Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Irán: hozhat-e változást az új, reformista elnök?

Az előző elnök, Ebrahim Raíszi halála után, szombaton megnyerte az iráni elnökválasztást Maszud Pezeskijan reformista jelölt, maga mögé utasítva a keményvonalas konzervatív Szaid Dzsalilit, és korábban még négy konzervatív jelöltet. Megválasztására általános választói fásultság közepette került sor, az első fordulóban az iráni választópolgároknak csak mintegy 39 százaléka szavazott, és a második fordulóban is távol maradt 50 százalék. A fásultság nem meglepő, a kérdés: hozhat-e tényleges változást egy reformista elnök az elnyomó iráni iszlamista rezsim politikájához képest, vagy a rendszer puszta ráncfelvarrásának tanúi lehetünk most?

Ki indulhat?

Kezdjük azzal, hogy ki indulhat eleve egy iráni elnökválasztáson. A jelölti státuszhoz nem elegendő a támogatottság, Iránban az úgynevezett „Őrzők Tanácsa” dönt arról, hogy melyik jelölt vehet részt a választási küzdelemben. Az egyházi emberekből és jogászokból álló 12 tagú tanács tagjait a Legfelsőbb Vezető, vagyis Ali Hámenei ajatollah nevezi ki, és igen erős hatalommal rendelkezik. A jelöltek elfogadásán vagy visszautasításán túl megvétózhat bármilyen törvényt, amit az iráni parlament hoz, valamint teljes mértékben felügyeli a választásokat. Ebből kiindulva

nem úgy tűnik, hogy az iráni rezsim tartana attól, Pezeskijan mélyreható politikai változtatásokra képes.

A most megválasztott elnök erre kampányában nem is tett ígéretet, inkább a hatalommal való konstruktív együttműködést hangsúlyozta, az iráni gazdaságot válságba taszító nyugati szankciók kieszközölt enyhítése mellett. Ennek lehet köszönhető az, hogy konzervatív szavazók millióit is maga mellé állította: 16,4 millióan választották meg őt, míg keményvonalas ellenfelére, Dzsalilira csak 13,5 millió ember voksolt – habár Raíszi konzervatív elnökre 2021-ben még 18 millióan adták le szavazatukat.

Kik döntenek?

Ha egy reformista jelölt indulásába az Őrzők Tanácsa bele is egyezik, és az esetleg megnyeri a választásokat, további jelentős akadályokkal kell szembenéznie, ha a korábbi politikától jelentősen eltérő útra kíván lépni.

Bár Irán elnöke formálisan a második a legfőbb hatalmi szereplők sorában – a végrehajtói hatalom vezetője, aki kinevezi és vezeti a kormányt, illetve rendeleteket adhat ki –, számos intézmény írhatja felül döntéseit mind formális, mind informális úton.

A Legfelsőbb Vezető túlhatalma mellett a már említett Őrzők Tanácsa gyakorlatilag minden törvényre és új szabályozásra kiterjedő vétójogával el tud lehetetleníteni szinte bármilyen politikai döntést.

Az igen gyakran „állam az államban” elven működő Iráni Forradalmi Gárda szintén komoly befolyással bír. A részben katonai erőként, részben a rezsim biztonsági szolgálataként működő nagyhatalmú fegyveres szervezet tagjai mindenhol jelen vannak Iránban a gazdasági pozícióktól kezdve a politikai döntéshozásig, és az „iszlám forradalom alkotmányos védelmezőiként” leginkább csak a Legfelsőbb Vezetőnek tartoznak elszámolással. Soraikban igen ritka a reformizmus támogatása.

A legfontosabb döntéseket végső soron a Legfelsőbb Vezetőnek kell jóváhagynia, akinek a beleegyezése szintén szükséges a legmeghatározóbb minisztériumok vezetőinek kinevezéséhez. Hiába reformista tehát az elnök – a külügyminiszter, a hírszerzés vezetője, a védelmi miniszter és a belügyminiszter személye nem lehet olyan, aki szembemenne a rezsim lényegi törekvéseivel.

Az iráni Legfelsőbb Vezető, Hámenei 2016-ban. Fotó: Wikipedia / Official website of Ali Khamenei

Mit ígért az új elnök, és mit nem?

A 2021 óta hatalmon lévő keményvonalas

Raíszi uralmát a koronavírus-járvány, illetve a Trump-kormányzat alatt megerősített, Iránra mért szankciók nyomában járó válságos gazdasági helyzet jellemezte.

Az Iránban amúgy sem ritka széles körű sztrájkokat ebben az időszakban az etnikai és patriarchális elnyomás ellen fellépő irániak tömegei is kísérték, gondoljunk csak a „Nők, Élet, Szabadság” tüntetéssorozatra, ami az elnyomó iszlamista rezsim erkölcsrendészei által meggyilkolt Mahsza Amini halála után bontakozott ki, és amelyet csak a legszélsőségesebb erőszak bevetésével tudott mérsékelni Teherán.

Szolidaritási tüntetés Melbourne-ben 2022-ben. A Feltartott képeken Masa (kurd nyelven: Dzsina) Amini. (részlet) Fotó: Flickr / Matt Hrkac

Ilyen közhangulatban került sor az elnökválasztásra, és így került hatalomra a mérsékelt politikát ígérő, volt egészségügyi miniszter Pezeskijan, akinek a legfontosabb ígéreteit megpróbáljuk összegyűjteni:

  • Külpolitika

Pezeskijan keményvonalas elődjéhez képest ígéretei szerint nem fog sem nyugatellenes, sem keletellenes külpolitikát erőltetni. Az előző vezetés Oroszországhoz és Kínához való közeledését Pezeskijan többször kritizálta, hangsúlyozva, hogy Irán gazdasági nehézségeit a nyugati hatalmakkal való tárgyalások útján lehet megoldani.

Az új elnök támogatója egy, a 2015-ös atomalkuhoz hasonló megállapodásnak, amelynek értelmében Irán jelentősen korlátozná a nukleáris fejlesztéseit cserébe az amerikai és nemzetközi gazdasági szankciók jelentős enyhítéséért.

A 2015-ös alkut Donald Trump hamar felmondta, előreláthatóan Pezeskijan terveinek megvalósulását is nagyban befolyásolja majd Trump esetleges újraválasztása.

Mindemellett viszont Pezeskijan határozottan méltatta az Iráni Forradalmi Gárda, és azon belül is a külföldi műveletekért felelős Kudsz Erők tevékenységét, tehát

a kalandor külpolitika, az Irakon át Jemenig és Libanonig terjedő, időnként a civil lakosság elleni támadásoktól sem visszariadó milíciahalózat a helyén marad a jövőben is.

  • Belpolitika

Az új elnök komoly változásokat helyezett kilátásba a belpolitika terén, és – a külpolitikai irányvonaltól eltérően – itt még esélye is lehet bizonyos reformokra. Pezeskijan határozott fellépést ígért az országban uralkodó korrupció ellen, ígéretet téve az átláthatóság növelésén túl a nemzetközi pénzügyi sztenderdeknek való megfelelésre, a pénzmosás és a terrorszervezetek finanszírozásának visszaszorítására.

A reformista politikus kilátásba helyezte az internet hozzáférhetőségére és használatára vonatkozó különösen szigorú szabályok enyhítését. A nők jogainak kiszélesítését is megígérte, egyenlőséget hirdetve a gazdasági, társadalmi és politikai terekben, és kritikával illette a kötelező hidzsáb-viselést is,

kijelentve: „Ha a vallási intézmények jelentős megerősítésével sem tudtuk [a nőket] a [»helyes« irányba] terelni, mit várunk ezektől az [erőszakos] eszközöktől?”.

Pezeskijan és Irán várható politikai irányvonalának fontos indikátora lesz a következő napokban, hogy a korábbi szívsebész professzornak milyen minisztereket sikerül kineveznie új kormányába. Nem mindegy ugyanis, hogy – ha mérsékelten is, de – elindul-e a reformok irányába Irán, vagy a reformista máz mögött megmarad-e az elnyomó, nőgyűlölő, regionális hatalmi játszmákat kergető rezsim.

2021-ben az elnökválasztási verseny még elválaszthatatlan volt a „legfelsőbb vezetés” utódlásának kérdésétől. Ez mára megváltozott, ezért is tűnik úgy, Ali Hámenei belső köre inkább bevonná a reformisták mérsékelt tagjait a kormányzásba, hogy a rendszert stabilizálni lehessen.

Az irániak mindennapi életébe ez is jelentős javulást hozhat, de nem lenne meglepő, ha pusztán rövid távú hangulatjavításnak bizonyulna, és csak elodázná a mély társadalmi-gazdasági problémák megoldását.

Kedves Olvasó, ha idáig eljutottál, akkor hadd kérjük még egy percre a figyelmed! Talán észrevetted, hogy a Mércén nincsenek reklámok, szponzorált cikkek, ahogy bulvár és fizetős kapu mögé rejtett tartalmak sem. Ezt a szabadságot az teszi lehetővé, hogy olvasók ezrei csatlakoztak hozzánk támogatóként.

Ha egy vagy közülük, neked is köszönjük a közös szabadságunkat! Ha pedig még nem vagy támogató, légy te is a szövetségesünk!