Itt a Mérce és a Tilos Rádió új nemzetközi politikai műsora, a Forráspont! Az első adásban az ukrajnai és iráni háborúról esett szó, előbbinél különösen a munkásosztály perspektívájára helyeztük a hangsúlyt. A mostani adásban Andor Lászlóval beszéltünk arról, hogy meddig lehet képes Európa finanszírozni Ukrajna háborús erőfeszítéseit, van-e értelme igazságos békéről beszélni, és képes-e Európa szolidáris alapon szervezni az újjáépítést?

Több mint négy éve terjesztette ki Oroszország a harcokat Ukrajna egészére. Mára mind Ukrajnában és Oroszországban, mind Európában állandósult valóságként tekintünk a háborúra, miközben az USA kiszállása óta Ukrajna egyedüli érdemi támogatója Európa maradt. A volt európai biztossal először azt jártuk körbe, miként és meddig támogatja Európa a háborús erőfeszítéseket. Andor László pozitívumként emelte ki, hogy a legtöbb európai vezető úgy gondolja, Ukrajnát támadták meg, és Ukrajnának is kell eldöntenie azt, hogy mikor, meddig, milyen mértékben akar küzdeni azért, hogy a maga számára a lehető legjobb eredményt érje el a háborúban.

Miközben zajlik egy párhuzamos békefolyamat, az Egyesült Államok megváltozott álláspontjának köszönhetően, az Európai Unió vállalja azt, hogy hitelez Ukrajnának, hogy folytatni tudja a harcokat, és a háború lezárásáról ne kiszorított helyzetben kelljen megállapodnia Oroszországgal. Bár sokan várták, úgy tűnik, Oroszországot nem fenyegeti nagy belpolitikai válság, sőt az iráni háború következtében magasra szökő olajár miatt most előnybe is kerülnek a háború finanszírozását tekintve az Ukrajnát támogató európai országokkal szemben.

Mivel a közeljövőben előreláthatóan egyik fél sem fogja katonai értelemben legyőzni a másikat, és a háború lezárása egyre sürgetőbb, valamilyen rendezésnek, megállapodásnak születnie kell.

Andor László szerint a béke szempontjából három kérdés merül fel a leggyakrabban. Az első, hogy mi lehet az a biztonsági garancia, ami egy esetleges megállapodás után garantálja Ukrajnának, hogy a rá következő években, évtizedben Oroszország nem támadja meg újfent. A második kérdéskör területi jellegű. Úgy tűnik, Oroszország az egész Donyec-medencét annektálná, ez az alkufolyamat része. A harmadik kérdés pedig, hogy Ukrajna tud-e még javítani tárgyalási pozícióján?

Utóbbi kapcsán árulkodó, hogy Zelenszkij elnök visszatérően leszögezi, határidőre van szükség arra nézvést, mikorra válhat Ukrajna az Európai Unió tagjává. A tagság elsődleges funkciója az, hogy segítheti a veszteségek elfogadtatását a társadalommal. Bár Zelenszkij erre nagy hangsúlyt fektet, az Európai Unió láthatóan nem szeretne gyorsított csatlakozást, ami félreteszi az uniós tagság hagyományos kritériumrendszerét.

„Meg lehet itt is különböztetni a nyelvezetet meg a gyakorlatot. Szóban óriási teljesítményre képesek egyes európai vezetők, beleértve magát Ursula von der Leyent, de hogy ennek valamilyen gyakorlati folyománya is lenne, igazából e pillanatban nem látható” – fogalmazott Andor.

Hasonló a helyzet a békekötés esetén Ukrajnának nyújtott biztonsági garanciák kérdésében is. A jelentősebb katonai erővel bíró országok vezetői ködösítenek: elhangzott például, hogy a britek katonákat küldenének Ukrajnába, de ebbe Oroszországnak is bele kéne egyeznie. Az Unió honvédelmi miniszterei inkább azzal vannak elfoglalva, hogy az európai országok – a konfliktusból és korábbi szerepvállalásaiból kihátráló Egyesült Államok nélkül is – gondoskodni tudjanak a saját biztonságukról.

Andor László éles kritikát fogalmazott meg a békekötést illető hozzáállásról, mely az igazságosságot mint fő kritériumot jelöli meg.

„Többnyire olyan emberek beszélnek az igazságos békéről, akik az elmúlt négy év háborúját úgy nézik, mint egy sporteseményt. Egy futballmeccs után szokták megkérdezni, hogy na, igazságos döntetlen született-e? De egy olyan háború után, amelyik óriási pusztítást okoz emberéletekben, a természeti környezetben, az épített környezetben, és a gazdasági potenciál leromlik? Ukrajnának soha nem lesz akkora népessége, mint volt a háború előtt – vagy csak hosszú idő múlva. A gazdasági potenciálja mikor fog helyreállni? Nem tudjuk. Még ha a nyugat-európai országok nagyon sokat is fognak fordítani az újjáépítésre, ez akkor is hosszú, több évtizedes folyamat lesz. Nem tudom, mi az, hogy igazságos, nem fogja senki föltámasztani azokat az embereket, akik meghaltak.”

Az európai szerepvállalást Ukrajna újjáépítésében Andor László sokkal bizakodóbban ítéli meg. Miközben az Egyesült Államok lényegében legyőzöttként kezelte Ukrajnát – ez például az ásványkincsekről szóló megállapodásban érhető tetten –, addig az Európai Unió a volt biztos szerint próbál áldozatot is vállalni. Ukrajnának folyamatosan pénzügyi támogatásra van szüksége ahhoz, hogy a gazdaság regenerálódjon, hogy a belső pénzforgalom helyre tudjon állni, hogy munkahelyeket lehessen teremteni, az infrastruktúrát helyre lehessen állítani, miközben a szociális szolgáltatásoknak is működniük kell.

„Ha a nyugati orientációja megmarad az ukrán politikának, akkor az Európai Unió alapvetően segítő hozzáállása is fönnmarad. Nem feltételek nélkül, például nem tanulságok nélküli a pár évvel ezelőtti gabonavita. (…) Az óriási felelőtlenség lenne, ha brutális sokkterápiáknak vetnék alá az országot.”

Andor emlékeztet: 

„a jelenlegi konfliktus eredete is részben erre vezethető vissza: Ukrajna az egyik legsúlyosabb áldozata volt a pénzügyi válságnak. Jobb nem bemenni még egyszer ugyanabba az utcába, amikor az Európai Unió a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) a hátában túlzottan rideg bánásmódban részesítette Ukrajnát.”

És ha megkezdődik az újjáépítés, már össze lesz kapcsolva valamilyen integrációs folyamattal is – hogy ez konkrét EU-tagsághoz mikor vezet, egyelőre senki nem tudja. Az integráció kapcsán Andor László leszögezte: látni kell, hogy óriási jövedelmi szakadék van Ukrajna és az EU magországai között – mivel a tőke Ukrajnában áramlik, az olcsó munkaerő meg a másik irányba –, ezek az aszimmetriák fokozódhatnak, de vannak eszközök ennek fékezésére, különösen az átmeneti időszakban.

Zárásul a szerkesztők beszélgettek egymással. Először az Andor által is említett gabonavita tanulságait vettük át, amelyben rámutattunk az ellentmondásra, hogy ugyan Lengyelország az egyik legerősebb szövetségese Ukrajnának, az ukrán és lengyel termelők érdekeinek ütközése egyértelműen felülírta a szolidaritást. Nem látni annak a garanciáit sem, hogy az Európai Unió gazdasági szerkezete megenged-e egy szolidárisabb integrációs mechanizmust.

Az EU ugyanis elsősorban az egyenlőtlenségeket mélyítő értékláncokra és a magországok felé irányuló profitra épül, és ezt eddig a keleti bővítésében is következetesen érvényesítette.

Ez EU-s működésben a hátrányokat, károkat mérséklő újraelosztási transzferek pedig alapvetően a középosztályokat tartják fenn, nem a munkásosztályt segítik.

Tartalom

Interjú Andor Lászlóval

• Az ukrán háborús erőfeszítés támogatása – 03:45
• Oroszországgal nem lehet békét kötni? – 07:10
• A háború okairól – 14:23
• Az „igazságos béke” kritikája – 23:22
• Mi vár az ukrán menekültekre Európában? – 29:25
• A béke garanciái – 35:03
• Ukrajna újjáépítése és az EU – 41:56

A szerkesztők beszélgetnek – 58:33

• Ukrajna EU-s csatlakozásának kockázatai – 1:02:10
• Válogatnak majd a menekültek között? – 1:10:55
• A növekvő energiaárak – 1:12:57