Emlékszünk még a gyöngyöspatai roma gyerekek ügyére? Arról a 2010-es években nyilvánosságra került ügyről van szó, amely során a település iskolájában roma diákokat elkülönítettek nem-roma társaiktól. Olyan oktatási lehetőségektől zárták el őket, amelyekhez az iskola többi tanulója hozzáfért: elfelejtették őket megtanítani tisztességesen írni-olvasni, nem mehettek úszni a többiekkel, számítógépet legfeljebb filmben láthattak, de nem tanulhattak rajta, angolul sem tanították őket. A CFCF Alapítvány (Chance for Children Foundation, Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány) Mohácsi Erzsébet vezetésével évekig pereskedett, és végül sikeresen megnyerte a pert az iskola ellen, a gyerekeknek pedig kártérítést kellett fizessen a magyar állam. Hatvan gyereknek összesen 99 millió forintot, amelyet végül megkaptak a sértettek. Viszont a Fidesz az eset után létrehozott jogszabálya, amely csökkenti az ilyen esetek büntethetőségét, továbbra is érvényben van, s ezzel kapcsolatban az alapvető jogok biztosa, Juhász Imre is aggályokat fogalmazott meg. Kérdés marad továbbra is, mit kezd ezzel az új kormány.

A kereset szerint a cigány gyerekeket térben is elkülönítették (a cigány gyerekek a földszinten, a nemcigányok az emeleten tanultak), az ebédeltetés külön időpontokban zajlott. A gyerekek közül többen nem járhattak napközibe (csak azok a gyerekek járhattak, akiknek mindkét szülője dolgozott). Kizárták őket továbbá az úszásoktatásból, nem használhatták a számítástechnikai termet, a cigány osztályokban pedig nem szereltek fel interaktív táblákat. Az ünnepségeken a roma gyerekek részt vehettek, de a kereset szerint szerepet nem kaphattak ezeken.

Az ügy előzményei 2011-ig nyúlnak vissza, amikor egy helyi lakos tragikus halála és a roma és nem roma közösségek közti feszültségek után szélsőjobboldali szervezetek jelentek meg Gyöngyöspatán. A Jobbik demonstrációját követően a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, a Véderő és a Betyársereg tagjai érkeztek a településre. A félkatonai szervezetek tagjai bakancsban, egyenruhában járőröztek a cigánysoron, roma lakosokat követtek és tartottak félelemben (ez az időszak időben meglehetősen közel volt a kelet-magyarországi, 2008–2009-es romák elleni terrorcselekmények sorozatához). A járőrözések idején kődobálások és kisebb incidensek is történtek, 2011 áprilisában pedig tömegverekedés tört ki a helyi roma lakosok és a szélsőséges csoportok tagjai között, amely során több ember megsérült.

A hatóságok ekkori tétlensége miatt később polgári peres eljárások indultak a rendőrség mulasztásai miatt, s ezek az iskolai szegregációval és az állami kártérítésekkel együtt éveken át a közbeszéd részét képezték.

A CFCF az iskolai szegregáció miatt több pert is indított a magyar állam ellen, és a jogsértéseket a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is sikerrel vitte. A gyöngyöspatai ügyben végül 62 érintett gyermek összesen 99 millió forint kártérítést kapott. Az ítélet komoly politikai konfliktust váltott ki: Orbán Viktor arról beszélt, „etnikailag meghatározott népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül.”

Munka nélkül gazdagodnak, és ilyen többet nem lesz! – szólt a károsultak ellen uszító, hangulatkeltő csúsztatás Orbán szájából, mintha a kártérítést munkajövedelem címén fizetnék annak, akinek eltört a lába vagy betörtek a házába. Gyöngyöspatán a helyi roma gyerekek jövőjét lopták el, a boldogulásukhoz vezető utat zárták el előlük – a bíróság ezt kívánta orvosolni kártérítéssel. Az uszítás persze nem állt meg Orbán Viktor cinikus hozzászólásával, a Fidesz nemzeti konzultációt is tervezett az ügyben. A Fidesz uralta kormány ezt követően törvénymódosítással változtatott az ilyen ügyekben alkalmazható jogorvoslat szabályain. A 2020-ban elfogadott, később Lex Gyöngyöspata néven ismertté vált szabályozás a pénzbeli kártérítés helyett természetbeni kompenzációt tett lehetővé azokban az esetekben, amikor az oktatási jogsértés miatt korábban kártérítés járt volna. A módosítás ellen civilek is tiltakoztak: 2020. február 23-án a Nyugati tértől a Kossuth térig mintegy 3-4000 ember vonult fel a bíróságok függetlensége és a rasszista megkülönböztetés ellen.

Amint azt roma civilek már akkor is megfogalmazták, a Lex Gyöngyöspata néven ismertté vált szabályozás azért problematikus, mert

egy évekkel korábban elszenvedett diszkriminációt nem lehet pusztán utólagos oktatással helyrehozni, és a pénzbeli kártérítés kizárása gyengíti a jogsértések valódi szankcióját.

Amit addig a magyar és az európai jog előírt, s ami bármely más kártérítési ügyre igaz, az eképpen „jogi gettót” hozott létre. Ez a joggyakorlat ahhoz vezet, hogy, amikor a romáknak nem ugyanaz az állami szolgáltatás jár az iskolában, a mulasztásért a bíróság sem büntetheti meg a jogsértő intézményt – így egy rasszista gyakorlat nem lesz büntethető.

Ha nem kell jóvátenni az okozott sérelmeket, csupán az eredeti kötelezettséget kellene utólag pótolni, évekkel később, felnőttkorban, mire a per véget ér, és már felnőttek, akiket sérelem ért, egészen abszurd helyzethez vezet:

mi indokolná, hogy elmaradt tornaórákat, úszásoktatást tartsanak felnőtteknek, akiknek már saját életük, munkájuk van?

Az ügynek csehországi párhuzama is van. Az Emberi Jogok Európai Bírósága egy 2007-es ügyben kimondta, hogy a roma gyerekek aránytalanul nagy számban kerültek speciális iskolákba, ahol az általános iskolákénál alacsonyabb szintű tantervet követtek, és így elkülönítik őket a többségi társadalom gyerekeitől. A Bíróság szerint ez sértette a diszkrimináció tilalmát és a gyerekek oktatáshoz való jogát. Az ítélet azért is mérföldkőnek számított, mert ez volt az első olyan EJEB-döntés, amelyben a bíróság a 14. cikk alapján „faji vagy etnikai” diszkriminációt állapított meg az oktatás területén. A 2007-es ítélet azonban nem zárta le a történetet. Az ítélet végrehajtását az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága máig fokozott figyelemmel felügyeli, 2026 márciusában is a függőben lévő ügyek között szerepelt. Az Európa Tanács szerint Csehországban továbbra is problémát jelent a roma gyerekek elkülönítése, ezért 2025-ben külön szakmai műhelyt is szerveztek az inkluzív oktatásról és az iskolai szegregáció felszámolásáról.

A cseh példa azért fontos a gyöngyöspatai ügy szempontjából, mert azt mutatja: az iskolai szegregáció nem egyszerűen egy-egy iskola vagy település problémája, hanem olyan strukturális diszkrimináció, amelynek megszüntetéséhez az oktatási rendszer egészének átalakítására és valódi jogorvoslatra is szükség lehet. Az EJEB azóta más országok ügyeiben is megerősítette, hogy a roma gyerekek elkülönített oktatása csak nagyon szigorú garanciák mellett lehet jogszerű, és nem vezethet ahhoz, hogy a gyerekek a többségénél alacsonyabb színvonalú oktatásban részesüljenek.

Nem megnyugtató, hogy (hat évvel az ítélet után) maga az alapvető jogok biztosa is hasonló aggályokat fogalmazott meg. Amint azt a Roma Sajtóközpont is megírta, Juhász Imre 2026. június 2-án közzétett jelentése szerint a szabályozás alapjogi visszásságot okoz, korlátozza a gyermekek jogainak érvényesítését, és megfoszthatja a diszkrimináció áldozatait a megfelelő jóvátételtől. A jelentés szerint mindez a jogsértések visszatartó erejét is gyengítheti. Mi ez, ha nem jogtiprás?

A júniusi ombudsmani jelentés végül felkéri az illetékes minisztert, hogy vizsgálja felül és módosítsa a kifogásolt szabályozást – erre a felülvizsgálatra továbbra is várunk.

Ideje lenne az okozott jogtalanságot megszüntetni: vagyis a 2011. évi CXC Nemzeti Köznevelési törvény 59.§ (4. bekezdését) hatályon kívül helyezni.

Csatlakozunk az ombudsman megállapításához és követeljük a Lex-Gyöngyöspata visszavonását, a gyerekek jogainak helyreállítását. Mert egy éveken át tartó elkülönítés következményeit nem lehet egyszerűen azzal eltörölni, hogy évekkel később megpróbálják bepótolni az elmaradt tananyagot.