Közel 50 kárpátaljai roma menekült – köztük gyerekek –  lett ingatlancsalók áldozata és került utcára szeptember 29-én Budapest XVI. kerületében. Az ukrán állampolgárságú, magyarajkú lakók mindössze egy héttel ezelőtt tudták meg, hogy már egy éve, azaz 2025 ősze óta lakáskiürítési eljárás zajlik az általuk lakott családi ház bérlői ellen, akik, mint ekkor kiderült, valójában nem is ők voltak. Egy magát tulajdonosnak kiadó csaló ugyanis jogosultság nélkül, hamis bérleti szerződésekkel, bérleti díj fejében adta tovább a házat – amelyet valójában maga is csak bérelt harmadmagával.

Noha nem az ott lakó négy család halmozott fel tartozást a tulajdonos felé, bírósági végrehajtás keretében kedden végül el kellett hagyniuk az ingatlant, s segélyszervezetek, a főváros, valamint a kormány együttes segítségének köszönhetően sikerült elhelyzeni őket. Ahogyan az ügyről hírt adó A Város Mindenkié (AVM) lakhatási szegénységben és hajléktalanságban élő emberek jogaiért küzdő csoport közösségi oldalán tett bejegyzésében hangsúlyozta, az ügyben mind a lakás valódi tulajdonosa, mind az érintett családok károsultak, ugyanakkor szerintük ebben a formában a családok nem lettek volna jogszerűen kilakoltathatók.  

Nem tudtak arról, hogy nem jogszerű az ott tartózkodásuk

A lakáskiürítési eljárás ellen tiltakozó aktivisták szerint a lakók nem tudták, hogy hamisak a bérleti szerződéseik, amelyeken annak az embernek a neve szerepelt, aki havonta odajött hozzájuk beszedni a pénzt – nyilatkozta a Mércének Zubek Adrienn, az A Város Mindenkié tagja. 

„Lehet, hogy ha a földhivatalból le tudták volna kérni a tulajdoni lapot, akkor megállapíthatták volna, hogy nem is ő az igazi tulajdonos, de ezt azért még náluk a hazai rendszerben könnyebben eligazodó emberek sem szokták feltétlenül megtenni. Szerintem e tekintetben ők vétlenek, jóhiszeműen jártak el, fizették a pénzt. A tulajdonos is természetesen vétlen, tehát a köztes csaló az, aki a vétkes.”

Zubek Adrienn szerint a családok egy héttel ezelőtt tudták meg egyáltalán azt, hogy kilakoltatás fenyegeti őket. A tulajdonos az elmúlt egy évben végigjárta a lakáskiürítésig vezető, teljesen jogszerű utat: a közjegyzőtől bírósági eljáráson át a végrehajtást engedélyező végzésig, ezért tartott a folyamat egy évig.

Ám mivel a hivatalos iratok nem hozzájuk, hanem a csalók címére érkeztek, a bérlők nem tudtak az eljárásról, ők egy héttel a kilakoltatás időpontja előtt értesültek minderről

– mondta az aktivista. 

A lakók beszámolója szerint a csalóknak nyoma veszett azután, hogy kitűzték a lakáskiürítés időpontját: még az utolsó, úgynevezett „lakbért” is beszedték tőlük, és csak utána tűntek el. Úgy tudjuk, a kárvallott családok tagjai közül többen fontolgatják, hogy feljelentést tesznek az ügyben, Zubek Adrienn szerint  ugyanakkor ez főleg azért nem történt még meg, mert tegnapig az foglalkoztatta őket leginkább, hogy hol fogják tölteni a következő éjszakát. 

200 ezer egy szobáért

Fontos körülmény az ügyben, hogy extrém magas, szobánkénti (!) 200 ezer forintos „bérleti díjat” szedett be a csaló a családoktól. Hogy miért alakulhatott ki az a helyzet, hogy lényegében egyetlen tömegszálláson kényszerült lakni 50 ember, ráadásul ennyire sok pénzért, arról Zubek Adrienn azt mondta lapunknak, hogy miután a kilakoltatásveszélyről az aktivisták is csak hétfőn értesültek, a családok egyéni történeteit egyelőre nem volt módjuk megismerni. Ugyanakkor vannak szerinte olyan általános tendenciák, amelyek minden bizonnyal meghatározták a XVI. kerületi lakók helyzetét is. 

„Van egy nagyfokú, a lakáspiacon kiemelten megmutatkozó előítéletesség az országban általában is a romákkal szemben – amelyet nemrég az ELTE és a CEU kutatóinak nagymintás kutatása is igazolt –, a konkrét esetben pedig ráadásul kárpátaljai romákról van szó. Az, hogy ennyire nehezen jutnak szálláshoz, valószínűleg nem független attól a hergeléstől sem, ami történt az elmúlt időszakban Ukrajna, az ukránok, illetve a menekültek ellen” – mondja az aktivista.   

Azt is hozzátette: ez a helyzet nem nagyon különbözik attól, amit a magyarországi roma családok esetében látunk: sokuk kvázi „munkásszállásokon” lakik, amelyek valójában régóta nem munkásszállások, hanem olyan, félintézményes szállástípust jelölnek meg így, amelyeken kifizettetnek annyi pénzt a családokkal egy-egy szobáért, közös használatú konyháért, mint amennyit egy teljes, külső (budapesti) kerületi normál albérletért is fizetnének, csak éppen azt nem adják ki nekik.

„Akikkel mi beszéltünk, közülük minden felnőtt lakónak van munkája, egyedül egy egyéves lányával otthon levő anyuka nem jár jelenleg dolgozni. Van, aki már középtávon is inkább egy albérletet szeretne fizetni – mint ahogy eddig is azt hitték, hogy albérletet fizetnek –, csak iszonyatosan nehezen találnak olyat, amit ki is adnak nekik” – mondta Zubek Adrienn.

Problémás kilakoltatás

Azzal együtt, hogy a tulajdonost is egyértelműen kárvallottnak tekinti az A Város Mindenkié is, álláspontjuk szerint súlyos jogi probléma van azzal, ahogyan a végrehajtást lefolytatták: hiszen nem az adóst lakoltatták ki, nem azokat lakoltatták ki, akik a tulajdonossal valódi jogviszonyban álltak, hanem azokat a családokat, akik a szélhámossal kötöttek „szerződést”. 

„Ráadásul, a hamis bérleti szerződéseken még csak nem is az az ember adja ki magát tulajdonosnak, aki ellen a végrehajtás szól, így a menekült családokra igaz, hogy nem a kötelezett (az adós) jogán lakták a házat, hozzá végképp semmi közük nem volt, ezért a végrehajtási törvény és a bírósági esetjog alapján valójában nem lettek volna kilakoltathatóak” – írják posztjukban. 

&;

Beszámolójuk szerint a végrehajtó és a rendőrség mindvégig figyelmen kívül hagyta az AVM aktivistái által a helyszínen is visszaterően jelzett jogi problémát, a kilakoltatást pedig így nem sikerült megakadályozni.

A közel 50 ember elhelyezése végül több szervezet összefogásával oldódott meg: ebben az AVM mellett szerepet játszott a Magyar Ökumenikus Segélyszolgálat, akiknek a munkatársai a helyszínen is végig jelen voltak, Lakatos Ádám és Szécsi Magdolna hazai roma aktivisták valamint a Fővárosi Önkormányzat is. Az AVM kiemeli: most először az állam is bekapcsolódott a kilakoltatás utáni elhelyezés folyamatába, ugyanis a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, a Szociális és Családügyi Minisztériummal és a Belügyminisztériummal is volt együttműködése az ügyben eljáró szervezeteknek, illetve a Máltai Szeretetszolgálat államilag támogatott férőhelyei is megnyíltak.

Az AVM a poszthoz fűzött állásfoglalásában azt írja, szerintük az ingatlancsalók ügyének felderítése a rendőrség és a büntető igazságszolgáltatás hatásköre. Ugyanakkor a kormánynak az elhelyezés nélküli kilakoltatások megtiltása lenne a következő feladata, ahogyan lakáspolitikára, lakbértámogatásra és bérlővédelmi intézkedésre is szükség lenne. Az ügy szerintük arra is rávilágít, hogy a „családsegítés” jórészt eszköztelen a lakhatási válsághelyzetekkel szemben, a „gyermekvédelem” elől  pedig valójában el kell kell rejteni a megvédendő gyerekeket a törvénysértő kiemelések megelőzése érdekében. 

Kiemelt képünk illusztráció.  A fotón az orosz-ukrán háború elõl menekülõk várakoznak az ungvári vasútállomás elõtt 2022. március 9-én.