Ukrajna elnöke, Volodimir Zelenszkij a múlt héten egy éven belül már másodszor oszlatta fel kormányát. Június 14-én benyújtott indítványát a Ráda gyorsan elfogadta, és még ugyanezen a héten ki lett nevezve Szerhij Koreckijt Ukrajna miniszterelnökének. Beiktatásra került továbbá az új kormány minisztereinek többsége, melyben több korábbi miniszter megőrizte pozícióját.

Zelenszkij hivatalos magyarázata szerint a miniszerelnökváltásra azért volt szükség, mert az energiaiparban jártas Koreckijelődénél sikeresebben tudja majd felkészíteni az országot a télen várható, orosz bombázások miatti energiakrízisre. Az ország függetlensége óta 22 kormányt elfogyasztó Ukrajnában, ahol a legfőbb hatalom birtokosa egyébként is az elnök, kezdetben a lakosság és a sajtó is különösebb érdeklődés nélkül fogadta a híreket.

Az elmúlt napokban azonban országszerte tüntetések kezdődtek Zelenszkij döntése, és a hadsereg főparancsnoka, Szirszkij ellen, melyek odáig vezettek, hogy főparancsnoknak kedden este távoznia kellett.

A tüntetések pénteken kezdődtek, azután, hogy világossá vált, Mihajlo Fedorov, Ukrajna népszerű hadügyminisztere elveszti pozícióját, és nem kap szerepet az új kormányban. A még most is csak 35 éves Fedorov a kezdetektől fogva, már 2019-től Zelenszkij kormányaiban szolgált. Hírnévre a Digitálás Átállás Minisztereként tett szert: az ő nevéhez kötődik a Дія (ejtsd: Dijá – szerk.), egy a magyarországi ügyfélkapuhoz hasonló (de annál sokoldalúbb) állami ügyintéző rendszer megalkotása.

Fedorov ezév januárjában a hadügyminiszteri posztot azután kapta meg, hogy a hatalomból korábban több, meghatározó szerepet játszó politikusnak kellett távoznia korrupciós ügyek miatt. Rövid, alig féléves minisztersége idején az ukrán hadsereg jelentősen javítani tudott pozícióján. Míg kinevezésekor a többség a várható tavaszi-nyári orosz offenzíva esélyeit latolgatta, mostanra, nyár közepére, mindenki azokról az ukrán dróntámadásokról beszél, melyek komoly üzemanyaghiányt okoznak Oroszországban, ellátási nehézségeket a megszállt krími félszigeten, és legújabban a Wildberries (az Amazon oroszországi megfelelője) Moszkva-környéki raktáraiban okoztak óriási károkat – ezzel, tegyük hozzá, nagyon hatásos képeket kreálnak a médiának és Trump elnöknek. Az ukrán hadsereg drónok által elért ezen sikereit sokan személyesen az innovatív, fiatal és az operatív folyamatokat tudományos/statisztikai alapra fektetni kívánó Fedorov (volt) miniszternek tulajdonítják. Miért látta hát az elnök mégis szükségét annak, hogy leváltsa népszerű miniszterét?

Zelenszkij hivatalos, a tüntetések hírére reagáló magyarázata szerint erre azért volt szükség, mert Fedorov megromlott kapcsolata Oleksandr Szirszkijjel, a hadsereg főparancsnokával tarthatatlanná vált. A megromlott kapcsolatról ekkor, Fedorov távozásának napján a szélesebb közönség is meggyőződhetett. Fedorov, egy általa összehívott sajtótájékoztatón ugyanis hosszan ecsetelte az ukrán hadsereg problémáit – az erőforrások rossz, lojalitáson és nem teljesítményen alapuló elosztása; a bürokratikus folyamatok lassúsága; innovatív megoldások hiánya; parancsnokok és egységek folyamatos, cél nélküli áthelyezése – és ezekért Szirszkij főparancsnokot tette felelőssé. Szirszkij a maga részéről elintézte annyival, hogy emlékeztette közönségét arra, hogy 2022-ben megvédte Kijevet, ennek eredményeképpen lehetséges egyáltalán a városban a Fedorovévhoz hasonló prezentációkat tartani.

Van azonban a konfliktusnak egy mélyebb, a háború megvívásának alapvető, stratégiai részét érintő oldala is. Fedorov januári hadügyminiszteri kinevezése óta azt a stratégiát képviseli, amely szerint a dróntámadások radikális megnövelésével elérhető, hogy Oroszország ne tudjon több katonát kiképezni, mint amennyit elveszít. Ez az oroszországi elleni dróntámadásokkal együtt olyan nyomás alá helyezné az orosz gazdaságot és közvéleményt, amely végül arra kényszeríthetné Putyint, hogy feladja a Don-medence elfoglalását célzó terveit, és beleegyezzen a háború jelenlegi frontvonalak menti beszüntetésébe. Ehhez képest Szirszkij nemrég úgy nyilatkozott, hogy Oroszország továbbra is hatalmas emberi erőforrásokkal rendelkezik és az utóbbi időben megnövekedett az Ukrajnában állomásozó orosz katonák száma – ezzel nyilvánvalóan ellentmondva az akkori hadügyminiszternek. Emellett a főparancsnok arra is figyelmeztetett, hogy az ukrán dróntámadások ellenére az orosz hadsereg, ha lassan is, de továbbra is foglal el új területek.

Fedorov a hadsereg főparancsnokával szembeni ennyire nyílt, éles kritikája egészen egyedi az ukrán nyilvánosságban. Így érthető, hogy a menesztett hadügyminiszter szavai sokakat megmozgattak és már múlt hét pénteken, Fedorov sajtótájékoztatójának napján országszerte, úgynevezett kartonpapíros tüntetések kezdődtek. A tüntetők Fedorov hadügyminiszteri pozícióba visszahelyezése mellett több, a hadsereg reformját célzó követelést is megfogalmaztak, illetve a sorozatos botrányok miatt Szirszkij főparancsnok eltávolítását is követelték.

A kormányváltás ugyanis kényes pillanatban éri az ukrán közvéleményt.

Miközben a nyugati sajtó az oroszországi célpontok elleni sikeres ukrán támadásokkal van tele, az utóbbi hetekben több, az ukrán hadsereget érintő botrány rázta meg az országot. A legnagyobb visszhangot az a riport keltette, mely az ukrán hadsereg 425. rohamosztagos, Skelja nevű alakulatában történt visszaélésekről szól. A Babel tényfeltáró cikke legkevesebb 25, az alakulatnál szolgáló és az utóbbi időben gyanús körülmények között elhunyt katonát azonosított. A cikk emellett beszámol rendszeres kínzásokról, öngyilkosságokról és az alakulatnál elterjedt embertelen bánásmódról is.

Szintén a nyáron, a kormányváltás megelőző hetekben derült fény a hadsereg 155. egységének tetteire. Ezév júniusában az egység parancsnokának felesége, aki egy Kijev melletti faluban él, férjének motorkerékpárjukkal hangoskodó fiatalokra panaszkodott. Sztaniszláv Lucsanov, az egység parancsnoka – aki egyébként a korábban említett Szkelja parancsnoka volt – nem tudta békésen rendezni a konfliktust, ezért fegyveres katonákat küldött a faluba. A katonák elraboltak két fiatalt (jelenleg egyébként úgy tűnik, nem ők voltak a hangoskodók) megkínozták, majd lelőtték őket, a holttesteket pedig elásták az egység támaszpontján.

Ugyan a fentiekhez hasonló esetek korábban is történtek az ukrán hadseregben, a mostani esetek azonban jól dokumentáltak és egyértelműen rendszerszintű problémákra utalnak.

A helyzetet ráadásul súlyosbítja, hogy a Szkelja – speciális egység lévén – a szokásos katonai hierarchiát megkerülve, közvetlenül Szirszkij főparancsnok alá tartoztak.

Ez a két, a nyilvánosságban érthető módon erősen rezonáló eset után történt egy, az utóbbi években Ukrajnában már szinte hétköznapivá vált konfliktus, egy úgynevezett buszifikáció során. Az ukrán sajtóban a háború idején elterjedt kifejezés azt írja le, amikor az általános mozgósítás keretében a Területi Hadkiegészítő Központok emberei az utcáról, erőszakkal, hurcolják el a hadköteles korú férfiakat. Ezúttal (július 8-án) egy fiatal férfit tartóztattak fel, akinek az eset szemtanúi, majd többszáz ember sietett segítségére. Az konfliktus egy rendőrautó felborításával, néhány rendőr könnyebb testi sérülésével, és több letartóztatással végződött. Az ügy minden bizonnyal nem keltett volna nagy visszhangot, ha egyrészt nem a háborút erősen támogató, az ukrán nacionalizmus fővárosának számító Lvivben történik, másrészt nem közvetlenül az előbb említett két, a hadsereget rendkívül rossz fényben feltüntető eset után történik.

Az eredetileg Fedorov eltávolítása ellen fellépő, majd egyre inkább Szirszkij főparancsnok leváltását követelő tüntetések

a háború kezdete óta mindössze a második alkalom, amikor az ukrán lakosság egy jelentős része nyíltan szembehelyezkedik az elnök döntésével.

Az első eset tavaly nyáron történt, amikor Zelenszkij megpróbálta a Speciális Antikorrupciós Ügyészség és az Ukrajnai Nemzeti Antikorrupciós Iroda hatáskörét csorbítani, válaszul a hatalom – és az elnök belső körét – érintő korrupciós botrányokra. Akkor az elnök gyorsan meghátrált és visszaadta az említett szerveknek az egy héttel korábban elvett jogosítványait. A mostani krízis során Zelenszkij először úgy tűnt, hárítja a felelősséget és kivár. Hadügyminiszternek az SZBU – az ukrán titkosszolgálat – eddigi vezetőjét jelölte, de (legalábbis egyelőre) csak ideiglenesen. A hétvégén jelezte, hogy mindkét féllel – tehát Fedorovval és Szirszkijjel is beszélt – és július 20-án „kulcskérdésekről szóló tárgyalásai” lesznek a hadsereg vezetőivel. A tárgyalások láthatólag nem hoztak eredményt. Zelenszkij helyzetét nehezíti, hogy Fedorov elutasította a neki felkínált többi pozíciót. Kedd esti hír, hogy a tüntetések hatására Zelenszkij végülis mensztette Szirszkij főparancsnokot. Ez viszont visszavezet minket az eredeti kérdésre: miért váltotta le a múlt héten Zelenszkij népszerű miniszterét, illetve, látva a konfliktust minisztere és főparancsnoka között, miért döntött az utóbbi javára?

Zelenszkij autoritását az utóbbi időben igencsak megtépázta a már korábban említett korrupciós botrányok sora, amely így kérdésessé teszi az elnök politikai jövőjét. A közvélemény-kutatások szerint jelenleg legnagyobb ellenfele a hadsereg korábbi főparancsnoka, Valerij Zaluzsnij lenne. Zalluzsnij népszerűsége Zelenszkijnek egyre nagyobb gondot okozott, míg végül 2023 elején menesztése mellett döntött és kinevezte helyére a politikailag veszélytelen és így lojális Szirszkijt. Szirszkijnek ugyanis volt Zaluzsnijjal és Fedorovval szemben egy nagy „előnye” Zelenszkij szemében: Szirszkij orosz. A héten távozó főparancsnok a mai Oroszország területén született, szülei ma is Moszkvában élnek, és ukránul kissé bizonytalanul beszél. Ilyen hátérrel pedig aligha lehetnek komoly politikai ambíciói Ukrajnában belátható időn belül.

A tüntetők szemében azonban a közelmúltbeli leleplezések lerombolták Szirszkij hitelességét. Így amikor Zelenszkij nyilvánosan a tábornok mellett döntött Fedorovval szemben, sokan ezt a status quo, a buszifikáció és az embertelen bánásmód melletti kiállásként értékelték – és utcára vonultak.

De Szirszkij természetesen nem egyenlő a rendszerrel. Távozása aligha oldja meg a hadsereg égető problémáit, ahogy Fedorov miniszteri pozícióba való visszahelyezése sem hozna jelentős változást. Már januári miniszteri kinevezésekor Fedorov egyik legfőbb feladatának a buszifikációk kérdésének „megoldását” jelölték ki és habár az elmúlt félév során több terv is született, változás nem történt. Most, az új főparancsnok, Mihail Drapatij egyik legfőbb feladatának újra a mobilizáció kérdésének megoldását nevezte meg Zelenszkij. Az új hadügyminiszternek és főparancsnoknak nem lesz egyszerű dolguk. Nem világos, hogy a háború ötödik évében hogyan lehetne erőszak nélkül rávenni elegendő számú férfit, hogy önként vonuljanak be a hadseregbe.