Közösen növelné az akkumulátoripar társadalmi elfogadottságát a vegyipari dolgozók érdekképviselete és a magyarországi érdekeltségű akkuipari cégek ernyőszervezete. Szerintük sikerült megtalálniuk a vállalati és a dolgozói érdekek metszetét, ugyanakkor az ágazat valóságáról sok szempontból különböző képpel bírnak. Azt állítják, éppen ezen szeretnének változtatni. 

Első ránézésre furcsának tűnő partnerség köttetett szeptember elején a budapesti Szakszervezetek Házában: sajtótájékoztatón csapott egymás tenyerébe a magyarorszországi akkumulátoripari értéklánc szereplőit – beleértve az olyan gigászokat, mint a Samsung vagy a CATL – képviselő Magyar Akkumulátor Szövetség és a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ). Előbbiről talán kevesebben tudják lapunk olvasói közül, hogy pontosan micsoda: a Magyar Akkumulátor Szövetség az akkor Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) támogatásával, valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Zéró Karbon Központjának közreműködésével jött létre 2021-ben, hogy közös platformként és tulajdonképpen lobbiszervezetként szolgáljon az Orbán-kormányok által stratégiai ágazatként kijelölt, szédületes sebességgel növekvő, bizonyos jogszabályok alól pecsétes felmentést kapó akkuipar szereplői számára. 

A szervezet és vezetője, Kaderják Péter – a negyedik Orbán-kormány idején az Akkumulátor szövetség vállalt feladatáig az (ITM) energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkára – becsületére legyen mondva, a 2026 előtti nyilvánosságban tulajdonképpen a kormány és a Fidesz helyett is ő és az akkuszövetség ügyvezetőjeként „állta az ütéseket” például az olyan helyzetekben, mint az ellenzéki Keresztes László Lóránt által összehívott parlamenti bizottsági meghallgatások, amely a kevés olyan fórum egyike volt, ahol a hatalmon számon lehetett (volna) kérni a gyárak környezet- és munkavédelmi szempontokat háttérbe szorító szaporodását és működését.  

Ilyen előzmények, meg persze az akkumulátoripar finoman szólva ellentmondásos – de leginkább elutasító – hazai megítélése fényében minimum kérdéseket vet fel, hogy miben tudott megállapodni egymással a dolgozói és a vállalati oldal. Mint az a két fél közös sajtótájékoztatóján szeptember 3-án kiderült, több kisebb cél mellett a VDSZ és az akkuszövetség közti közeledés lényege a szektor munkaerőmegtartó-képességének javítása, vagyis az, hogy vonzóbbá tegyék magyar dolgozók számára az akkuipart. Dolgozói oldalról kitér a megállapodás az akkumulátorgyárakban tapasztalható szabálytalanságok elleni közös fellépésre, az ott dolgozók munka-egészségügyi helyzetének védelmére, de oktatására, képzésére és létszámleépítés esetén elhelyezkedésének segítésére is. Céges szemszögből az együttműködéstől remélt deklarált előny az ágazat társadalmi elfogadottságának növelése mellett elvileg a „versenyképesség megtartása és fokozása”. Ezek mellett a szakszervezetek bevonásától is remélt „munkabékét” – kevésbé jóindulatú olvasatban a munkavállalók pacifikálását –, is várják a dealtől, vagy ahogyan a Kaderják Péter és Székely Tamás VDSZ-elnök által közösen aláírt papír fogalmaz:

„Az akkumulátoriparban megvalósuló szociális béke fenntartása érdekében a felek közös ajánlásokat alakítanak ki az ágazatban alkalmazható konfliktusmegoldási eljárásokat illetően.”

Mielőtt a megállapodás által nyitva hagyott kérdésékre térnénk rá, érdemes látni, hogy az április választások, valamint a kampányban akkugyárellenes pozíciót felvevő Tisza hatalomátvétele óta a hazai akkuipari szereplők egyik legnagyobbja, a Samsung például milyen arcmentő lépésekkel igyekezett jobb színben feltűnni a magyar lakosság előtt: szóbaállt a frissen megalakult szakszervezettel és a legharcosabb kritikusának számító Göd-ÉRT Egyesület tagjaival, valamint Facebook-oldalán elkezdett közzétenni korábban eltitkolt mérési jegyzőkönyveket. Nemrég a Telex és a HVG is belülről szemlélhette meg a korábban a nyilvánosságtól hermetikusan elzárt gödi gyárat. Sőt a kormányváltás után a cég képviselőinek jelenlétében zajló közmeghallgatásra is sor került Gödön, ami szintén az elmúlt években megszokott kommunikációs stratégiával való szakítás jele. Hovatovább, talán a gyártással foglalkozó másik multi, a CATL esete mutatja, hogy a társadalmi kapcsolatok rendezéséig még hosszú és rögös út vezet, a hajdúsági városban ugyanis még legutóbb is botrányba torkollt a közmeghallgatás. Összességében nem lenne nehéz ezeknek a PR-akciónak a sorába helyezni a szakszervezet és az cégek ernyőszervezetének „barátkozását”, ugyanakkor mint a sajtótájékoztatón kiderült, a dolgozói oldal volt a kezdeményezője volt a Magyar Akkumulátor Szövetséggel való együttműködésnek.

Ne vegyük el a dolgozók kedvét!

Székely Tamás maga úgy fogalmazott a sajtótájékoztatón: „Közös érdek, hogy az iparág imidzsét valahogyan teremtsük meg. A munkavállalók számára biztos munkahelyeket jelentenek az iparban meglévő vállalatok. Ha pozitív képet tudunk adni ezen szakmákról, akkor az iskolákat is rá lehet venni arra, hogy ezekre az ágazatokra próbáljanak meg szakmai szempontból felkészíteni és a képzésben vegyenek részt”. Kaderják Péter erre úgy érősített rá: „A társadalmi megítélése ezeknek a munkahelyeknek ma méltatlanul rossz állapotban van, és közösen szeretnénk javítani ezen az állapoton, legalább olyan mértékben, hogy a realitást tükrözzék azok a vélemények, amelyek napvilágot látnak.”

Vagyis az látszik mindebből, hogy az akkuipar kulcsszerepét a szakszervezet a következő évekre vonatkozóan adottságnak látja. Hogy a magyar kormánynak ezen a téren mi a terve, az egyelőre nem világos: a Tisza a kampányban a szabályozó hatóságok megerősítését és a hozzáadott érték növelését hangsúlyozta, ám hogy ez pontosan milyen formát ölt, és az akkumulátorgyártásnak milyen lesz a súlya a nemzetgazdaság egészéhez képest, az még a jövő zenéje. De ha a jelenlegi állapotot vesszük alapul, azt nem lehet állítani, hogy a szakszervezet részéről ne lenne racionális dolog a létező viszonyok javításán dolgozni: a korábbi kormányzati tervek a 2020-as évek közepére mintegy 30 ezer munkahelyet prognosztizáltak az ágazatban, ekkora lefedettség azonban messze nem látszik egyelőre a statisztikákban. Ám a VDSZ a mostani együttműködési megállapodás kapcsán is több mint 10 ezer munkavállalóról beszélt, ami egy dolgozói szervezet számára önmagában okot szolgáltat arra, hogy a vállalatok és a munkavállalók közti konfliktusos kérdésekre ne az iparág en bloc elutasítása legyen a válasz. Ráadásul a Telex gyárbejáró riportjában a Samsung kommunikációs munkatársa is arról beszélt, a cég deklarált célja lett, hogy minél több magyart alkalmazzanak. 

A kérdés ugyanakkor az, hogy van-e egyáltalán érdemi feloldása a konfliktusos kérdéseknek.

A két szervezet közös sajtótájékoztatóján az derült ki, hogy több, a nyilvánosságban évek óta tárgyalt probléma kapcsán alapvető ténykérdésekről sincsen közös álláspontja a feleknek.

A sajtótájékoztató adta lehetőséggel élve lapunk két ilyen elemi feszültségforrást vetett fel az Akkumulátor Szövetség és a VDSZ vezetőinek. Az egyik, hogy az elmúlt években a szakszervezeti oldal visszatérő panasza volt az akkugyárakkal szemben, hogy ott – adott cégtől függően eltérő mértékben, de főleg a gödi Samsungnál –  a jogszerű szervezkedést „tűzzel vassal” üldözik, vagyis kirúgásokkal, megfélemlítésekkel akadályozzák a dolgozói érdekvédelem létrejöttét és működését. Ezt a kérdést Kaderják Péter érdemben nem kommentálta, Székely Tamás pedig a azzal felelt, hogy

„ami a szervezőmunkát illeti, 2026. április 12-e után nagyot változott a cégen belüli szervezkedési lehetőségünk is”.

További részleteket az iparági dolgozói szervezettség mértékével kapcsolatban nem osztott meg, de azt kiemelte még, hogy mára a VDSZ valamennyi jelen pillanatban működő és akkuipari cégnél rendelkezik munkavállalói érdekképviselettel, beleértve az SK-t, a Samsungot, a CATL-t és az EVE Powert, a mostani megállapodás pedig szerinte megerősíti ezt a jelenlétet. 

Azt valóban nehéz kétségbe vonni, hogy a gyáron belüli viszonyok átpolitizálódása hatott a szakszervezet lehetőségeire és aktivitására az üzemekben, erre jó példa, hogy a gödi Samsungban a Telexen megjelent cikk nyomán februárban kirobbant botrány nyomán alakult VDSZ-alapszervezet, még röviddel a választások előtt. De még ha a kormányváltás hatására a dolgozói alapjogok érvényesülésének elvben nagyobb tere is nyílik, nyitva marad a kérdés: a sok esetben még mindig nagy – bár a megrendelések visszaesése óta kisebb  – arányban kölcsönzött, nem ritkán harmadik országbeli vendégmunkásokat foglalkoztató üzemekben a szakszervezeti szervezésnek milyen perspektívája marad? Székely Tamás arra hivatkozott, hogy a VDSZ ugyanúgy szervezi és szólítja  meg a magyar és a vendégmunkásokat is. Azt elismerte ugyanakkor, hogy abban még sok munka áll a szakszervezet előtt, hogy akár ágazati szintű vagy vállalati szintű kollektív megállapodásokat kössenek. 

Egészség vagy profit?

A másik, sokat tárgyalt feszültségforrás, amelyről a feleket kérdeztük, a gyártócégek felelősségvállalása volt a dolgozók egészségét illetően. A már korábban hivatkozott Telex-cikk állításai a munkavédelmi hatósággal való együttműködési szándékot kérdőjelezték meg alapjaiban, míg a hivatalosan nyilvántartott foglalkozásegészségügyi kihágások is azt erősítik meg, hogy a dolgozó épsége és a profitérdek közül túl sok esetben győzedelmeskedik az utóbbi.  

A két fél merően eltérő válaszokkal reagált felvetésünkre: Székely Tamás úgy fogalmazott, ez a megállapodás „mérföldkő az elmúlt időszak hosszas küzdelmei során, hiszen nagyon sok esetben azt tapasztaltuk, hogy a munkavállalók egészsége, munkahelyi biztonsága nincs kellően biztosítva”.

Ehhez képest Kaderják Péter a Telex-cikk állításait megkérdőjelezve egyenesen azt állította, hogy a szövetség tagvállalatai „mindig is együttműködőek voltak” a munkavédelmi hatóságokkal. „Nyugodtan mondhatom, hogy a tagszervezeteknek kiemelt célja az, hogy a megfelelő munkahelyi körülményeket biztosítsák, és a munkabiztonsági előírásokat maximálisan betartsák, betartassák” – tette hozzá.

Az Akkumulátor Szövetség ügyvezetője azt is mondta: a szektor versenyképességét azzal is javítani kell például, hogy „a fiatal munkavállalók kedvét nem vesszük el azzal, hogy sokszor talán megalapozatlan információk is napvilágot látnak a szektorról” – ezzel félreérthetetlenül utalva arra, hogy nem tartja megbízhatónak a Telex vagy az Átlátszó témában írt tényfeltáró cikkeit.  A mostani megállapodás szerinte arra is jó lesz, hogy „a munkahelyi körülmények minőségéről nem kívülről, hanem olyanoktól fogunk információt kapni, akik ismerik, hogy milyen körülmények uralkodnak ezekben az üzemekben.” Kaderják azzal is érvelt, hogy az akkuipar munkabaleseti statisztikái semmilyen szinten kiugróak más ágazatokhoz képest. 

Székely Tamás ismét újdonsült partnerével szemben foglalt állást: szerinte sok baleset nem kerül be a hivatalos statisztikákba hanem a munkáltató nyomására otthoni balesetnek vagy munkahelyen kívüli balesetnek számolják el a retorzióktól tartva. „Ezért is fontos számunkra a munkavédelmi képviselőknek a jelenléte és a szakszervezeti jogok rendezése annak érdekében, hogy ezek a negatív példák kikopjanak a magyar munkabaleseti kérdések köréből” – mondta. 

Kovács László VDSZ-alelnök a sajtótájékoztató végén egyébként arra is felhívta Kaderják Péter figyelmét, hogy

bár a munkabaleseti statisztikákon belül nem kirívó az akkumulátoriparhoz köthető esetek száma, a vegyi eredetű, úgynevezett fokozott expozíciós esetek száma az akkumulátoripar 2020 utáni terjeszkedésével párhuzamosan látványosan megnőtt.

Ennek a hirtelen megugrásnak egyébként van adminisztratív oka is: a potenciálisan megbetegedést okozó munkaköri kitettségek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló jogszabály – amely korábban csak a tömeges előfordulású esetek kivizsgálására kötelezte hatóságot –  2020. januári változása az ilyen esetek számának jelentős emelkedését eredményezte. Azonban azt érdemes látni, hogy  a vegyi eredetű fokozott expozíciós esetek száma már jóval a jogszabályváltozás után is jelentősen emelkedő pályán maradt, 2021 és 2025 között például a duplájára emelkedett a problémás ügyek száma, tehát önmagában az előírások szigorítása sem magyarázza a felfutást.

Az ilyen esetek mintegy 75 százaléka pedig a legutóbbi, már az új kormány által idén szeptemberben kiadott 2025-ös munkavédelmi jelentés szerint is az akkuiparban is gyakorta használt nikkelhez kötődik (A nikkel ugyanis az akkumulátor-cellák, különösen az NMC – nikkel-mangán-kobalt technológia egyik kulcsfontosságú alapanyaga). Ilyen kitettséghez vagy az azzal kapcsolatos preventív teendők elmulasztásához kapcsolódik a hivatalosan kirótt bírságok nagy része is, több példa is volt erre az iváncsai SK és a gödi Samsung esetében is az elmúlt években.  

Más kérdés, hogy az ezek miatt kiszabott bírságok sokszor nevetséges mértékűek voltak. Arról, hogy az újonnan felállt Szociális és Családügyi Minisztérium helyettes államtitkára belengette a munkavédelmi bírságok tételeinek növelését, Kaderják Péter kérdésünkre úgy nyilatkozott: „Minden tagunknak az a célja, hogy ezeket az előírásokat betartsa, és nem az, hogy akár környezetvédelmi szabályokat megszegve, akár munkavédelmi szabályokat megszegve termeljen profitot Magyarországon. Azt, hogy olyan szereplők működjenek nálunk, akik környezetszennyezéssel vagy munkavédelmi szabályok szisztematikus megsértésével szeretnének Magyarországon pénzt keresni ebben az iparágban, azt mi teljes mértékben kizárjuk.” (A szövetség tagszervezetei közül a nyilvánosságban ismert, és a hatóságok által is elismert módon is többen áthágtak ilyen szabályokat, elég a gödi Samsung SDI, a CATL vagy a bátonyterenyei SungEel példáira gondolni – a szerk.)

Székely Tamás ehhez a következőket tette hozzá: „A büntetéseket, ha olyan alacsonyak, és az okozott károkat nem kellően büntetik, emelni kell. De a büntetés nem gyógyítja meg azokat a munkavállalókat, akik egészségkárosodást szenvednek.” 

Ki az olcsóbb?

A kormány júniusi, felemásra sikerült vendégmunkásstopja kapcsán újabb véleménykülönbség bontakozott ki a két fél között: mégpedig abban, hogy valós érdeke fűződik-e a cégeknek magyar dolgozók foglalkoztatásához harmadik országbeliekkel szemben. 

Kaderják Péter azzal érvelt, hogy olcsóbb a magyar munkaerővel dolgozni, hiszen vendégmunkások esetében az utazással, a szállással és egyebekkel annyi többletköltség merül fel, hogy egyszerűen nem éri meg utóbbiakat foglalkoztatni, ha nem muszáj.

Székely Tamás ugyanakkor rávilágított – ahogyan a Mércének beszélt erről a téma kutatója, Czirfusz Márton geográfus is –, hogy bár rövid távon a külföldi foglalkoztatott valóban „drágább”, termelékenység tekintetében később visszahozza az „árát”. 

„A foglalkoztató cégeknél ugyanis a korfa magasabb a magyar viszonylatban, ezért az ő termelékenységük, feladatvégzésük, főleg a nehéz fizikai munkát végzők esetében lassabb, tehát külföldi fiatal munkavállaló gyorsabban tud dolgozni. Arról nem beszélve, hogy a túlórák tekintetében is kedvezőbb a külföldi munkavállaló alkalmazása, hiszen a hazai dolgozó szeretne hétvégén vagy a szabadnapján családdal foglalkozni, és nem túlórázni” – mondta Székely.

Miután törvény szerint muszáj ugyanannyi bért fizetni a külföldi és a nem külföldi dolgozónak is, gondot az okozhat – és Székely szerint ebben van feladata a szakszervezetnek is – ha a bérnövekedést fékezi a külföldi dolgozók jelenléte azzal, hogy többen vannak köztük akik akár alacsonyabb bérért is a cégnél dolgoznának, így pedig kevésbé tudják a dolgozók kikényszeríteni a bérnövekedést.

Lapunk kifejezett kérdésére, hogy ezekben a konfliktusos pontokban elindult-e konkrét cselekvés a két fél között, azt a választ kaptuk, hogy a megállapodás aláírása egy „első lépés”, tehát projektek vagy céghez kapcsolódó tevékenységek még nem indultak el. „szakmai kódexet” fognak kidolgozni, amely iránymutatást fog adni mind a munkavállalók, mind pedig a cégek számára. Kaderják Péter szerint a közös munka eredményeként készülhet majd egy olyan elemzés is, amely átfogó helyzetképet adhat arról, hogy valójában hogyan is áll ma a magyar akkumulátoripar humánerőforrás tekintetében. Az akkuszövetség vezetője

A következőkben az együttműködés keretén belül egy közös „szakmai kódexet” fognak kidolgozni, amely iránymutatást fog adni mind a munkavállalók, mind pedig a cégek számára. Kaderják Péter szerint a közös munka eredményeként készülhet majd egy olyan elemzés is, amely átfogó helyzetképet adhat arról, hogy valójában hogyan is áll ma a magyar akkumulátoripar humánerőforrás tekintetében. Az akkuszövetség vezetője mindenesetre leszögezte: nem állítják azt, hogy a munkavállalói vagy a munkaadói érdekek minden esetben egybeesnének, Székely Tamás pedig már expozéjában fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a VDSZ nem „az akkuipar” lobbiszervezete. Innen indul tehát az ágazat megkedveltetése a magyar dolgozókkal, de kérdés, hogy mindezt milyen áron, ahogyan az sem látszik, hogy fundamentális kérdésekben hogyan lesz meg a közös nevező.