésére alapuló, súlyos politikai hibának tűnik.

A felmérés értékelése végezetül megállapítja: „az EU nagy dilemmával szembesül. Milyen mértékű nyomást gyakoroljon Magyarországra, hogy az EU-támogatások folyósításának előfeltételeként változtasson irányvonalán Ukrajna, Oroszország és más kérdések tekintetében, amikor a magyar társadalom ilyen irányváltás iránt csak langyos érdeklődést tanúsít? Melyik kockázat a nagyobb: az, hogy elszalasztják a politikai irányváltás lehetőségét, vagy az, hogy túlerőltetik azt, és ezzel elvonják az új kormány szűkös erőforrásait a magyar belügyek rendezésétől?”

A felmérés készítői szerint viszont Brüsszelnek tanácsos lenne a geopolitikai kérdésekkel „békén hagynia” Magyar Pétert, abból a célból, hogy a Fidesz okozta súlyos jogállamisági deficitet, visszaéléseket és a korrupciós helyzetet meg tudja szüntetni. Ha emellett még tökéletes atlantista szövetségest is keresnének a Tisza-kormányban, és ezt a vonalat is erőltetnék, akkor viszont a magyar társadalom többségének a rosszallásával nézne szembe az EU-s vezetés és az ebbe az irányba kényszerített kormány is.

Az átfogó közvélemény-kutatást a think tank megbízásából a Stratega Research és a Mandate Research cégek készítettek, reprezentatív mintán (1001 fő), online kérdőívekkel, a válaszokat április 17 és április 27 között rögzítették.