A 444-nek az Öböl-országok imázsvesztéséről szóló cikkében ott lapul a magyar külpolitikai újságírás minden rákfenéje
Szakmai és morális súlya van, hogyan beszélünk az Iránnal szembeni háborúról.
Szakmai és morális súlya van, hogyan beszélünk az Iránnal szembeni háborúról.
Az optimista forgatókönyv esélye rohamosan csökken.
Jelenleg Európa északi és déli peremén látszanak az elvhű vezetés jelei. A nagy kérdés az, hogy a fősodor hajlandó-e végre figyelni rájuk.
Még ha az állam illegitim is, a nép joga saját sorsa alakítására megmarad.
Szorongató érzés, amikor az embert antiszemitának nevezi zsidó vitapartnere, miközben a Shoah szégyenével él.
Ma minden eddiginél sürgetőbb megvizsgálni, hogyan léphetünk ki a cionizmus eredendően gyarmati paradigmájából, hogy közös államot lehessen kiépíteni.
A kétállami megoldás a múltban is sok gondot okozott, a jelenben pedig végképp semmi értelme.
El fog jönni a pillanat, amikor a többség úgy tesz majd, mintha mindig is ellenezte volna a népirtást. Nem késő elkezdeni.
Halálcsapdaként emlegetik a helyiek a segélyosztó pontokat.
Netanjahu Irán elleni, Nyugat által támogatott katonai csapásai ellentétesek a nemzetközi joggal. Egy szuverén ország bombázása még csak a háborús céljait sem tudja elérni, bármennyire is megveti az iráni nép a rajta uralkodó rezsimet.