Leesett az állam – Droppolt a rezsim – 2. rész
A politikai valóságshow szórakoztató ugyan, de nem a mi életünkről és nem a mi problémáinkról szól.
A politikai valóságshow szórakoztató ugyan, de nem a mi életünkről és nem a mi problémáinkról szól.
Mennyi közünk maradt a saját életünkhöz, ha vágyainkat a közösségi média határozza meg, és a mesterséges intelligencia gondolkodik helyettünk?
Miért nevezhetjük szegregálónak a középosztály iskoláit? Milyen álmokat dédelgetnek a pedagógusok a rendes középosztálybeli életre való nevelésről? Tényleg fontosak a nevelésben a humanista értékek, vagy csak eljátsszuk ezeket?
Az oktatáspolitikai kirakatépítés, a pedagógusok biodíszletként való felhasználása nem kizárólag az új szélsőjobboldali rezsimekre jellemző.
Milyen cselszövésekhez folyamodhatunk a digitalizáció ellenében?
A válság teremtette lehetőség most is az elmélkedő munka lehetne, ugyanis ez az egész kizökkent helyzet kicsit arra kényszerít mindannyiunkat, hogy kísérletezzünk, próbálkozzunk, és lazítsunk régi pedagógiai beidegződéseinken.
A válság alkalmat teremt a fennálló rendszer valóságával való szembenézésre, amit pedagógusként nem úszhatunk meg, ha mondani akarunk valamit az ifjaknak.