Látványos elégedetlenséget váltott ki a napokban, hogy a kormány az egyházakat is bevonta a szívhangrendelet visszavonása, az esemény utáni tabletta vénykötelességének eltörlése és az abortusztabletta engedélyezése körüli egyeztetésbe. Dr. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter szeptember 11-én közzétett beszámolójából ugyan konkrétumokat nem tudhattunk meg, a Magyarországi Református Egyház portáljának Fekete Károly püspök beszámolt a pénteki kormányzati-egyházi egyeztetésről. A miniszter azután ült le az egyházak – javarészt férfi – képviselőivel, hogy júliusban egyeztetett az orvosokkal és a nőjogi szervezetekkel is a nők önrendelkezését igencsak meghatározó három kérdésben. A nyári egyeztetésen szakmai konszenzus alakult ki a résztvevők közt arról, hogy a szívhangrendelet etikátlan és jogsértő, az esemény utáni tabletta recepthez kötése indokolatlan, az abortusztabletta engedélyezése pedig a korszerű nőgyógyászati ellátás része kell legyen Magyarországon is. Az egyházak – ahogy várható volt – ezzel szemben „életkezdeti etikai” kérdésként foglalkoznak a női reprodukciós jogokkal. Mindeközben a napokban több ezer nő adott hangot elégedetlenségének, miszerint egy szekuláris államban az egyházaknak nincs köze a méhükhöz. A miniszter azzal csillapítja a kedélyeket, hogy az egyházaknak is jár, hogy meghallgassák őket, ettől még nem kell kötelezővé tenni a nézőpontjukat.

„Ha engedélyeznék is, ne legyen kötelező a patikáknak abortusztablettát vagy más olyan készítményt tartaniuk, amelynek használata ellentétes a gyógyszerész etikai és hitbéli meggyőződésével, a szülészorvosok pedig kapjanak segítséget az abortuszra jelentkező anyákkal való kommunikációban.”

– többek közt ezt kérték a keresztény és zsidó felekezetek az egészségügyi minisztertől.

A püspök részletes beszámolója szerint „a hatásukat kémiai úton kifejtő sürgősségi fogamzásgátló, illetve abortusztablettákkal kapcsolatban egyértelmű volt a felekezetek álláspontja: az ezekkel végzett terhességmegszakítást is az élet ellen való beavatkozásnak tekintik, ezért nem javasolják a kémiai abortusz bevezetését.”

Mivel a cikk egy kalap alá veszi a két tabletta hatását, fontos megjegyezni: a sürgősségi fogamzásgátló – ahogy a neve is utal rá – a terhesség kialakulását előzi meg, egyáltalán nincs köze az abortuszhoz.

A beszámoló alapján nem derül ki egyértelműen, mi a résztvevők álláspontja a szívhangrendelet visszavonását illetően. Ugyanakkor azt közölték, javasolják, hogy az abortuszt megelőző kötelező beszélgetéseken „egy felkészült, akár pszichológust, lelkipásztort, védőnőt vagy szociális szakembert magában foglaló csapat álljon az anya mellett.” Úgy gondolják, ezen szakemberek „fel tudnák mutatni számára, hogy akkor sem marad egyedül a felelősséggel, ha megtartja a gyermeket.” Mint írják, ennek kapcsán szóba került a szociális háló „lyukacsossága” is, „amelyet úgy kell megjavítani, hogy bármelyik nehéz helyzetben lévő anya hozzáférjen a szociális, egészségügyi, pszichológiai, társadalmi segítséghez.” Fekete Károly szerint az egyházak például az anyaotthonok, családotthonok hálózatának bővítésével vehetik ki a részüket a munkából, de lelkigondozói kérdésekben is számíthatnak rájuk.

Az egyházak emellett azt kérik a minisztériumtól,

„készüljön segítő anyag a szülész orvosok számára, illetve kapjanak olyan speciális kommunikációs képzést, amely támogatja őket abban, hogy esküjüknek megfelelően az élet pártján álljanak, ne pedig életellenes döntést sugalljanak az anyának. Javasolták azt is, hogy lelkiismereti okból az abortuszban részt venni nem kívánó gyógyszerészeket a gyógyszer kiadására ne kötelezze semmilyen jogszabály.”

Érdemes megjegyezni, hogy az orvosnak valójában semmit sem kell sugallnia, nem feladata sem az abortusz mellett, sem ellene érvelni. A döntés a nőé. Ráadásul valójában nem az a veszély fenyeget, hogy az orvosok rábeszélik a nőket az abortuszra: nők személyes történeteiből és a PATENT Egyesület 2024-es abortuszkutatásából is az derült ki, hogy az egészségügyi személyzet nagyon gyakran ítélkező, megalázó megjegyezéseket tesz a kiszolgáltatott helyzetben hozzájuk segítségért forduló nőkre.

A kommunikációs tréning tehát egész más okból lenne indokolt.

A nők egyre dühösebbek

A téma valósággal felrobbantotta a kommentszekciókat, rengeteg nő fejezi ki nemtetszését az egyházak bevonása kapcsán, a nőjogi szervezetek pedig szintén értetlenül állnak a dolog előtt.

„Nem értjük, hogy miért van beleszólása az egyházaknak a nők egészségügyi ellátásáról szóló kérdésekbe. A gyógyszeres abortusz bevezetése és az esemény utáni tabletta hozzáférhetősége orvosszakmai és betegbiztonsági kérdés. A szívhangrendelet pedig alapvetően érinti a nők önrendelkezéshez való jogát és méltóságát. Maga Dr. Hegedűs Zsolt is arról beszélt korábban, hogy a szívhangrendelet mögött nem állt megfelelő szakmai evidencia, hatásvizsgálat vagy bioetikai elemzés. Egy vallási-erkölcsi álláspont nem egészségügyi szakértelem, és nem indokolja semmi, hogy a nők egészségügyi ellátásának feltételeit vallási meggyőződések alakítsák. Éppen ezért aggasztónak tartjuk, hogy miközben végre elindult egy szakmai, érintetti és nőjogi szempontokat is bevonó egyeztetés, a következő lépés az egyházak külön megszólítása.

Ha valóban bizonyítékokon alapuló, biztonságos és a nők önrendelkezését tiszteletben tartó reproduktív egészségügyi ellátást szeretnénk Magyarországon, akkor az érintett nők tapasztalataira, az orvosi evidenciákra és a velük dolgozó szakemberek tudására kell építenünk” – fogalmazott szombaton a PATENT Egyesület.

Azok a nőjogi, emberi jogi, illetve szülés körüli segítő szervezetek – a PATENT mellett még 17 szervezet –, melyek még júliusban egyeztettek Hegedűssel, hétfőn újabb közleményben erősítették meg akkor is hangoztatott, az orvosok támogatását is élvező álláspontjukat, miszerint

„az abortuszok számát a megelőzéssel, edukációval, a fogamzásgátlás hozzáférhetőségének és általában a nők helyzetének javításával hatékonyabban lehet csökkenteni, mint a szívhangrendeletnek nevezett intézkedéssel.”

Közös célként támogatják ezért:

• „a szívhangrendelet eltörlését, mert nincs bizonyíték arra, hogy az embrió, illetve magzat életfunkciójára utaló jel kötelező megmutatása csökkentené az abortuszok számát, és az nem szolgálja a tájékoztatáson alapuló döntéshozatalt sem, ugyanakkor szükségtelen pszichés terhet ró a nőkre;
• a gyógyszeres abortusz elérhetővé tételét, mert az biztonságos, bizonyítékokon alapuló, számos európai országban elérhető ellátási forma, amely bővíti a nők választási lehetőségeit és a gyógyszeres abortuszt követő szülésre nézve kevesebb negatív következménnyel jár;
• a 72 és 120 órás sürgősségi fogamzásgátló vénykötelességének megszüntetését, mert a készítmény hatékonysága időfüggő, ezért a gyors és akadálymentes hozzáférés a nem kívánt terhességek megelőzésének fontos eszköze.”

Csak meghallgatják őket

Hogy hogyan keverednek mégis a képbe az egyházak, azt maga Hegedűs Zsolt egy újabb, vasárnap este közzétett Facebook-poszttal igyekezett tisztázni. A miniszter azzal érvel, a szekuláris állam számára nem vallástalan államot jelent, ezért nem kell száműzni a vallási meggyőződést a közéletből, a „vallási eredetű erkölcsi érv” pedig nem kevésbé méltó a meghallgatásra pusztán eredete miatt, az egyházakkal való egyeztetés a széles körű társadalmi párbeszéd egyik eleme.

„Egy vallási közösség képviselője elmondhatja, hogy saját hagyománya szerint miért tekinti különösen fontosnak a megfogant élet védelmét. Egy nőjogi szervezet elmondhatja, hogy miért helyezi a hangsúlyt az önrendelkezésre és a nők konkrét élethelyzetére. Egy bioetikus beszélhet a konfliktusban álló erkölcsi értékekről. Egy orvos az egészségügyi realitásokról. Egy alkotmányjogász az alapjogi keretekről. A minisztérium feladata nem az, hogy ezek közül valamelyik világnézetet kihirdesse győztesnek.

A feladata az, hogy ezeket a szempontokat meghallgassa, ütköztesse, és végül olyan szabályozási javaslatot tegyen, amely alkotmányosan, szakmailag és társadalmilag is megindokolható.

(…)A püspöknek nincs nagyobb orvosi kompetenciája az orvosnál, nincs nagyobb jogi kompetenciája a jogásznál, és nem rendelkezhet az érintett nő helyett annak életéről. Van azonban egy erkölcsi és közösségi nézőpontja, amelyet egy demokratikus társadalom meghallgathat anélkül, hogy azt kötelezővé tenné.

Ahogyan ugyanilyen természetességgel meg kell hallgatnia azokat is, akik vele alapvetően nem értenek egyet. Számomra éppen ez a pluralizmus”

– igyekszik csillapítani a kedélyeket a miniszter, aki az egyházak által tett javaslatokat egyébként nem kommentálta.

Hegedűs azt is kiemeli, „az egyházak ráadásul nem pusztán teológiai műhelyek.” Többek közt oktatási, szociális és egészségügyi intézményeket működtetnek, családokkal, betegekkel, idősekkel, várandós nőkkel, nehéz élethelyzetben lévő emberekkel találkoznak, és sok százezer ember erkölcsi és közösségi életében vannak jelen.

Hogy mindezek fényében pontosan milyen szempontrendszer szerint ütköztethetők a nők reproduktív jogai és az abortuszt alapvetően elítélő egyházak „erkölcsi dilemmái”, az továbbra is nyitott kérdés.