Újabb kapcsolati erőszak világított rá a rendőrség rendszerszintű hiányosságaira. A Lehel téren történt augusztus 14-ei fojtogatást hosszas zaklatás, több bántalmazás és hatósági tehetetlenség előzte meg, így az csak a szerencsén múlt, hogy az áldozatot nem érte sokkal súlyosabb bántalmazás. A rendőrségtől megtudtuk, vizsgálat és fegyelmi eljárás is indult az eset kezelése kapcsán. Bár a hatóság viszonylag hamar korrigált – amiben nagy valószínűséggel a közfelháborodásnak is szerepe volt –, összeszedtük, hogyan kellett volna már elsőre, jóval az augusztus 14-i támadás előtt fellépni a volt partnere által többször bántalmazott nő biztonsága érdekében. Felmerül az a kérdés is, miért nem sikerül a távoltartási végzések ellenére valóban távol tartani a nőktől bántalmazóikat, és hogy hol tart az V. kerületi japán nő, M. 2025-ös meggyilkolása után megígért fokozott rendőrségi figyelem és érzékenyítés. Spronz Júliával, a PATENT Egyesület jogászával beszélgettünk, aki a Lehel téren bántalmazott Nikolettet is képviseli.

Augusztus közepén bejárta a nyilvánosságot, hogy a Lehel téri metrómegálló kijáratánál, fényes nappal a falnak nyomva torkon ragadta és próbálta megcsókolni volt élettársát egy férfi. A nő sírt, és szabadulni próbált. Mindezt észlelve két járókelő nő közbelépett, akikkel szemben szintén fenyegetőleg lépett fel a férfi, de végül mindhármuknak sikerült elmenekülni. Ezután kihívták a rendőrséget a helyszínre, ahonnan az áldozatot, két segítőjét, és a közelben lévő elkövetőt is bevitték a XIII. kerületi kapitányságra. Mint kiderült, a férfi ellen korábbi bántalmazások miatt távoltartás volt érvényben, amit nem először szegett meg, rendszeresen zaklatta volt élettársát. Négy órányi várakoztatás után azonban az őrsön közölték az áldozattal és a szemtanúkkal, hogy ma senkit sem hallgatnak ki, és a bántalmazót is elengedték. Ezzel teljesen kiszolgáltatták Nikolettet. Az egyik szemtanú ezek után felháborodva posztolt a Facebookon a történtekről (ez jelenleg 24 ezer megosztásnál jár), majd az áldozat is részletesen mesélt az RTL-nek arról, hogyan maradt magára az elmúlt hónapokban annak ellenére is, hogy többször kihívta a rendőrséget volt partnere zaklatása miatt. Az áldozatot végül másnap behívták a rendőrségre, a férfit pedig az ezt követő napon elfogták, őrizetbe vették, majd 30 napos letartóztatását rendelték el.

Már júniusban fel kellett volna mérni a kockázatokat

Ahhoz, hogy megértsük, mikor és hogyan kellett volna közbelépni Nikolett ügyében, vissza kell ugranunk június 25-ére, amikor a nő bántalmazás miatt feljelentést tett volt élettársa ellen. Ekkor elrendelték ugyan először az ideiglenes megelőző, majd a megelőző távoltartást, de ennek semmilyen visszatartó ereje nem volt. A távoltartás abból a szempontból hasznos volt, hogy a nő csak így tudta elérni, hogy bántalmazóját ki tudja rakni az általa bérelt lakásból, a férfi viszont ezután is folyamatosan zaklatta, fenyegette.

Több, akár gyilkosságig fajuló nők elleni erőszak-ügyben is láthattuk már az elmúlt években, hogy sok elkövető esetében nincs visszatartó ereje a távoltartásnak, a megszegését pedig nem szankcionálják hatékonyan a szervek. A kulcs valójában annak a felmérése lenne, hogy az elkövető egyáltalán alkalmas-e arra, hogy a távoltartás alkalmazható legyen vele szemben, vagy más típusú kényszerintézkedéssel tudják csak megvédeni az áldozatot.

„Egy jól működő rendszerben ilyenkor elemzi a kockázatokat a rendőrség, bíróság. Ha jól csinálja ezt, valószínűleg észlelnie kellett volna, hogy ez az elkövető nem az a kategória, akivel szemben távoltartást érdemes elrendelni”

– szögezi le Spronz Júlia. A jogász szerint ez alapján világossá válhatott volna a rendőrség számára is, hogy a férfit már az első alkalommal őrizetbe kellett volna venni. A bántalmazó veszélyességének felmérése, melynek bevezetését régóta követelik a magyarországi nőjogi szervezetek, egy nemzetközileg elismert és sikerrel alkalmazott eszköz. Lényege, hogy a bántalmazás miatt riasztott rendőrök felmérik az elkövető veszélyességének és az áldozat veszélyeztetettségének a mértékét – amit fokozhat például, ha egy háztartásban élnek, vagy például büntetőeljárás indul, de az elkövetőt szabadlábon hagyják, illetve, ha korábban folyt már ellene büntetőeljárás személy elleni erőszakos cselekmény miatt –, és ehhez mérten döntik el, hogy milyen intézkedést alkalmaznak a bántalmazóval szemben.

Nikolett az RTL-nek arról beszélt, a távoltartás elrendelése óta több alkalommal is kihívta a rendőrséget volt partnere zaklatása miatt, de nem kapott segítséget, a rendőrök a bírósághoz irányították őt.

Spronz szerint az elutasításnak nem volt valós jogi indoka, csupán azt szolgálta, hogy ne kelljen foglalkozniuk az áldozattal.

„Ez nyilvánvalóan egy abszolút szakszerűtlen fellépés volt. Ráadásul a rendőrség impotenciája nemcsak magára hagyja az eszköztelen áldozatot, hanem az elkövetőt is megerősíti, hogy a magatartásának nincs konzekvenciája, ezt lehet csinálni nyugodtan.”

Miért nem elég indok a fojtogatás?

Az augusztusi támadásig tehát, amikor már két hónapja zaklatta a férfi Nikolettet, el se kellett volna jutnia az ügynek. Ekkor ráadásul újra tétován lépett fel a rendőrség.

A jogász az egyik szemtanútól úgy tudja, a rendőrségen azzal magyarázták a férfi szabadon engedését, hogy a bíróság formai hibát vétve nem emelte jogerőre a távoltartást elrendelő végzést. Csakhogy ez nem magyarázza meg, hogy miért adhatott alapot egyáltalán a férfi szabadon engedésének a hibás távoltartási végzés, amikor – több tanú szeme láttára – újra erőszakoskodott volt élettársával, ráadásul büntetőügy is folyamatban volt már ellene.

„Az, hogy valakit fojtogattak egy aluljáróban, nem elegendő indok, hogy a támadóját őrizetbe vegyék?”

A jogvédők tapasztalatai szerint „gyakorlatilag nem működik a helyszíni intézkedés, minden egyes esetben beviszik a kapitányságra az érintetteket”, ott hosszasan várakoztatják őket, majd könnyen lehet, hogy még érdemi intézkedés sem történik.

Pedig – amennyiben ennek meg lenne a megfelelő technikai infrastruktúrája és a rendőrök is felkészültek lennének – nagyon hatékonyan fel lehetne lépni már a helyszínen a bántalmazóval szemben.

Egy „mobiliroda” segítségével a rendőr láthatná a rendszerben, hogy az elkövető távoltartás hatálya alatt van, felvehetnék a jegyzőkönyvet, határozatot is hozhatnának, sőt még ki is nyomtathatnák azt helyben.

„A sértettet és a tanúkat nem is vegzáltam volna a rendőrség helyében azzal, hogy becitálom őket a kapitányságra, ez ráért volna később is. Sokkos állapotban kell vallomást tenni, étlen-szomjan, traumatizáltan, nem lehet kimenni dohányozni, nincs ételautomata, a hőségben nincs légkondicionálás. És ebben az esetben négy óra várakoztatást követően még közölték is velük, hogy lehet hazamenni, mert rájuk idő már biztos nem lesz aznap. Amellett, hogy természetesen elismerem a kapacitáshiányt, a rendőrségnek kutya kötelessége prioritásokat állítani. Amikor ezeket az embereket bevitték, fel lehetett volna mérni, hogy nem lesz idő rájuk, másrészt azt gondolom, hogy annyi mérlegelés elvárható a rendőrségtől, hogy ha ott van két frissen traumatizált nő és két óvodás korú gyerek velük, akkor őket a sor elejére veszem.” Spronz tapasztalata szerint ez a gyakorlat egyáltalán nem jellemző: van olyan ügyfele, akit a kisbabájával várakoztattak hasonlóképp, órákon át.

„A távoltartás intézményét úgy találták ki, hogy egy ilyen szituációban azt a helyszínen hozzák meg. Minden egyes alkalommal, amikor rendőri egyeztetésen veszünk részt,  elmondjuk, hogy ez egy alapvető probléma és komoly akadályt gördít a nők jogvédelme elé. Például sokan számolnak be róla, hogy nem akartak vagy tudtak a távoltartás miatt bemenni a rendőrségre, mert ott volt a gyerek, akit nem hagyhattak egyedül.

Őket megfosztják attól, hogy megkapják a távoltartást, csak amiatt, mert a rendőrség nem rendelkezik a megfelelő infrastruktúrával ahhoz, hogy ez a helyszínen meg tudjon történni.”

A rendszer rugalmatlansága abból is adódik, hogy a járőrök nem jogosultak a távoltartás meghozatalára. Rendőrkapitánysága válogatja, hogy ezt sikerül-e áthidalni.

Spronz információi szerint Budapesten az ideiglenes megelőző távoltartást csak az úgynevezett „kiadmányozásra jogosult rendőrök” rendelhetik el, akik viszont nem járőröznek. „Ez egy hungarikum. Más országokban ez nem így történik.” Ugyanakkor erre van ellenpélda is Magyarországon – egy Pest megyei esetben például a járőrök kihívták a helyszínre azt az alezredest, aki kiadmányozásra jogosult. „Nem az ügyfelet cincálták a rendőrkapitányságra, hogy üljön még ott öt órát, és akkor majd kiderül, hogy miért nem tudnak semmit sem csinálni, hanem odament az, aki ténylegesen intézkedni tudott.” Ebből is látszik, mennyire hiányzik, hogy egységes protokollok mentén kezelje országszerte minden kapitányság a kapcsolati erőszak ügyeket.

Nem minden áldozatot illetik meg ugyanazok a jogok

Az eset egy régi jogalkotói adósságra is emlékeztet. A Nikolettet ért bántalmazások miatt június 25-én elrendelték a nyomozást, azóta viszont Spronz elmondása szerint nem történt semmi érdemi. Két hónap alatt, augusztus 17-ére jutott a bíróság oda, hogy a büntetőügyben elrendelhető távoltartás tárgyában tárgyalást tartson.

Hogy mi a különbség az úgynevezett megelőző távoltartás – amit Nikolett is megkapott még júniusban – és a büntető távoltartás között?

Az úgynevezett megelőző távoltartást a rendőrség 72 órára rendelheti el saját hatáskörben, a bíróság pedig 60 napra meghosszabbíthatja. Ez elméletileg védi az áldozatot akkor is, ha nem tesz feljelentést, vagy épp addig, ameddig a büntetőügyben nem történik valami érdemi. A távoltartás azonban büntetőeljárás keretében kényszerintézkedésként is alkalmazható a bántalmazóval szemben, de ennek az elrendeléséhez be kell várni a gyanúsítást, ami ebben a formában nem tud hatékony védelmet biztosítani akut veszélyeztetettség esetén.

Spronz szerint Nikolett ügyében a kéthónapos átfutás még így is rekordgyorsaságúnak számít, de az áldozatok szempontjából nézve ez is borzasztó hosszú idő, ami alatt magukra maradnak, védelem nélkül.

És még csak most jön a csavar: Nikolett csak azért kaphatta meg a megelőző távoltartást két hónappal ezelőtt, mert a férfi a volt élettársa. Ha más, az állam által el nem ismert kapcsolatban lettek volna, ki kellett volna várnia távoltartás nélkül azt a több hónapot, amíg meg nem gyanúsítják a férfit a feljelentése nyomán.

Mivel a párkapcsolati erőszak jelensége lényegesen tágabb kört fed le, mint amit a magyar jogszabályok jelenleg „kapcsolati, illetve hozzátartozók közti erőszakként” kezelni hajlandók, számos kapcsolati kategória kívül reked az állami védelem körén. Az állam csak hozzátartozók közt ismeri el a kapcsolati erőszakot, ebbe a körbe többek közt például a (volt) házastárs és a (volt) élettárs beletartozik,  de a valóságban ennél sokkal szélesebb körben bántalmaznak férfiak nőket – például barátok, volt barátok, alkalmi szexuális partnerek, randipartnerek, szeretők, udvarlók, visszautasított, zaklató udvarlók stb. A jogszabályok szerint ellenük nem kérhet az áldozat megelőző távoltartást, mert nem számítanak hozzátartozónak.

Nikolett tehát elvileg még a szerencsésebbek közé tartozik amiatt, hogy a büntetőügy korai szakaszában hozzájuthatott a távoltartáshoz. Az már egy másik, feljebb kifejtett problémakör, hogy valójában a férfi így is minden egyes nap megjelent a lakásánál és a munkahelyénél, különböző számokról hívogatta őt, és fenyegető üzeneteket küldött neki, tehát – ahogy Spronz fogalmaz – nem kispályás zaklató volt.

„Általános probléma, hogy a zaklatási ügyeket nem veszi komolyan a rendőrség, erősen bagatellizálják ezeknek a cselekményeknek a horderejét, miközben abszolút el tudja lehetetleníteni nők életét.”

A távoltartás az előzetes kockázatelemzés mellett hatékonyabb lehetne például technikai nyomkövetős rendszerrel, amihez 2025. július 1. óta meg is van a jogi háttér és állítólag maguk az eszközök is, a PATENT mégsem találkozott még ennek alkalmazásával. Ahogy az a 2025-ös törvénymódosítás is nehezen megy át a gyakorlatba, hogy amennyiben a bántalmazóval szemben már zajlik büntetőeljárás, amikor megszegi a távoltartást, azt már nem szabálysértésként, hanem bűncselekményként kell elbírálni.

Vizsgálja az esetet a rendőrség

A Budapesti Rendőr-főkapitányság lapunk kérdésére közölte, hogy a június 25-én megindított büntetőeljárás és a férfival szembeni augusztus 14-i intézkedés között összesen két bejelentés érkezett, amelyek kapcsán rendőri intézkedés történt. Ezek azok az intézkedések, amelyek során Nikolett elmondása szerint nem történt érdemi segítségnyújtás, ezért többször nem is értesítette a hatóságot.

Ugyanakkor úgy tűnik, a rendőrséget is elkezdte érdekelni, pontosan mi történt. A BRFK a Mércével közölte:

„Ezen intézkedésekkel kapcsolatban Budapest rendőrfőkapitánya minden részletre kiterjedő parancsnoki kivizsgálást rendelt el, mely folyamatban van. Az augusztus 14-i intézkedés körülményeinek tisztázása érdekében szintén parancsnoki kivizsgálás indult, amelynek alapján a férfi előállítását követően az ügyben döntést hozó rendőrrel szemben fegyelmi eljárást rendeltek el. A fegyelmi eljárás jelenleg folyamatban van.”

A rendőrség azt is vázolta, az ő szempontjukból hogyan nézett ki az augusztus 14-ei eset: „augusztus 14-én délután bejelentés alapján mentek ki a rendőrök a Lehel térhez, ahol a férfit elfogták és előállították. Tekintettel arra, hogy megszegte a bíróság által korábban elrendelt megelőző távoltartás szabályait, emiatt már akkor eljárás indult ellene. Tekintettel arra, hogy később újabb bűncselekmény gyanúja – zaklatás minősített esete – merült fel, a férfi ellen másnap elfogatóparancsot bocsátottak ki. A férfit augusztus 16-án a BRFK Bűnügyi Bevetési Osztály nyomozói elfogták, előállították, majd gyanúsítottként hallgatták ki és őrizetbe vették. A férfi letartóztatását a bíróság elrendelte. A XIII. Kerületi Rendőrkapitányság augusztus 15-én a sértett személyi védelméről határozatot hozott. A személyi védelem a férfi letartóztatásáig állt fenn.”

A belügyminiszter is megszólalt

Az ügy miatti felháborodás egyértelműen begyűrűzött a Belügyminisztériumba is. Pósfai Gábor belügyminiszter kedden egy Facebookon közzétett videóban hangsúlyozta: „a Belügyminisztérium álláspontja, hogy a jogszabályoknak hatékonyabban kell szolgálniuk a megelőzést, és megfelelő visszatartó erőt kell jelenteniük azok számára, akik mások testi épségét vagy életét veszélyeztetik. (…)Jogos társadalmi elvárás, hogy a rendőröknek nagyobb intézkedési jogosultságai legyenek, valamint a jelenlegi keretek között is szigorúbb büntetéseket lehessen kiszabni.” A minisztérium szükségesnek tartja a távoltartás rendszerének megerősítését és kiterjesztését: „Indokolt, hogy a rövid időtartamú védelem helyett a bírósági távoltartás hosszabb időre legyen elrendelhető. Az áldozat biztonságát veszélyeztető magatartásokkal szemben korai hatósági beavatkozást kell biztosítani.”

Miközben bizakodásra ad okot, hogy a belügy is megszólítva érzi magát az eset kapcsán,

a Pósfai által körvonalazott szigorítások még mindig nem az áldozatvédelem teljes szemléletváltása irányába mutatnak, amire oly nagy szükség lenne.

Nem lengette be például a rendőrök kötelező, rendszeres képzését a párkapcsolati és családon belüli erőszak felismerése, kezelése és megelőzése érdekében; a nők elleni erőszak kezelésének egységes, országos rendőrségi protokolljának kidolgozását, vagy épp a távoltartás hozzáférhetőségének növelését azzal, hogy többé nem kötik például házastársi vagy élettársi viszonyhoz.

A belügyminiszter azt ígérte, egyeztetésbe kezdenek a szabályozásért felelős tárcával, ami feltehetőleg az Igazságügyi Minisztériumot jelenti. Nem említette azonban sem a nőjogokért is felelős Szociális és Családügyi Minisztérium, sem a nőszervezetek bevonását. Ezzel kapcsolatban megkérdeztük a BM-et, amint választ kapunk, frissítjük cikkünket.

A Szociális és Családügyi Minisztérium esélyegyenlőségért és akadálymentesítésért felelős államtitkára, Éliás Eszter, valamint dr. Zeller Judit helyettes államtitkár és a nőjogi szervezetek között viszont egyeztetés indult a múlt héten, amit kérdésünkre Spronz Júlia a civilek 16 évnyi üldöztetése után pozitív első lépésként értékelt. Hozzátette ugyanakkor: még nem készült el a minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzata, így  egyelőre az érdemi munka sem kezdődött meg ezen a téren. Az itt elhangzó javaslatok mindenesetre a későbbiekben remélhetőleg eljutnak a törvénymódosításokat fontolgató Belügyminisztériumig és az Igazságügyi Minisztériumig is.

Előremutató, hogy legalább a budapesti rendőrkapitányságokon van fejlemény a rendőrök érzékenyítő képzése kapcsán: a jogász elmondta a Mércének, a BRFK tárgyalásokat folytat a PATENT-tel a rendőri állomány képzésének részleteiről. A BRFK és az ORFK 2025 februárjában tett ígéretet a családon belüli erőszak-esetek alaposabb kivizsgálására és érzékenyebb kezelésére, miután az V. kerületi kapitányságon nem vették komolyan egy kétgyermekes japán édesanya feljelentését, akit ezután megölt volt férje, a gyilkosságot pedig először balesetként kezelték.

Szerencse, hogy ezúttal nem egy haláleset váltott ki országos felháborodást, és kényszerítette a döntéshozókat válaszlépésre, de mint azt Nikolett esete szinte tankönyvi módon példázza, óriási szükség van a rendszerszintű változásra a nők elleni erőszak kezelésében. Nem véletlen, hogy a jogvédők újra napirendre tűznék többek közt az Isztambuli Egyezmény ratifikálását, mellyel kapcsolatban a Tisza-kormány egyelőre nem nyilvánult meg. Az egyezmény fontosságára vasárnap egy akció is felhívta a figyelmet a Kossuth téren.