Idén már 4 újszülött és 18 magzat halt meg szifiliszfertőzésben, összesen pedig 81 veleszületett megbetegedést igazoltak Magyarországon. 2025-ben 91 veleszületett szifiliszes esetet regisztráltak, 19 magzat még a méhen belül meghalt, heten pedig újszülött korukban vesztették életüket. A szifilisz-arány eu-s összehasonlításban is kiugró hazánkban, amivel fel kell venni a harcot – közölte Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter keddi Facebook-bejegyzésében. A közbeszédben sokan hajlamosak a fertőzést a „felelőtlen anyákhoz” vagy a gondozatlansághoz kötni, pedig az egyre súlyosabb adatok társadalmi és közegészségügyi kudarcra világítanak rá, amely kapcsolódik a szülészeti és nőgyógyászati erőszak problémaköréhez is – emlékeztet a Másállapotot a Szülészetben Mozgalom.

A szifilisz szexuális úton terjedő betegség, amely az óvszerhasználat nélküli vaginális, orális, anális szex útján terjed, de mint a veleszületett esetek is mutatják, fertőzött anyák is átadhatják magzataiknak. Év elején a Telex interjújában Tisza Tímea, a Szexuális Úton Terjedő Betegségek Társaságának (STI Társaság) elnöke arról beszélt, bár a betegség antibiotikummal könnyen gyógyítható lenne, sok csecsemőnél egyszerűen nem azonosítják, hogy szifiliszről van szó, gyakran más betegségre gyanakodnak.

Mivel a szifilisz tünetei nem annyira feltűnőek, nem csak erre a betegségre jellemzők, sokszor a fertőzöttek egyszerűen nem gondolnak arra, hogy betegek lehetnek, a több hullámban jelentkező tünetek pedig hosszabb időre el is tűnhetnek, miközben a beteg továbbra is megfertőzhet másokat.

„Meg kell erősíteni a nemibeteg-gondozókat. Újra kell építeni a szakember-utánpótlást és a képzést. Rendezni kell a betegutakat. Erősíteni kell a szűrést, a diagnózist, a kezelést és az utánkövetést. És el kell érnünk azokat is, akik ma kiesnek az ellátásból. Egyetlen megelőzhető csecsemőhalál is eggyel több annál, amit elfogadhatunk” – írja Facebook-oldalán Hegedűs Zsolt. Az egészségügyi miniszter azt is közölte, a helyzet súlyosságára tekintettel Vokó Zoltán népegészségügyért felelős államtitkár „széles körű szakmai és társadalmi egyeztetést hívott össze és tartott a minisztériumban”, aminek keretében szakemberekkel és az érintett közösségeket ismerő szereplőkkel közösen tárják fel, hol hibázik a rendszer, és hol kell azonnal beavatkozni.

A miniszter szerint a veleszületett szifiliszjárvány rendszerhiba.

„A nemibeteg-gondozók hosszú éveken át tartó elhanyagolása. Alulfinanszírozottság. Szakemberhiány. Elmaradó szakember-utánpótlás. A képzés és a továbbképzés hiányosságai. Széttöredezett betegutak. Elmaradó szűrések. Olyan emberek és várandós nők, akiket az egészségügyi rendszer nem ér el időben vagy éppen cserbenhagy.”

Az ügyre a Másállapotot a Szülészetben Mozgalom is reagált, óva intve attól, hogy a felelősséget végül a kiszolgáltatott helyzetű nőkre tolják, mintha ez egy férfiaktól független, csak gondozatlan várandósokat érintő probléma lenne.

A szülő nők és újszülöttek jogait védő civilek szerint a veleszületett szifilisz társadalmi és közegészségügyi kudarc: egy száz százalékban megelőzhető betegség, amely csak akkor jut át az anyáról a magzatra, ha a gondozási lánc valahol megszakad.

A közbeszédben mégis sokan hajlamosak a fertőzést a „felelőtlen anyákhoz” vagy a gondozatlanság narratívájához kötni, mintha a nők nem törődnének a születendő gyermekükkel.

„A valóság ezzel szemben az, hogy a szifilisz a szexuális hálózatokat követi, nem a társadalmi osztályokat és nem a sztereotipizált csoportokat.”

Vagyis ugyanúgy érintheti a fiatal, tehetős, diplomás városlakót, aki online appokon keresztül ismerkedik és rendszeresen jár orvoshoz, mint bárki mást, aki nehéz körülményei miatt nem fér hozzá az egészségügyi ellátórendszerhez.

2025-ben 2467 szifiliszes megbetegedést regisztráltak Magyarországon. A mozgalom emlékeztet: ez nem magyar sajátosság. Európa számos országában megsokszorozódtak a szifiliszes fertőzések, és velük együtt a veleszületett esetek is: ugyanaz a dinamika látszik Berlinben, Madridban, Párizsban vagy Londonban is – a veleszületett szifilisz az egész európai egészségügy gyenge pontja.

„A probléma mindenhol ugyanaz: a rendszer nem tart lépést a viselkedési minták változásával. A veleszületett szifilisz tehát nem az anyák bukása. Sokkal inkább társadalmi jelenség, és egy olyan ellátási rendszer hibája, amelyben nem hatékony a szexuális edukáció, hiányos a védekezésre való felkészítés, nem könnyen elérhetőek a védekezés eszközei, bántalmazó az ellátás, töredezett a szűrés és a kezelés, és gyakran nincs biztonságos, következetes partnerkezelés.”

Persze, ettől még könnyebb lenne a helyzet, ha a Fidesz-kormányok nem rohasztották volna le az egészségügyet, és nem lehetetlenítették volna el a szexuális nevelést az iskolákban.

A civilek hangsúlyozzák, a szifilisz nem „női betegség”: a fertőzést jellemzően férfiak adják tovább a nőnek, és a nők nagy részét akkor tesztelik először, amikor már várandósak.

„Amikor csak az anyát tesztelik, kezelik vagy hibáztatják, miközben a partnere fertőző marad, a nő újra megfertőződik, és a magzat sérülhet. A társadalom és az egészségügyi rendszernek feladata bevonni a férfiakat: tájékoztatás, teszt, kezelés, utókövetés. Ha a férfi kimarad a rendszerből, a prevenció kudarcot vall”

– fogalmaznak.

„A »gondozatlan terhesek« emlegetése nem csökkenti a fertőzést, elriasztja a nőket a gondozástól, késlelteti a kezelést, és növelheti a halálozást. A valódi megoldás a hatékony szexuális edukáció, a védekezéshez való hozzáférés, a bizalom helyreállítása az egészségügyi intézményekben (nőközpontú ellátás!), jól működő protokollok, ismételt szűrés, partnerkezelés, férfiak bevonása és egy olyan ellátási kultúra, amely nem a pácienst hibáztatja, hanem megvédi.”

Ahogy az a nőgyógyászati és szülészeti erőszak kapcsán általában is látható, a traumatizáló ellátás, a stigma és a megszégyenítés távol tartja az érintetteket az ellátástól, így növelve a kockázatokat.

„A szifilisz nem a »felelőtlen« anyák ügye, hanem a társadalomé”

– szögezik le.

A civilek arra is emlékeztetnek, hogy az európai uniós országok közül a magyar állampolgárok kifejezetten gyakran válnak emberkereskedelem áldozataivá, amin belül nagy arányú a szexmunkára kényszerítés. Mint arról a Mércén is írtunk korábban, Magyarország a globális emberkereskedelem kibocsátó országainak egyik európai fellegvára. Mégpedig az állami szerepvállalás teljes hiánya teszi azzá, és ebből következően az országban szabadon tevékenykedő emberkereskedők. A legtöbb áldozat hazánk peremvidékeiről származik, Borsod, Baranya, Heves és Szabolcs megyéből, illetve gyakran gyermekotthonokban élő, kiszolgáltatott helyzetű lányok.

A civilek hangsúlyozzák, a prostitúciós célú emberkereskedelem egészen biztosan hozzájárul a szifilisz terjedéséhez is, mert ugyan sok szexmunkást szűrnek akár havonta, de minél mélyebben tartanak valakit illegalitásban, annál sanszosabb, hogy az egészségügyi ellátása is hiányos, illetve a nők testét használók egészségtudatossága is vegyes, „jellemző a védekezés felelősségének áttolása a nőkre.”